A világ keletkezését fürkésző űrtávcső adta az ötletet Mart Kivastik Lépcső a mennybe című regényéhez
A fölöttünk elsuhanó időről, múltról és jelenről szól Mart Kivastik észt író Lépcső a mennybe című önéletrajzi ihletésű regénye, amelynek születéséről a szerző beszélt az MTI-nek a Millenárison vasárnap este zárult 15. Margó Irodalmi Fesztiválon.
Mart Kivastik számos könyv, forgatókönyv és színmű szerzője, akinek korábban egy novelláskötete, a Breviárium már olvasható volt magyarul. A Margón bemutatott Lépcső a mennybe című, észt irodalmi díjjal elismert regénye idén az O Kiadó gondozásában jelent meg Rácz Nóra fordításában, a könyvből forgatott filmjét pedig szeptember végén, az Észt Filmhéten láthatták a nézők a Toldi moziban.
"Az egész a James Webb űrtávcsővel kezdődött" - mondta el az irodalmi fesztiválra Budapestre érkezett író az MTI-nek. "Negyven évvel idősebb festő barátom, Lembit Saarts mesélt nekem a James Webb teleszkópról, ami vissza tud nézni az időben a világ születéséig. Nagyon érdekelte a tudomány, és sokat beszélt ezekről a dolgokról. Így támadt az ötletem, hogy írok erről" - idézte fel. "Tizenöt éves lehettem, amikor megismertem Lembitet, gyakran meglátogattam, mintha második apám lett volna, mindent tőle tanultam a művészetről. Miatta kezdtem el ezt a könyvet. Először a James Webb teleszkóp történetét írtam meg egy novellában. Amikor meghalt, akkor kezdtem el dolgozni ezen a hosszabb történeten, amiből végül regény lett" - mesélte.
A középkorú, kicsit már pocakosodó, családos Uu átlagos életet él, műszaki előkészítő egy vállalatnál, ahogy Kivastik fanyar humorral lefesti: "nem romantikus foglalkozás, és meggazdagodni sem lehet vele".
Ettől kezdve a történet két idősíkon játszódik: a jelenben, ahol Uu aggódva figyeli az elmúlás jeleit és unja középszerű életét, és a múltban, ahol a diktatúra ugyan rányomja a bélyegét a mindennapokra, de ahol vágyakkal és várakozásokkal teli kalandos kamaszkorát élheti át újra. Aztán már minél tovább a múltban akar maradni, a visszatérés a jelenbe olyan, mintha kísértetfilmbe csöppenne.
"Egy nap észreveszi, hogy az idő elszaladt. És ő nem találta ki, hogy mi legyen. Rájön, hogy túl késő, hogy változtasson az életén. Az ember néha nem látja meg a lényeget, elveszti a fonalat. Uu arra gondol, hogy a múltban talán magyarázatot találhat arra, hogy miként vesztette el a fonalat" - magyarázta Mart Kivastik. A regény azonban nem akar megoldásokat adni Uu dilemmájára, az író szerint nincsenek válaszok, csak kérdések.
Uu egész életére nagy hatással van barátja, Georg, aki festőművész. "A festmények zseniális tulajdonsága, hogy megállítják az időt" - írja Kivastik. A szerző elárulta, hogy Georg figuráját Lembitről mintázta. A könyv elején ősz van, mikor Uu megérkezik az élete végén járó barátjához, és a regény szintén Georg házában ér véget. "Az idő a mi képzeletünk szüleménye. Születünk és meghalunk, de nem ez a lényeg. Ha meghalunk, akkor nincs idő sem, marad a háromdimenziós tér. Az idő eltűnik, mi viszont tovább létezünk idő nélkül" - magyarázza a festő a könyvben.
Bár a film gondolata elmondása szerint előbb született meg, végül csak a regény megjelenése után tudta megrendezni. "A filmben látott házban élt Lembit. Mikor a halála után elkezdtünk dolgozni a filmen, kiderült, hogy üresen áll. Berendeztük, hogy olyan legyen, mint volt, és fel tudjuk idézni vele a múltat. A falakon is Lembit festményei lógnak" - mondta.
Az MTI kérdésére, hogy ő regényíró, aki filmeket rendez, vagy rendező, aki regényeket ír, azt felelte: "Nem tudom. Azért kezdtem írni, mert annak idején nem mehettem Moszkvába a filmiskolába, és mire már eljuthattam volna oda, a Szovjetunió összeomlott, és tíz évig semmink sem volt, esélyem sem volt filmezni. Bár az egyetem után néhány évig a Tallinnfilmnél is dolgoztam, de aztán írni kezdtem, novellákat, színdarabokat, regényeket, és ennyi idő után ma már úgy gondolok magamra, mint íróra" - válaszolta a 63 éves Kivastik hozzáfűzve, hogy azért amikor lehetősége nyílt rá, filmeket is forgatott.
A könyv címadója a Led Zeppelintől a 1971-es Stairways to the Heaven, aminek szövegét Kivastik szerint nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. Az időutazásban, a kor hangulatának felidézésében fontos szerephez jut a 70-es évek zenéje, köztük a legendás Led Zeppelin- vagy Deep Purple-számok. A filmben viszont nem hallható a Stairway to the Heaven, mert mint mondta, nem kaptak rá engedélyt az együttestől.
Arról is beszélt, hogy a zene nagyon fontos szerepet tölt be az életében. "Az anyám zongorázott. Az egyetemen vegyészetet tanult, de a zene egész életében vele maradt. Mindig klasszikusokat hallgatott. Az első, amire emlékszem, hogy Beethoven Holdfény szonátáját játszotta. Olyan volt, mint egy csoda. Később, amikor meghallottam a Led Zeppelint, az volt rám ilyen hatással. Nemcsak zene volt, hanem egyfajta életérzés, a rock, a farmer, meg a többi" - magyarázta.
Kivastik írásait és filmjeit is átszövi a humor. "Ha az ember nem nevet, miért éljen? Az egyik kedvenc íróm William Faulkner. Képes megnevettetni, de közben tud nagyon sötét lenni. Igazi mester" - mondta erről. November 11-én még terveznek a filmből egy vetítést, amelynek részleteit a napokban egy Facebook-eseményben fogják megosztani - tájékoztatta az MTI-t Veress Kata, a O Kiadó szerkesztője.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások