A szovjet kényszermunkatáborokba elhurcoltakról nyílik kiállítás Hódmezővásárhelyen
Szembesítés címmel nyílik a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcoltakról kiállítás kedden Hódmezővásárhelyen az Emlékpontban - tájékoztatta a közgyűjtemény hétfőn az MTI-t.
A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány célja a kiállítással a szembesítés, szembesülés a múlt, a történelem bűneivel, szembesülés a túlélőkkel, a társadalom szembesítése is a közönnyel, a múlt relativizálásával.
A második világháború végétől, csaknem egymillió magyart hurcoltak szovjet kényszermunkára a történelmi Magyarország területén. Közülük 2-300 ezren soha nem térhettek haza. A közismerten Gulágként elhíresült táborokba általában koholt vádak által kerültek az "elitéltek" a Szovjetunió legkietlenebb és legtávolabbi pontjaira, míg a Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága alá tartozó Gupvi táborokba hadifoglyok, málenkij robotra hurcoltak és német ajkúak kerültek tömegesen a Donyeck-medencétől az Urálig. A túlélők lefogyva, megnyomorítva, fiatalságuktól megfosztva tértek vissza Magyarországra.
Démuth Réka Lilla grafikus és Kovács Emőke történész kurátori munkájával összeállított tablókon Gúth Zoltán - aki időközben távozott az élők sorából -, Hartmann Klára, Kerényi Lajos, Marton Ernesztin, Mohos Andor, Tóth István mai és gyermekkori fotói láthatók. A fotókon megtekinthető elhurcoltak közül többen is csaknem tíz esztendőt raboskodtak ártatlanul szovjet kényszermunkatáborokban.
Tavaly a Magyar Nemzeti Múzeumban a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából szervezett tudományos konferenciát az alapítvány a táborokban raboskodó művészekről, az ott született irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotásokról. A tanácskozáson elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazó, Az alkotó szabadsága - Művészek a szovjet fogságban című tanulmánykötetet kedden az Emlékpontban mutatják be.
(Forrás: MTI)
A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány célja a kiállítással a szembesítés, szembesülés a múlt, a történelem bűneivel, szembesülés a túlélőkkel, a társadalom szembesítése is a közönnyel, a múlt relativizálásával.A második világháború végétől, csaknem egymillió magyart hurcoltak szovjet kényszermunkára a történelmi Magyarország területén. Közülük 2-300 ezren soha nem térhettek haza. A közismerten Gulágként elhíresült táborokba általában koholt vádak által kerültek az "elitéltek" a Szovjetunió legkietlenebb és legtávolabbi pontjaira, míg a Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága alá tartozó Gupvi táborokba hadifoglyok, málenkij robotra hurcoltak és német ajkúak kerültek tömegesen a Donyeck-medencétől az Urálig. A túlélők lefogyva, megnyomorítva, fiatalságuktól megfosztva tértek vissza Magyarországra.
Démuth Réka Lilla grafikus és Kovács Emőke történész kurátori munkájával összeállított tablókon Gúth Zoltán - aki időközben távozott az élők sorából -, Hartmann Klára, Kerényi Lajos, Marton Ernesztin, Mohos Andor, Tóth István mai és gyermekkori fotói láthatók. A fotókon megtekinthető elhurcoltak közül többen is csaknem tíz esztendőt raboskodtak ártatlanul szovjet kényszermunkatáborokban.
Tavaly a Magyar Nemzeti Múzeumban a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából szervezett tudományos konferenciát az alapítvány a táborokban raboskodó művészekről, az ott született irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotásokról. A tanácskozáson elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazó, Az alkotó szabadsága - Művészek a szovjet fogságban című tanulmánykötetet kedden az Emlékpontban mutatják be.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások