A 19. századi művészek természeti változásokra adott reakcióit vizsgálja a Nemzeti Galéria új tárlata
A művészetnek a természethez fűződő viszonyulásait, a művészek természeti változásokra adott reakcióit vizsgálja a Nemzeti Galéria Élőhely című új kiállítása hatvan alkotás - festmények, grafikai és fotósorozatok, szobrok, fotódokumentációk és videók - segítségével a 19. század második felétől napjainkig.
A Nemzeti Galéria egy olyan kiállítással áll most elő, amely napjaink legaktuálisabb témáját járja körül oly módon, hogy nem a kortárs kultúra viszonylatában vizsgálja a kérdést, hanem megpróbál egy történeti aspektust is feltárni - emelte ki Petrányi Zsolt, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese a tárlat csütörtöki bemutatóján.
Petrányi Zsolt felidézte, hogy a mezőgazdaság fejlődésével, később pedig az ipari forradalom következményeként az ember egyre inkább elkezdte kisajátítani az őt körülvevő környezetet, amely a népesség növekedésével egyre inkább ökológiai válsághoz vezet.
A kortárs képzőművészet az utóbbi évtizedekben nagyon sokféleképpen reagált erre a problémára, sokféle műalkotás született, amely ezt az aktuális kérdést próbálja feszegetni.
Mint mondta, a kiállítás tervezésekor a probléma történeti aspektusát próbálták áttekinteni, ezért született meg az a döntés, hogy a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum különböző gyűjteményeiből egyaránt válogatnak műveket. A kurátorok az elmúlt százötven évet vették alapul a különböző gyűjteményekben, és azt vizsgálták meg, hogy milyen viselkedésformák, milyen emberi és természeti viszonyok figyelhetők meg ebben az időszakban.
Az igazgató kiemelte: a kiállítás nem foglal állást, nem helyezi hierarchiába a különböző nézőpontokat. A tárlat rendezőelve, hogy a klasszikus és a kortárs művészet együtt van kiállítva, tehát dialógusban áll egymással, így a nézőpontok is időtlenné válnak.
Kumin Mónika, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria jelenkori gyűjteményének munkatársa emlékeztetett arra, hogy a Szépművészeti Múzeumban tavaly decemberben nyílt meg a környezettudatos művészet egyik legjelentősebb képviselőjeként számon tartott Agnes Denes (Ágnes Dénes) képzőművész életművét bemutató kiállítás. Ez indította el azt a gondolkodást a művészettörténészek között, hogy érdekes lenne megvizsgálni, az elmúlt száz év alkotói hogyan gondolkodtak az ember és a környezet viszonyáról.
A tárlat az ökológiai válság problémakörét egy tágabb kontextusba helyezve keres választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges újradefiniálni a természet és a kultúra viszonyát az előző századok természet- és tájfelfogása és a jelen ökológiai szemlélete, valamint a természet és a városi kultúra összetett viszonyának tükrében.
A kiállítás a címében is utal a művészet, az ember és a különböző fajok élőhelyéül szolgáló természeti környezet érzékeny kapcsolatára. A klímaváltozás, a természeti erőforrások túlhasználatának problémája, az egyre fenyegetőbbé váló ökológiai válság az elmúlt tíz évben mindinkább meghatározó téma a nemzetközi és a magyar képzőművészeti diskurzusokban egyaránt. A 21. század nagy kihívása az emberiséget kiszolgáló mezőgazdasági és ipari termeléssel, áru- és személyforgalommal és a hozzájuk kapcsolódó energiafogyasztással járó súlyos, a bolygó ökológiai egyensúlyát felborító környezeti hatások csökkentése.
A tárlat hat, egymásba fonódó szekción keresztül vázolja fel az emberiség és a művészet természethez való viszonyát. Megjelenik a romantikus, fenséges tájkép, az ember által megalkotott környezetek, a land art kísérletek által művészeti eszközzé vált táj, a természet és az emberi kultúra hierarchiájának megkérdőjelezése, valamint a tájban élő nem emberi létformák nézőpontja is.
A kurátorok bemutatják, hogy a művészet az elmúlt kétszáz év során hogyan reagált a természetes környezet megváltozására, hogyan jelent meg annak felismerése, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés nagyiparivá válásával megváltozott a természet fogalma, és hogy az ahhoz fűződő viszonyok sokfélesége milyen módon jelent meg a képzőművészeti alkotásokban.
A közelmúltban született munkák már magukon viselik a technológiai fejlődés lenyomatát, a 20. század irányzatainak sokféleségét, és lehetőséget adnak a nézőnek arra, hogy szembesüljön saját álláspontjával és felelősségével ebben, az egész világ jövőjét befolyásoló kérdéskörben.
Ezt az összetett problémát a Nemzeti Galéria olyan művészek munkáin keresztül mutatja be, mint Mednyánszky László vagy Gustave Courbet, a hetvenes években már az ökológiai művészet egyik úttörőjének számító Alan Sonfist és a Pécsi Műhely alkotói. Ezekkel a művekkel kortárs magyar alkotók, mások mellett Dezső Tamás, Gosztola Kitti, Hatházi László András, Horváth Gideon, Kaszás Tamás Tibor, Rózsa Luca Sára, Süveges Rita, Tranker Kata és Trapp Dominika művei lépnek párbeszédbe.
A péntektől július 27-ig látogatható kiállítás kurátora Harangozó Katalin, Major Sára, Tarr Linda Alexandra és Petrányi Zsolt.
(Forrás: MTI)
A Nemzeti Galéria egy olyan kiállítással áll most elő, amely napjaink legaktuálisabb témáját járja körül oly módon, hogy nem a kortárs kultúra viszonylatában vizsgálja a kérdést, hanem megpróbál egy történeti aspektust is feltárni - emelte ki Petrányi Zsolt, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese a tárlat csütörtöki bemutatóján.Petrányi Zsolt felidézte, hogy a mezőgazdaság fejlődésével, később pedig az ipari forradalom következményeként az ember egyre inkább elkezdte kisajátítani az őt körülvevő környezetet, amely a népesség növekedésével egyre inkább ökológiai válsághoz vezet.
A kortárs képzőművészet az utóbbi évtizedekben nagyon sokféleképpen reagált erre a problémára, sokféle műalkotás született, amely ezt az aktuális kérdést próbálja feszegetni.
Mint mondta, a kiállítás tervezésekor a probléma történeti aspektusát próbálták áttekinteni, ezért született meg az a döntés, hogy a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum különböző gyűjteményeiből egyaránt válogatnak műveket.
Az igazgató kiemelte: a kiállítás nem foglal állást, nem helyezi hierarchiába a különböző nézőpontokat. A tárlat rendezőelve, hogy a klasszikus és a kortárs művészet együtt van kiállítva, tehát dialógusban áll egymással, így a nézőpontok is időtlenné válnak.
Kumin Mónika, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria jelenkori gyűjteményének munkatársa emlékeztetett arra, hogy a Szépművészeti Múzeumban tavaly decemberben nyílt meg a környezettudatos művészet egyik legjelentősebb képviselőjeként számon tartott Agnes Denes (Ágnes Dénes) képzőművész életművét bemutató kiállítás. Ez indította el azt a gondolkodást a művészettörténészek között, hogy érdekes lenne megvizsgálni, az elmúlt száz év alkotói hogyan gondolkodtak az ember és a környezet viszonyáról.
A tárlat az ökológiai válság problémakörét egy tágabb kontextusba helyezve keres választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges újradefiniálni a természet és a kultúra viszonyát az előző századok természet- és tájfelfogása és a jelen ökológiai szemlélete, valamint a természet és a városi kultúra összetett viszonyának tükrében.
A kiállítás a címében is utal a művészet, az ember és a különböző fajok élőhelyéül szolgáló természeti környezet érzékeny kapcsolatára. A klímaváltozás, a természeti erőforrások túlhasználatának problémája, az egyre fenyegetőbbé váló ökológiai válság az elmúlt tíz évben mindinkább meghatározó téma a nemzetközi és a magyar képzőművészeti diskurzusokban egyaránt. A 21. század nagy kihívása az emberiséget kiszolgáló mezőgazdasági és ipari termeléssel, áru- és személyforgalommal és a hozzájuk kapcsolódó energiafogyasztással járó súlyos, a bolygó ökológiai egyensúlyát felborító környezeti hatások csökkentése.
A tárlat hat, egymásba fonódó szekción keresztül vázolja fel az emberiség és a művészet természethez való viszonyát. Megjelenik a romantikus, fenséges tájkép, az ember által megalkotott környezetek, a land art kísérletek által művészeti eszközzé vált táj, a természet és az emberi kultúra hierarchiájának megkérdőjelezése, valamint a tájban élő nem emberi létformák nézőpontja is.
A kurátorok bemutatják, hogy a művészet az elmúlt kétszáz év során hogyan reagált a természetes környezet megváltozására, hogyan jelent meg annak felismerése, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés nagyiparivá válásával megváltozott a természet fogalma, és hogy az ahhoz fűződő viszonyok sokfélesége milyen módon jelent meg a képzőművészeti alkotásokban.
A közelmúltban született munkák már magukon viselik a technológiai fejlődés lenyomatát, a 20. század irányzatainak sokféleségét, és lehetőséget adnak a nézőnek arra, hogy szembesüljön saját álláspontjával és felelősségével ebben, az egész világ jövőjét befolyásoló kérdéskörben.
Ezt az összetett problémát a Nemzeti Galéria olyan művészek munkáin keresztül mutatja be, mint Mednyánszky László vagy Gustave Courbet, a hetvenes években már az ökológiai művészet egyik úttörőjének számító Alan Sonfist és a Pécsi Műhely alkotói. Ezekkel a művekkel kortárs magyar alkotók, mások mellett Dezső Tamás, Gosztola Kitti, Hatházi László András, Horváth Gideon, Kaszás Tamás Tibor, Rózsa Luca Sára, Süveges Rita, Tranker Kata és Trapp Dominika művei lépnek párbeszédbe.
A péntektől július 27-ig látogatható kiállítás kurátora Harangozó Katalin, Major Sára, Tarr Linda Alexandra és Petrányi Zsolt.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások