Szakács volt Auschwitzban

Hans Lipschis. Ma egy kistelepülésen él a német Baden-Württenberg tartományban.

A Die Welt című német napilap újságírói megtalálták azt a Hans Lipschis nevű férfit, aki bizonyíthatóan SS-tisztként és szakácsként szolgált az auschwitzi koncentrációs táborban. A férfi, aki 68 évig ért szinte háborítatlanul élte életét, ma egy baden-württenbergi kisvárosban tölti nyugdíjas éveit. Ugyan már vizsgálják az ügyét, konkrét bizonyíték nincs ellene. Egy friss precedens ügy azonban most segíthet a vádemelésben.

Megkeresésekor a 93 éves férfi nem hallgatott múltjáról, de nem is beszélt róla túl sokat. Az újságírók kérdésére szűkszavúan válaszolt, és bár beismerte, hogy Auschwitzban volt szolgálatban a koncentrációs tábor falain belül, hangsúlyozta, hogy egyszerű szakács volt, aki a tisztekre főzött. Arra a kérdésre, hogy tisztában volt-e vele, mi zajlott a táborban, azt felelte, hogy nem látott semmit, de azért a füléig eljutottak dolgok.

A litván férfi 1919-ben született, és 1941-ben lépett be a német SS-be, ahol egyszerű védőtisztnek képezték ki. Ugyanebben az évben épült fel az auschwitzi fogolytábor is, ahol ekkor még hiányzott a kellő számú személyzet, így az őrséget újonnan kiképzett litván, jugoszláv és román tisztekkel töltötték fel. Így lett Lipschis is tagja annak az SS csapatnak, melyet a birkenaui tábor őrzésével bíztak meg. Máig nem világos, hogy miben is vett részt a férfi az itt zajló szörnyűségek közül.

A konyhán dolgozott és "nem látott semmit"

Az biztosra vehető, hogy közvetlenül nem tehető felelőssé a gyilkosságokért: nem volt tagja azoknak az alakulatoknak, melyek a foglyok megsemmisítését végezték, nem vett részt az emberek kiválogatásában, és nem bízták meg semmilyen feladattal azokban a blokkokban sem, ahol a foglyokat elszállásolták. Tudni lehet azonban, hogy például a birkenaui őrség tagjai számára ismert volt, hogy az idősebb zsidókat a gázkamrákhoz vezetik. Bár a tábori őrség külön engedély híján nem léphetett be a tulajdonképpeni fogolyterületre, nyilvánvalóan naponta kapcsolatba kerülhettek fogvatartottakkal. Ők felügyelték ugyanis a munkáskommandókat, akiknek a beépített kerítésen kívül kellett robotolniuk, valamint őket vetették be a szökött rabok keresésére is. Később túlélők százai számoltak be egészen a gyilkosságig fajuló visszaélésekről, melyeket legtöbbször a kényszeres munkavégzés alatti felügyelet során követtek el ellenük az őrök. Mivel a foglyok nem tudhatták az SS-tisztek nevét - legtöbbször rangjuk szerint szólították őket -, és korabeli fotó sem áll rendelkezésre Lipschisről, kevés esély van arra, hogy kétséget kizáróan beazonosíthassák, esetleg rábizonyíthassanak valamilyen bűntényt.

1943-ban próbaidős szakácsnak kezdték alkalmazni a tábor legénységi konyháján. A pozíció nem csak azért volt kivételes, mert itt nagyobb és gazdagabb adagokhoz lehetett jutni, mint az elképesztően szegényes átlag adag, hanem mert a konyhán számos fogoly is dolgozott - a tisztek szigorú felügyelete mellett, hiszen itt kapcsolatba kerülhettek a helyi lengyel lakosokkal is. Ezen a konyhán keresztül jutott például napvilágra az az első néhány kicsempészett fotó is a táborról, amelyen világosan látszik, hogy a táborban embereket égetnek el gázkamrákban. Lipschis több mint egy évig dolgozott a tábor menzáján. Időközben a tábor környékén mindenki számára nyilvánvaló volt a tömeges gyilkosságok ténye: az égetett holttestek szaga egész Birkenau környékén érezhető volt, még a számtalan átutazó katonának is feltűnt, akiknek a vonata egy rövid szünet erejéig állt meg Auschwitzban. Nappal jól látható volt a felszálló füst a krematóriumok kéményéből, éjjel pedig több méteres lángok árulkodtak arról, mi folyik odabenn. A környéken mindenki tisztában volt vele, hogy 1944 tavaszán és nyarán szinte naponta érkeznek emberekkel teli vonatok Birkenauba, hogy aztán pár órával később üresen visszainduljanak.

Mindent egybevéve elég nehéz elképzelni, hogy Lipschis ne lett volna tudatában, mi zajlik a táborban, illetve ne került volna valamilyen közvetlen kapcsolatba a borzalmakkal. Szintén nincsen információ arról sem, hogyan élte meg a férfi a tábor 1945-ös felszabadítását. Annyit tudunk, hogy ezt követően a frontra helyezték, és túlélte a háborút. Neve azonban még ebben az évben felkerült egy körözési listára, pontos születési dátummal. Ezután egy ideig a német szövetségi államban élt, immáron feleségével, aki szintén szülővárosából származott. Nem tudni, ebben az időszakban pontosan hol éltek és mivel foglalkoztak. 1956-ban aztán együtt vándoroltak ki Chicagoba, ami a háború után a litván bevándorlók egyik kedvelt célpontja volt.

Háborítatlanul, Amerikában

Egészen a nyolcvanas évekig élt itt háborítatlanul, ahol hangszerek készítésében segédkezett a neves Harmony hangszergyártó cégnek. Egészen addig, amíg az USA fel nem eszmélt, és el nem kezdte foglalkoztatni a kérdés, hogy vajon hány egykori háborús bűnösnek nyújtott menedéket a második világháború után, amikor korlátlanul áramolhattak be a háborút megviselt bevándorlók az USA-ba, hogy új életet kezdhessenek. Ebben az időszakban ugyanis több százezer embert fogadott be az Egyesült Államok a holokauszt túlélői, valamint a kelet-európai pogromok elől menekülők közül. Ezáltal a becslések alapján többezer náci kollaboránst és háborús bűnöst engedtek be az országba - gyakran a hatóságok tudtával és beleegyezésével.

A közvéleményben komoly viták kezdtek folyni az ügyről, egyesek nyomozásba kezdtek, és újra felmerült Lipschis neve egy aktában. Mivel Amerikában külföldön elkövetett bűncselekményért nem ítélhető el senki, jobb híján annyit tudtak tenni, hogy kiutasítják az országból. A gyanútlan férfit egy nap újságírók keresték fel otthonában, de megtagadta a vallomástételt, majd kicsivel azelőtt, hogy jogi döntés született volna száműzéséről, elhagyta az országot.

Nincs mivel vádolni

Lipschis újra Németországban landolt, ám legalább harminc évet kellett várni arra, hogy a német főügyészség eljárást indítson ellene. Az ok: egészen 2011-ig nem volt elegendő a megállapítás, hogy a vádlott részese volt a gyilkos masinériának. Elmarasztaló ítélethez egyénileg elkövetett, konkrét bűntetteket kellett megnevezni, melyeket dokumentumokkal vagy szemtanúk vallomásával is igazolni tudnak. Egy ekkor végződött, szintén egy feltételezett náci bűnös ellen lefolyt ügy végeredménye  - melyben az ukrán Ivan Demjanjukot ítélték el egyéni tettre utaló bizonyítékok híjában, azonban a tömeggyilkosságokban való közvetett részvétel megállapításával - azonban lehetőség nyílt arra, hogy hasonló ügyekben hasonlóképpen járjanak el.

2012 őszén a stuttgarti bíróságon végül vizsgálatot indítottak Hans Lipschis ügyében. Ha vádat emelnek, ez lenne a második olyan per Demjanjuk után, amelyet egykori koncentrációs tábori őr ellen indítanak gyilkosságokban való segédkezés vádjával.

Forrás: welt.de