A sötétség színe - képek a Holokauszt hajnalából

Ezek a rideg színes felvételek a koncentrációs táborok legkorábbi áldozatait és a szörnyű körülményeket mutatják be. 

Közvetlenül azután, hogy Hitler kancellár lett, 1933-ban a nácik tízezrével kezdték elkülöníteni az úgymond "nemkívánatos" embereket - kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti tisztviselőket, homoszexuálisokat, Jehova tanúit valamint a közönséges bűnözőket. Az SA, az SS, a rendőrség és a helyi polgári hatóságok számos fogvatartó tábort szerveztek, ahová bezárták, majd kínozták ellenfeleiket. A legtöbb ilyen tábor hetekkel megnyitása után bezárt, de sok maradt még, amely tovább működött.

Az nem ismert, hogy pontosan mikor és hol készültek ezek a képek, de felkerültek nemrég a Vintage Everyday honlapjára. Némelyek - mint például az a kép, melyen foglyokkal tömött vasúti kocsi látható - a háború vége felé készülhettek, de a legtöbbje 1939 előtti.

Az 1930-as évek közepétől más "nemkívánatos" személyek is el lettek különítve, beleértve a hajléktalanokat, koldusokat, prostituáltakat, a munkakerülő cigányokat (akkor így hívták őket) és az alkoholistákat. Ekkorra már a táborok ideiglenes internáló szerepe átalakult, a cél a társadalomtól való teljes elzárás lett. A rendszer megkülönböztette a foglyokat - a politikai fogvatartottak piros háromszöget kaptak, a bűnözők zöldet, a homoszexuálisok rózsaszínt, Jehova tanúi pedig lilát. A zsidó foglyok sárga Dávid-csillagot voltak kénytelenek viselni.

1934-ben Hitler engedélyezte az SS tábornok Heinrich Himmlernek, hogy végezze a táborok adminisztrációját, rendezze azokat egy rendszerbe. Himmler Theodor Eicke SS altábornagyot választotta erre a feladatra, aki 1933 júniusától a dachaui tábor vezetője volt. Himmler gyakorlatilag a koncentrációs táborok felügyelőjévé nevezte ki. A szervezet, a teljes struktúra és a bevett gyakorlat Dachauban alakult ki 1933 és 1934 között, majd ez lett a náci koncentrációs táboros modellje. Eicke rendeleteket adott ki az őröknek a foglyok kezelésére. A kezdő gyakornokok között volt Rudolf Höss is, aki később a hírhedt auschwitzi tábor parancsnoka lett.

Mivel a náci Németország 1938 és 1939 nőtt, gyarapodott a politikai ellenfelek és a társadalmi deviánsok száma is, így újabb táborokat nyitottak. Míg a legtöbb embernek a koncentrációs táborok kapcsán a zsidó holokauszt jut eszébe, a zsidó közösség csak elenyésző hányada volt a foglyoknak. Persze ez 1938-ra változik, akkor a zsidókat tömegével kezdték szállítani a táborokba, ezzel drámaian növelve a fogolypopulációt. Mire a németek megszállták Lengyelországot 1939-ben - mikorra már a második világháború kibontakozott -, hat koncentrációs tábora volt az úgynevezett Nagy Német Birodalomnak: Dachau, Sachsenhausen, Buchenwald, Flossenbürg, az osztrák Mauthausen és a nőknek fenntartott Ravensbrück.

A körülmények szörnyűek voltak. Veszélyes munkákat kellett végezni, az emberi életre való tekintet nélkül, gyakran végzetesen alultáplálva. Jónéhányuknál kifejezetten az volt a cél, hogy a munkába haljanak bele. 1939 és '42 között a nácik egyre több foglyok különítettek el, beleértve a fajilag alsóbbrendűeknek tituláltakat: a cigányokat és a zsidókat. Több koncentrációs táborban alakítottak ki gázkamrákat, hogy hatékonyabb legyen a gyilkolás. Gázkamrák épültek Mauthausenben, Sachsenhausenben, Auschwitzban és más táborokban is. Később Dachauban is épült egy, de azt sosem használták. 1933 végére a koncentrációs táborok mintegy 45 000 embert tartottak fogva. A második világháború végére nagyjából 40 000 náci létesítményt tartottak számon Németországban és a birodalom által elfoglalt területeken. Becslések szerint hatmillió zsidó, több millió lengyel és orosz katona, valamint cigány, homoszexuális és más "nemkívánatos" személy vesztette életét a koncentrációs táborokban.

(forrás: Daily Mail)