Orosz politológus: csak a birodalomellenes kisebbségnek van bűntudata a magyar forradalom elfojtása miatt
Oroszországban miként a múltban, ma is csak a birodalmi szemléletet elutasító kisebbségnek van bűntudata az 1956-os magyar forradalom elfojtása miatt - állította a Vedomosztyi című napilap csütörtöki számában Alekszej Makarkin politológus, az orosz Politikai Technológiák Központjának alelnöke.
Makarkin a Hogyan értsük meg a magyarokat? című cikkében emlékeztetett a Levada Központ egy szeptemberi felmérésére, amely szerint az oroszok 57 százaléka (köztük a 18-24 évesek 83 százaléka) nem is hallott a magyar '56-ról, a többiek 60 százaléka pedig negatívan vélekedett az akkori magyarországi eseményekről.
Mindössze 15 százalék osztotta azt a mai Magyarországon és Európában elfogadott véleményt, hogy 60 évvel ezelőtt népfelkelés tört ki a Szovjetunió által Magyarországra kényszerített rendszer ellen.
A szerző szerint a szovjet emberekben elsősorban a budapesti utcák eseményeinek véres és kaotikus képe élt, a kommunisták meglincselése, ami összefonódott a nyugati titkosszolgálatok és azon horthysta tisztek tevékenységével, akik a második világháború alatt a Szovjetunió ellen harcoltak.
Ez a sztereotípia a peresztrojka idején kezdett feloldódni, ám ismét felerősödött a gorbacsovi idők értékeinek lejáratódása, valamint annak nyomán, hogy a Nyugatra ismét geopolitikai riválisként, sőt ellenségként kezdtek tekinteni Oroszországban.
Makarkin rámutatott, hogy az orosz kommunisták és konzervatívok egyaránt a birodalmi, geopolitikai szemlélet alapján állnak, és emiatt egyaránt ellenérzéssel viszonyulnak a magyar felkeléshez.
"A posztszovjet Oroszországban helyreállt a birodalmi konszenzus, amelynek értelmében bűnöző az, aki orosz katonára lő, függetlenül az időtől, a helytől és a körülményektől" - írta.
A szerző kitért rá, hogy ez alól a szovjet történetírás abban az esetben tett csak kivételt, ha az, aki lőtt, "haladóbb" volt, mint az orosz honfitársak. Ez 1956-ra értelemszerűen nem vonatkozott, de a magyar 1848-49-es forradalomra vagy az 1863-as lengyel felkelésre igen. A kommunizmus bukásával ez a séma is összeomlott, és helyébe a "mindig nekünk van igazunk" egyszerű és következetes elképzelése lépett.
"A felkelt magyarok olyan embereknek tűnnek, akik felül akarták bírálni a Nagy Honvédő Háború eredményét - ami az oroszok túlnyomó többsége szempontjából a világtörténelem legfontosabb eseményének számít" - fogalmazott a szerző.
"Ezért a budapesti tankokért való bűnbánat csak azoknak az orosz liberálisoknak az osztályrésze, akik azon szovjet állampolgárok örökösei, akik '56-ban elítélték saját országuk katonai lépéseit" - írta a szerző.
Makarkin a szovjet intervenció nyílt ellenzői között sorolta fel Mihail Molosztovot, Revolt Pimenovot, Borisz Pusztincevet, Viktor Sejnyiszt, Erik Jugyint és másokat. A cikk szerint jelentősen többen voltak azok, akik csendben éreztek együtt a magyarokkal, és csak a család vagy ismerősök nagyon szűk körében nyíltak meg.
"Ma a viták értelemszerűen sokkal nyitottabbak, és a magyarokkal való együttérzésért nem jár börtön vagy üldöztetés - de mindkét esetben birodalomellenes kisebbségről van szó" - állt a cikkben.
A szerző meglátása szerint az oroszok a hiányos tájékozottságuk mellett azért sem értik meg más országok fájdalmát - a magyar '56 mellett például a lengyelekét a katyni mészárlás miatt vagy a balti országok második világháború előtt deportált lakóinak sorsát -, mert úgy érzik, hogy a szovjet időkben odahaza sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek el, ám ennek ellenére sem sopánkodtak, hanem győzni tudtak a második világháborúban.
Makarkin következtetése szerint Oroszország polgárainak mélyebben át kellene gondolnia "saját történelmét, saját nagyszerű és tragikus tapasztalatait - önostorozás, de egyúttal a birodalmi komplexuson alapuló öntömjénezés nélkül".
MTI
Makarkin a Hogyan értsük meg a magyarokat? című cikkében emlékeztetett a Levada Központ egy szeptemberi felmérésére, amely szerint az oroszok 57 százaléka (köztük a 18-24 évesek 83 százaléka) nem is hallott a magyar '56-ról, a többiek 60 százaléka pedig negatívan vélekedett az akkori magyarországi eseményekről.
Mindössze 15 százalék osztotta azt a mai Magyarországon és Európában elfogadott véleményt, hogy 60 évvel ezelőtt népfelkelés tört ki a Szovjetunió által Magyarországra kényszerített rendszer ellen.
A szerző szerint a szovjet emberekben elsősorban a budapesti utcák eseményeinek véres és kaotikus képe élt, a kommunisták meglincselése, ami összefonódott a nyugati titkosszolgálatok és azon horthysta tisztek tevékenységével, akik a második világháború alatt a Szovjetunió ellen harcoltak.
Ez a sztereotípia a peresztrojka idején kezdett feloldódni, ám ismét felerősödött a gorbacsovi idők értékeinek lejáratódása, valamint annak nyomán, hogy a Nyugatra ismét geopolitikai riválisként, sőt ellenségként kezdtek tekinteni Oroszországban.
A "posztkrími hatás" (a Krím Oroszország által történt elcsatolása által felkeltett nacionalista lelkesedés) minimálisra csökkentette a nyugatosok arányát az orosz társadalomban.
Makarkin rámutatott, hogy az orosz kommunisták és konzervatívok egyaránt a birodalmi, geopolitikai szemlélet alapján állnak, és emiatt egyaránt ellenérzéssel viszonyulnak a magyar felkeléshez.
"A posztszovjet Oroszországban helyreállt a birodalmi konszenzus, amelynek értelmében bűnöző az, aki orosz katonára lő, függetlenül az időtől, a helytől és a körülményektől" - írta.
A szerző kitért rá, hogy ez alól a szovjet történetírás abban az esetben tett csak kivételt, ha az, aki lőtt, "haladóbb" volt, mint az orosz honfitársak. Ez 1956-ra értelemszerűen nem vonatkozott, de a magyar 1848-49-es forradalomra vagy az 1863-as lengyel felkelésre igen. A kommunizmus bukásával ez a séma is összeomlott, és helyébe a "mindig nekünk van igazunk" egyszerű és következetes elképzelése lépett.
"A felkelt magyarok olyan embereknek tűnnek, akik felül akarták bírálni a Nagy Honvédő Háború eredményét - ami az oroszok túlnyomó többsége szempontjából a világtörténelem legfontosabb eseményének számít" - fogalmazott a szerző.
"Ezért a budapesti tankokért való bűnbánat csak azoknak az orosz liberálisoknak az osztályrésze, akik azon szovjet állampolgárok örökösei, akik '56-ban elítélték saját országuk katonai lépéseit" - írta a szerző.
Makarkin a szovjet intervenció nyílt ellenzői között sorolta fel Mihail Molosztovot, Revolt Pimenovot, Borisz Pusztincevet, Viktor Sejnyiszt, Erik Jugyint és másokat. A cikk szerint jelentősen többen voltak azok, akik csendben éreztek együtt a magyarokkal, és csak a család vagy ismerősök nagyon szűk körében nyíltak meg.
"Ma a viták értelemszerűen sokkal nyitottabbak, és a magyarokkal való együttérzésért nem jár börtön vagy üldöztetés - de mindkét esetben birodalomellenes kisebbségről van szó" - állt a cikkben.
A szerző meglátása szerint az oroszok a hiányos tájékozottságuk mellett azért sem értik meg más országok fájdalmát - a magyar '56 mellett például a lengyelekét a katyni mészárlás miatt vagy a balti országok második világháború előtt deportált lakóinak sorsát -, mert úgy érzik, hogy a szovjet időkben odahaza sokkal nagyobb veszteségeket szenvedtek el, ám ennek ellenére sem sopánkodtak, hanem győzni tudtak a második világháborúban.
Makarkin következtetése szerint Oroszország polgárainak mélyebben át kellene gondolnia "saját történelmét, saját nagyszerű és tragikus tapasztalatait - önostorozás, de egyúttal a birodalmi komplexuson alapuló öntömjénezés nélkül".
MTI
Hozzászólások