10 híres író furcsa szokása
Ismerjük meg Dumas, Kafka, Molnár Ferenc, és a többi irodalmi zseni titkait!
A történelem során számos alkalommal kiderült, hogy egyik-másik híres festő, író, költő mentális beteg volt, mégis túlzás lenne azt állítani, hogy minden művész őrült, vagy minden őrült művész.
Az viszont igaz, hogy azok esetében, akiknek a fantáziája sokkal élénkebb, mint az átlagemberé, akad egy-két furcsa szokás. Igaz ez a következő tíz irodalmi zsenire, akiknek a műveit, életrajzát jól ismerjük, de arról eddig fogalmunk sem volt, hogy milyen bogaras írók voltak valójában.
Friedrich Schiller: A német származású író állítólag csak akkor tudott alkotni, ha egy alma rohadt az asztalán. A szobában szétterjedő erjedt szag valamiért jót tett a kreativitásának.
Agatha Christie: A krimik királynője, aki rengeteg regényt írt, sosem engedte meg az újságoknak, hogy olyan fotót készítsenek róla, amelyen az íróasztala mögött ül. Ennek oka az volt, hogy az írónőnek nem volt asztala, mert ott állt neki gépelni, ahol éppen volt.
A leghíresebb regényét, a Gyilkosság az Orient expresszen-t a hotelszobájában vetette papírra. De az se volt ritka, hogy a konyhájában, vagy a hálószobájában gépelt. Agatha Christie mindig saját maga írta le a történeteit, ami sok íróra nem volt jellemző. A írónő először mindig a gyilkosság részleteit dolgozta ki, majd a köré szőtte a történetet.
Philip Pullman: A ifjúsági regényekkel sikert arató, brit író egy speciálisan átalakított fészerben alkot. A babonás Pullman csak olyan íróasztalnál ír, amire kézzel csomózott szőnyeget terítettek, és csak egy drága ortopédszékre hajlandó leülni.
A papír sem mindegy, mert csak olyan A4-es papírra ír, ami kétlyukú, vonalas, és csak golyóstollat használ. Amíg pedig el nem készül a regénye, addig egyetlen papírt sem dob ki, hanem csak a végén válogatja ki a használható oldalakat.
Charles Dickens: Nietzsche és Kant is úgy dolgozott, ahogy Dickens, aki járkálás közben hívta életre a műveit. Az író reggel kilenc és délután kettő között járkált és dolgozott, majd elment egy három órás sétára.
Dickens asztalán mindig mindennek rendben kellett lennie, és néma csendnek kellett honolnia a lakásában, amikor írt. Mindemellett az író a külsejére is görcsösen figyelt. Az egyik cselédje elárulta, hogy Dickens mindig magánál tartotta a fésűjét, amivel akár naponta százszor is megfésülködött. A hálószobájában pedig pontosan észak felé fordulva tudott csak elaludni.
Dan Brown: Nem hétköznapi módon írja a regényeit az 50 éves író, aki hajlani négykor kezd alkotni egy antik homokóra mellett. Amikor leperegnek a 60 perc utolsó homokszemei, akkor Brown feláll, csinál néhány fekvőtámaszt, vagy fejjel lefelé lóg, és visszaül dolgozni. Állítása szerint azért van erre szüksége, mert ilyenkor nemcsak a vér, hanem az ötletek is a fejébe tódulnak.
Franz Kafka: Ébredés után tíz percig gimnasztikázott az ablak előtt, majd ezt megismételte, amikor befejezte az írást. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen kell a testmozgás az egész napos ülés után. Ám az már furcsa, hogy Kafka mindig meztelenül gimnasztikázott.
Molnár Ferenc: Talán a legbabonásabb magyar írónk, aki az első igazi színdarabját, Az ördögöt egy margitszigeti kisszállóban írta egy kis vas kerti asztalon. Amikor a műve siker lett, akkor megvette az asztalkát, és onnantól kezdve azon írt.
Ugyancsak babonából azt a frakkot viselte későbbi darabjai premierjén, amit A doktor úr című darabjának sikeres bemutatóján. További érdekesség, hogy Molnár csak éjjel tudott írni, nappal soha. Ha mégis nappal kellett dolgoznia, akkor állítólag feketére festette a szobái falait, hogy így keltse az éjszaka illúzióját.
A drámaírónk rettegett a haláltól, ezért sosem olvasta el az újságban a halálhíreket, nem írt végrendeletet. Egy rosszul sikerült bemutató miatt, később a kritikákat sem olvasta el. Mindemellett a véletlenekben sem hitt, ezért a tűzoltósággal szemközt lévő lakására is tűzbiztosítást kötött 4000 könyve mellé.
Honoré de Balzac: Óriási mennyiségű koffeinre volt szüksége a francia realista regényírónak ahhoz, hogy írni tudjon. Állítólag napi ötven csésze kávét kortyolgatott el. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy naponta 16-23 órát dolgozott a sötét szobájában, gyertyafény mellett.
Balzac este 5-6 óra magasságában ebédelt, majd éjfélig aludt, utána este alkotott, ahogy a legtöbb író. Elmondása szerint, egyszer 48 órán keresztül írt, és csak 3 órára állt meg pihenni. A kemény életmódja megbosszulta magát, hiszen 51 évesen belehalt a munkamániájába.
Alexandre Dumas: Az író, akinek örökké hálásak lehetünk, mert megteremtette a Három testőrt, minden reggel elsétált a Diadalívhez, ahol megevett egy almát, és várta az ihletet. Ezután hazament, és egy ültő helyében megírta a regényeit.
Victor Hugo: Nehezen állt neki a munkának a Nyomorultak írója, ezért úgy ösztönözte magát arra, hogy otthon maradjon, és írjon, hogy az inasával eldugatta az összes ruháját. Mivel meztelenül nem mehetett emberek közé, ezért nem volt más választása, mint az, hogy otthon maradjon, és írjon.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
A történelem során számos alkalommal kiderült, hogy egyik-másik híres festő, író, költő mentális beteg volt, mégis túlzás lenne azt állítani, hogy minden művész őrült, vagy minden őrült művész.Az viszont igaz, hogy azok esetében, akiknek a fantáziája sokkal élénkebb, mint az átlagemberé, akad egy-két furcsa szokás. Igaz ez a következő tíz irodalmi zsenire, akiknek a műveit, életrajzát jól ismerjük, de arról eddig fogalmunk sem volt, hogy milyen bogaras írók voltak valójában.
Friedrich Schiller: A német származású író állítólag csak akkor tudott alkotni, ha egy alma rohadt az asztalán. A szobában szétterjedő erjedt szag valamiért jót tett a kreativitásának.
Agatha Christie: A krimik királynője, aki rengeteg regényt írt, sosem engedte meg az újságoknak, hogy olyan fotót készítsenek róla, amelyen az íróasztala mögött ül. Ennek oka az volt, hogy az írónőnek nem volt asztala, mert ott állt neki gépelni, ahol éppen volt.A leghíresebb regényét, a Gyilkosság az Orient expresszen-t a hotelszobájában vetette papírra. De az se volt ritka, hogy a konyhájában, vagy a hálószobájában gépelt. Agatha Christie mindig saját maga írta le a történeteit, ami sok íróra nem volt jellemző.
Philip Pullman: A ifjúsági regényekkel sikert arató, brit író egy speciálisan átalakított fészerben alkot. A babonás Pullman csak olyan íróasztalnál ír, amire kézzel csomózott szőnyeget terítettek, és csak egy drága ortopédszékre hajlandó leülni.A papír sem mindegy, mert csak olyan A4-es papírra ír, ami kétlyukú, vonalas, és csak golyóstollat használ. Amíg pedig el nem készül a regénye, addig egyetlen papírt sem dob ki, hanem csak a végén válogatja ki a használható oldalakat.
Charles Dickens: Nietzsche és Kant is úgy dolgozott, ahogy Dickens, aki járkálás közben hívta életre a műveit. Az író reggel kilenc és délután kettő között járkált és dolgozott, majd elment egy három órás sétára.Dickens asztalán mindig mindennek rendben kellett lennie, és néma csendnek kellett honolnia a lakásában, amikor írt. Mindemellett az író a külsejére is görcsösen figyelt. Az egyik cselédje elárulta, hogy Dickens mindig magánál tartotta a fésűjét, amivel akár naponta százszor is megfésülködött. A hálószobájában pedig pontosan észak felé fordulva tudott csak elaludni.
Dan Brown: Nem hétköznapi módon írja a regényeit az 50 éves író, aki hajlani négykor kezd alkotni egy antik homokóra mellett. Amikor leperegnek a 60 perc utolsó homokszemei, akkor Brown feláll, csinál néhány fekvőtámaszt, vagy fejjel lefelé lóg, és visszaül dolgozni. Állítása szerint azért van erre szüksége, mert ilyenkor nemcsak a vér, hanem az ötletek is a fejébe tódulnak.Franz Kafka: Ébredés után tíz percig gimnasztikázott az ablak előtt, majd ezt megismételte, amikor befejezte az írást. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen kell a testmozgás az egész napos ülés után. Ám az már furcsa, hogy Kafka mindig meztelenül gimnasztikázott.Molnár Ferenc: Talán a legbabonásabb magyar írónk, aki az első igazi színdarabját, Az ördögöt egy margitszigeti kisszállóban írta egy kis vas kerti asztalon. Amikor a műve siker lett, akkor megvette az asztalkát, és onnantól kezdve azon írt.Ugyancsak babonából azt a frakkot viselte későbbi darabjai premierjén, amit A doktor úr című darabjának sikeres bemutatóján. További érdekesség, hogy Molnár csak éjjel tudott írni, nappal soha. Ha mégis nappal kellett dolgoznia, akkor állítólag feketére festette a szobái falait, hogy így keltse az éjszaka illúzióját.
A drámaírónk rettegett a haláltól, ezért sosem olvasta el az újságban a halálhíreket, nem írt végrendeletet. Egy rosszul sikerült bemutató miatt, később a kritikákat sem olvasta el. Mindemellett a véletlenekben sem hitt, ezért a tűzoltósággal szemközt lévő lakására is tűzbiztosítást kötött 4000 könyve mellé.
Honoré de Balzac: Óriási mennyiségű koffeinre volt szüksége a francia realista regényírónak ahhoz, hogy írni tudjon. Állítólag napi ötven csésze kávét kortyolgatott el. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy naponta 16-23 órát dolgozott a sötét szobájában, gyertyafény mellett.Balzac este 5-6 óra magasságában ebédelt, majd éjfélig aludt, utána este alkotott, ahogy a legtöbb író. Elmondása szerint, egyszer 48 órán keresztül írt, és csak 3 órára állt meg pihenni. A kemény életmódja megbosszulta magát, hiszen 51 évesen belehalt a munkamániájába.
Alexandre Dumas: Az író, akinek örökké hálásak lehetünk, mert megteremtette a Három testőrt, minden reggel elsétált a Diadalívhez, ahol megevett egy almát, és várta az ihletet. Ezután hazament, és egy ültő helyében megírta a regényeit.Victor Hugo: Nehezen állt neki a munkának a Nyomorultak írója, ezért úgy ösztönözte magát arra, hogy otthon maradjon, és írjon, hogy az inasával eldugatta az összes ruháját. Mivel meztelenül nem mehetett emberek közé, ezért nem volt más választása, mint az, hogy otthon maradjon, és írjon.(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások