A 19. századi nők életének változását mutatja be a gyulai Almásy-kastély új időszaki tárlata
Június 20-án nyílik a Fűző és forradalom - Nők a hazai polgárosodás korában című új időszaki tárlat a gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban. A kiállítás egy legendás történelmi időszak forradalmi változásairól szól, amely teljesen átírta a nők életét is - közölte a kiállítóhely közleményben az MTI-vel kedden.
A reformkor politikai, ipari és gazdasági fordulatait az egész nemzetet érintő társadalmi folyamatok szőtték át. Ezek révén nemcsak a polgárság férfi tagjainak közügyekhez való viszonyulása változott, de a nők legkisebb, családi és legnagyobb, nemzeti szférában betöltött szerepe is. A gyulai kastély új kiállítása mozaikszerűen veti fel a női szerepek és művelődés egyes aspektusait - írták.
A tárlat a biedermeier időszak forradalmi gondolkodásának nőkre gyakorolt hatásairól mesél: hogyan váltak a nők öntudattal és akarattal bíró önálló személyekké, miként került előtérbe az anyaság, s lett a korábbiaknál fontosabb a gyermekek személye, valamint az egyre inkább jellemző szerelmi házasságokban hogyan váltak férjeik társaivá az asszonyok.
Az, hogy milyen jövő állt ekkor egy kislány előtt, még mindig olyan feltételekhez kötődött, mint a társadalmi rang és a nevelkedés helye, de a reformkorban színre léptek saját jogukon is ismert és elismert nők, mint például a költőnő Dukai Takách Judit és Szendrey Júlia vagy az írónő és lapszerkesztő Kánya Emília és Karacs Teréz - írták.
Kifejtették, a négytermes kiállítás első tematikai egységének képző- és iparművészeti tárgyai a gyermekkorra és a művelődés első lépéseire reflektálnak. A kicsiket és az édesanyákat ábrázoló biedermeier festményeken a családmodell változásai tükröződnek, egyúttal kapcsolódási pontot jelentenek egyes reformkori nőalakok kevéssé ismert élettörténetének bemutatásához.
Az erősödő nemzettudat új női szerepeket hozott: olyan erények és elvárások fogalmazódtak meg a szépnem oldalán, amelyekkel a nők immáron a nemzeti érzület és a hazaszeretet továbbörökítésének letéteményeseiként jelentek meg. A második helyiségben kiállított festmények különféle nőtípusokat mutatnak be: az ábrándos, biedermeier női zsánerektől a saját korában modern nőkig jutunk el.
Bár a feleséggé váló fiatal nők családon belüli szerepét szigorú normák kötötték, a korabeli sajtóban már megjelentek a női egyenjogúság kérdéseit feszegető viták. A hármas terem használati tárgyai és műtárgyai a házasság intézményéhez kapcsolódó életmódbeli változásokra és társasági etikettre reflektálnak.
A kiállítás utolsó terme a nő kiteljesedésének helyszínéről, a családi élet színteréről, az otthonról szól, amelynek melegségéért, csinosításáért a feleség felelt, ahogyan a háztartás vezetése és a mindennapi gazdasági döntések meghozatala is a nők feladata volt. A szoba képzőművészeti témája a korszakban jellemzően dekorációs célokat szolgáló festészeti műfajok bemutatása.
(Forrás: MTI)
A reformkor politikai, ipari és gazdasági fordulatait az egész nemzetet érintő társadalmi folyamatok szőtték át. Ezek révén nemcsak a polgárság férfi tagjainak közügyekhez való viszonyulása változott, de a nők legkisebb, családi és legnagyobb, nemzeti szférában betöltött szerepe is.
A tárlat a biedermeier időszak forradalmi gondolkodásának nőkre gyakorolt hatásairól mesél: hogyan váltak a nők öntudattal és akarattal bíró önálló személyekké, miként került előtérbe az anyaság, s lett a korábbiaknál fontosabb a gyermekek személye, valamint az egyre inkább jellemző szerelmi házasságokban hogyan váltak férjeik társaivá az asszonyok.
Az, hogy milyen jövő állt ekkor egy kislány előtt, még mindig olyan feltételekhez kötődött, mint a társadalmi rang és a nevelkedés helye, de a reformkorban színre léptek saját jogukon is ismert és elismert nők, mint például a költőnő Dukai Takách Judit és Szendrey Júlia vagy az írónő és lapszerkesztő Kánya Emília és Karacs Teréz - írták.
Kifejtették, a négytermes kiállítás első tematikai egységének képző- és iparművészeti tárgyai a gyermekkorra és a művelődés első lépéseire reflektálnak. A kicsiket és az édesanyákat ábrázoló biedermeier festményeken a családmodell változásai tükröződnek, egyúttal kapcsolódási pontot jelentenek egyes reformkori nőalakok kevéssé ismert élettörténetének bemutatásához.
Az erősödő nemzettudat új női szerepeket hozott: olyan erények és elvárások fogalmazódtak meg a szépnem oldalán, amelyekkel a nők immáron a nemzeti érzület és a hazaszeretet továbbörökítésének letéteményeseiként jelentek meg. A második helyiségben kiállított festmények különféle nőtípusokat mutatnak be: az ábrándos, biedermeier női zsánerektől a saját korában modern nőkig jutunk el.
Bár a feleséggé váló fiatal nők családon belüli szerepét szigorú normák kötötték, a korabeli sajtóban már megjelentek a női egyenjogúság kérdéseit feszegető viták. A hármas terem használati tárgyai és műtárgyai a házasság intézményéhez kapcsolódó életmódbeli változásokra és társasági etikettre reflektálnak.
A kiállítás utolsó terme a nő kiteljesedésének helyszínéről, a családi élet színteréről, az otthonról szól, amelynek melegségéért, csinosításáért a feleség felelt, ahogyan a háztartás vezetése és a mindennapi gazdasági döntések meghozatala is a nők feladata volt. A szoba képzőművészeti témája a korszakban jellemzően dekorációs célokat szolgáló festészeti műfajok bemutatása.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások