A londoni világkiállításon bemutatott 19. századi magyar fényképeket állít ki a Néprajzi Múzeum
Eddig lappangó 19. századi, a londoni világkiállításra készített magyar fényképeket mutat be a Néprajzi Múzeum a Magyarország színezve. Rejtőzködő fényképek 1862-ből című időszaki tárlatán.
A kiállítás a több mint másfél évszázada nem látott, az 1862-es londoni világkiállításon bemutatott, Magyarország korabeli településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja középpontba - közölte a múzeum csütörtökön az MTI-vel.
A korábban elveszettnek hitt Tiedge János-fényképek a londoni Victoria & Albert Múzeum gyűjteményéből kölcsönzéssel érkeztek Budapestre, ehhez kapcsolódik egy, a Néprajzi Múzeumban őrzött másolati sorozat. A két gyűjtemény egymást kiegészítve 36 kisebb-nagyobb település egykori lakóit idézi meg. A színes viseleteket felvonultató, Budapesten soha be nem mutatott képek március 5. és szeptember 15. között lesznek láthatók a Néprajzi Múzeumban, elmesélve a készítés történetét is a szervezéstől a világkiállításig.
A fotográfia és a világkiállítás a 19.
Ezek a felvételek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlékanyagához tartoznak, ám eddig csak hírből voltak ismertek. Nemrég derült ki, hogy az elveszettnek hitt képek egy része mégiscsak fennmaradt, felfedezésüket a londoni Victoria & Albert Múzeum nyilvántartásának digitalizációja tette lehetővé.
A Néprajzi Múzeum is rendelkezik a Tiedge-féle felvételek egy részleges másolati sorozatával, így a mostani kiállítás a két forrás alapján a Londonban egykor szerepelt képek mintegy kétharmadát tudja bemutatni eredetiek és korabeli másolatok alapján.
A közlemény felidézi, hogy a Londonban kiállított viseleti panoráma egy különös, várakozásokkal teli periódusban készült. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követő önkényuralom dermedtségének évtizedét 1860 októberétől rövid alkotmányos időszak követte szabad véleménynyilvánítással, országgyűlési választásokkal. Az ország a nemzeti kultúra lázában égett, és aki csak tehette, magyar ruhában járt, magyar zenét hallgatott.
A nemzeti intézmények adóforintok hiányában a társadalom áldozatkészsége jóvoltából kezdtek éledezni és megerősödni. Ennek köszönhető, hogy az Osztrák Császársághoz tartozó Magyarország a londoni kiálltáson mégiscsak megmutathatta magát. A színezett fényképek pillanatképet adtak az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos és sokszínű viseletéről, ezáltal maga a nép lett az, amely megjelenített egy országot.
Az egykori világkiállítás első, 1861-es felhívására mintegy tíz településről érkeztek felajánlások, ami nem volt elegendő egy fényképekből álló országos körképhez. Ezután Jankó Vince gazdasági szakíró, szervező Tiedge János pesti fényképészt bízta meg, hogy járja be az országot és minden vidékről öt személyt fotózzon le "tisztességes öltözetben", egy idős, egy középkorú és egy fiatal férfit, valamint egy asszonyt és egy fiatal lányt.
Ez nem volt mindenhol követhető, ezért a Londonban bemutatott 76 képen szegedi, pécskai és csanádi parasztok, veszprémi polgárok, pápai ökörfogatos szekér, a Vidats-gépgyár dolgozói, kálozi béresek, sümegi kanászok, szentgáli nemesek, vármegyei huszárok engednek betekintést a 19. század Magyarországába. A fényképek valós embereket mutattak be, nem karaktereket vagy etnikai-nemzeti-foglalkozási típusokat, a lefényképezett öltözetek hitelességét pedig a helybeliek részvétele szavatolta.
A kiállítás mellett a múzeum hírt adott a Barka és Buga pályázat végeredményéről is. Az intézmény az állandó gyűjteményi kiállításában a gyerekeket kalauzoló macska és kutya figurájának megalkotására írt ki pályázatot, amelyre szabadon választott technikával és anyagból készült munkákat vártak. A 100-100 ezer forintos fődíjat Gere-Kupsa Ágnes kézi és gépi varrással készült Barka macska figurája, és Hornyákné Sebestyén Éva horgolt Buga kutyája nyerte, a közönség pedig Blahó Zsuzsanna és Juhász-Barna Katalin munkáját díjazta.
(Forrás: MTI)
A kiállítás a több mint másfél évszázada nem látott, az 1862-es londoni világkiállításon bemutatott, Magyarország korabeli településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja középpontba - közölte a múzeum csütörtökön az MTI-vel.A korábban elveszettnek hitt Tiedge János-fényképek a londoni Victoria & Albert Múzeum gyűjteményéből kölcsönzéssel érkeztek Budapestre, ehhez kapcsolódik egy, a Néprajzi Múzeumban őrzött másolati sorozat. A két gyűjtemény egymást kiegészítve 36 kisebb-nagyobb település egykori lakóit idézi meg. A színes viseleteket felvonultató, Budapesten soha be nem mutatott képek március 5. és szeptember 15. között lesznek láthatók a Néprajzi Múzeumban, elmesélve a készítés történetét is a szervezéstől a világkiállításig.
A fotográfia és a világkiállítás a 19.
század második felében a modernitás két jellegzetes önkifejezési formája, médiuma volt. Kölcsönös szerepüket jól mutatja az 1862-es londoni világkiállítás, amelynek magyar szekciójában Tiedge János népviseleteket ábrázoló színezett fényképei is láthatók voltak.
Ezek a felvételek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlékanyagához tartoznak, ám eddig csak hírből voltak ismertek. Nemrég derült ki, hogy az elveszettnek hitt képek egy része mégiscsak fennmaradt, felfedezésüket a londoni Victoria & Albert Múzeum nyilvántartásának digitalizációja tette lehetővé.
A Néprajzi Múzeum is rendelkezik a Tiedge-féle felvételek egy részleges másolati sorozatával, így a mostani kiállítás a két forrás alapján a Londonban egykor szerepelt képek mintegy kétharmadát tudja bemutatni eredetiek és korabeli másolatok alapján.
A közlemény felidézi, hogy a Londonban kiállított viseleti panoráma egy különös, várakozásokkal teli periódusban készült. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követő önkényuralom dermedtségének évtizedét 1860 októberétől rövid alkotmányos időszak követte szabad véleménynyilvánítással, országgyűlési választásokkal. Az ország a nemzeti kultúra lázában égett, és aki csak tehette, magyar ruhában járt, magyar zenét hallgatott.
A nemzeti intézmények adóforintok hiányában a társadalom áldozatkészsége jóvoltából kezdtek éledezni és megerősödni. Ennek köszönhető, hogy az Osztrák Császársághoz tartozó Magyarország a londoni kiálltáson mégiscsak megmutathatta magát. A színezett fényképek pillanatképet adtak az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos és sokszínű viseletéről, ezáltal maga a nép lett az, amely megjelenített egy országot.
Az egykori világkiállítás első, 1861-es felhívására mintegy tíz településről érkeztek felajánlások, ami nem volt elegendő egy fényképekből álló országos körképhez. Ezután Jankó Vince gazdasági szakíró, szervező Tiedge János pesti fényképészt bízta meg, hogy járja be az országot és minden vidékről öt személyt fotózzon le "tisztességes öltözetben", egy idős, egy középkorú és egy fiatal férfit, valamint egy asszonyt és egy fiatal lányt.
Ez nem volt mindenhol követhető, ezért a Londonban bemutatott 76 képen szegedi, pécskai és csanádi parasztok, veszprémi polgárok, pápai ökörfogatos szekér, a Vidats-gépgyár dolgozói, kálozi béresek, sümegi kanászok, szentgáli nemesek, vármegyei huszárok engednek betekintést a 19. század Magyarországába. A fényképek valós embereket mutattak be, nem karaktereket vagy etnikai-nemzeti-foglalkozási típusokat, a lefényképezett öltözetek hitelességét pedig a helybeliek részvétele szavatolta.
A kiállítás mellett a múzeum hírt adott a Barka és Buga pályázat végeredményéről is. Az intézmény az állandó gyűjteményi kiállításában a gyerekeket kalauzoló macska és kutya figurájának megalkotására írt ki pályázatot, amelyre szabadon választott technikával és anyagból készült munkákat vártak. A 100-100 ezer forintos fődíjat Gere-Kupsa Ágnes kézi és gépi varrással készült Barka macska figurája, és Hornyákné Sebestyén Éva horgolt Buga kutyája nyerte, a közönség pedig Blahó Zsuzsanna és Juhász-Barna Katalin munkáját díjazta.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások