A vásárhelyi butellák kultúrtörténetéről nyílik kiállítás a Tornyai-múzeumban
Csaknem kétszáz butellát mutatnak be 1816-tól napjainkig a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban szombaton nyíló kiállításon, amelynek látogatói a pálinka tárolására szolgáló cserépedény készítésével is megismerkedhetnek - közölte Terendi Viktória néprajzkutató pénteken az MTI-vel.
A kurátor úgy fogalmazott, a butella a helyi fazekaskultúra ikonikus tárgya, hiszen a kutatások szerint Hódmezővásárhelyen készültek az első darabok, és a városból terjedtek el országszerte, majd váltak népszerűvé a 19. század közepe táján.
A 18. században léteztek üvegbutellák, amelyek cseh és osztrák területekről érkező importtermék révén drágák, anyaguk miatt pedig sérülékenyek voltak.
A legrégebbi butella, melyet a tárlaton láthatnak az érdeklődők 1816-os, a szentesi Koszta József Múzeum gyűjteményéből érkezett Hódmezővásárhelyre. A kiállítás az edény története mellett igyekszik a nézők elé tárni, hogyan vált egyre divatosabbá a butella, és milyen változatos formavilága és díszítésmódja alakult ki a szűk száz év alatt, amíg használati tárgyként igazán divatos volt. Készült kicsi, közepes, nagy, kerek, hasáb, könyv, alakos, perec és szecessziós butella is karcolásos, írókázott vagy rátétes díszítéssel - közölte a kurátor.
A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a butella az egyetlen olyan fazekastermék, melynek szinte elmaradhatatlan része a szöveg. A feliratok általában nemcsak nevet és dátumot tartalmaznak, hanem verses formájú, gyakran a butella tartalmára utaló szöveget is.
A 20. század fordulóján a gyári üvegek annyira olcsóvá váltak, hogy azokat már bárki megengedhette magának, így használati tárgyként kezdték kiszorítani a fazekasterméket. A butellákat azonban gyakran ajándékként adták, születésnapra vagy valamilyen jeles alkalomból névvel, dátummal ellátva, így felértékelődtek, megtartották azokat, és az 1900-as évek kezdetétől emléktárggyá alakultak. A mai napig nagyon sok vásárhelyi család őrzi a felmenők butelláit - emelte ki a szakember. Hozzátette: a kiállításon bemutatott mintegy kétszáz műtárgy közül ezért néhány hiánypótló darabot magángyűjtők kölcsönöztek a múzeumnak.
Az 1960-as, 70-es évektől már alapvetően dísztárgynak formáltak butellákat a mesterek, így készülnek ma is, a tárlaton látható legújabb darabot alig három hete égették ki. A látogatóknak egy filmen Forró István, a város utolsó aktív népi fazekas iparművésze mutatja be e darab elkészítésének folyamatát.
A fél évig látható kiállítás utolsó termében a butellától elválaszthatatlan pálinka készítésének folyamatát ismerhetik meg a látogatók, a gyümölcsfák telepítésétől és gondozásától kezdve egészen a lepárlás fázisáig - mondta Terendi Viktória.
(Forrás: MTI)
A kurátor úgy fogalmazott, a butella a helyi fazekaskultúra ikonikus tárgya, hiszen a kutatások szerint Hódmezővásárhelyen készültek az első darabok, és a városból terjedtek el országszerte, majd váltak népszerűvé a 19. század közepe táján.A 18. században léteztek üvegbutellák, amelyek cseh és osztrák területekről érkező importtermék révén drágák, anyaguk miatt pedig sérülékenyek voltak.
A vásárhelyi tálas mesterek innovációja volt, hogy az italtároló alkalmatosságot elkészítették cserépből. Komoly igény jelentkezett az ilyen használati tárgyakra, hiszen pálinkát már főzhettek a jobbágyok is - mondta a szakember.
A legrégebbi butella, melyet a tárlaton láthatnak az érdeklődők 1816-os, a szentesi Koszta József Múzeum gyűjteményéből érkezett Hódmezővásárhelyre. A kiállítás az edény története mellett igyekszik a nézők elé tárni, hogyan vált egyre divatosabbá a butella, és milyen változatos formavilága és díszítésmódja alakult ki a szűk száz év alatt, amíg használati tárgyként igazán divatos volt. Készült kicsi, közepes, nagy, kerek, hasáb, könyv, alakos, perec és szecessziós butella is karcolásos, írókázott vagy rátétes díszítéssel - közölte a kurátor.
A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a butella az egyetlen olyan fazekastermék, melynek szinte elmaradhatatlan része a szöveg. A feliratok általában nemcsak nevet és dátumot tartalmaznak, hanem verses formájú, gyakran a butella tartalmára utaló szöveget is.
A 20. század fordulóján a gyári üvegek annyira olcsóvá váltak, hogy azokat már bárki megengedhette magának, így használati tárgyként kezdték kiszorítani a fazekasterméket. A butellákat azonban gyakran ajándékként adták, születésnapra vagy valamilyen jeles alkalomból névvel, dátummal ellátva, így felértékelődtek, megtartották azokat, és az 1900-as évek kezdetétől emléktárggyá alakultak. A mai napig nagyon sok vásárhelyi család őrzi a felmenők butelláit - emelte ki a szakember. Hozzátette: a kiállításon bemutatott mintegy kétszáz műtárgy közül ezért néhány hiánypótló darabot magángyűjtők kölcsönöztek a múzeumnak.
Az 1960-as, 70-es évektől már alapvetően dísztárgynak formáltak butellákat a mesterek, így készülnek ma is, a tárlaton látható legújabb darabot alig három hete égették ki. A látogatóknak egy filmen Forró István, a város utolsó aktív népi fazekas iparművésze mutatja be e darab elkészítésének folyamatát.
A fél évig látható kiállítás utolsó termében a butellától elválaszthatatlan pálinka készítésének folyamatát ismerhetik meg a látogatók, a gyümölcsfák telepítésétől és gondozásától kezdve egészen a lepárlás fázisáig - mondta Terendi Viktória.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások