Barki Gergely a Berény-képek felkutatása mellett a magyar kubizmussal is foglalkozik
Barki Gergely művészettörténész amellett, hogy Berény Róbert festőművész lappangó képeinek felkutatásával foglalkozik, belevágott a magyar kubizmus feltérképezésébe is, mert - mint az MTI-nek elmondta - ez az irányzat nincs feldolgozva a magyar képzőművészet kánonjában.
A Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria téli árverésén is szerepelt egy-egy általa felkutatott Berény Róbert-kép; előbbin az Alvó nő fekete vázával, utóbbin a Napközelben című festmény talált új gazdára.
A rendkívül sokoldalú Berény Róbert (1887-1953) életművét kutató művészettörténész elmondta: azokra a képekre a legbüszkébb, amelyekért sok mindent megtett, ami igazi nyomozás volt. Az Alvó nő fekete vázával című képre a Stuart Little, kisegér című filmet nézve, a díszletben bukkant rá Barki Gergely, majd hosszas nyomozással sikerült kiderítenie a kép történetét, az alkotás végül hat évnyi munka után került vissza Magyarországra.
Mint mondta, mindegyik műnek megvan a saját története, akad, amelyik csak fekete-fehér fotóról, karikatúráról ismert, de van olyan is, amelyről csak leírás áll rendelkezésre.
Felidézte, hogy a Napközelben című kép, amely Lukács György filozófus apjának hagyatékából nemrég került elő, korábban csak karikatúráról volt ismert. "Nem lehetett tudni, hogy ez csak egy részlete a képnek vagy a teljes mű.
Barki Gergely szerint Berény Róbertnek még több olyan alkotása van, amelyeknek a sorsáról nem tudni semmit. Ezek között volt az időközben az Egyesült Államokban előkerült Golgota és még most is ott van jó néhány Berény-grafika és -hímzés, amelyeket mintegy 500 másik magyar művel együtt az 1915-ös San Franciscó-i világkiállításon mutattak be. A híres Bartók-portré is Amerikában maradt, a festő haláláig próbálta visszaszerezni őket, eredménytelenül.
A Golgotára a művész egyik San Franciscóban élő unokája bukkant rá egy internetes árverésen, ahol fillérekért kínálták az alkotást. Az unoka leállíttatta a licitet azzal, hogy a festményt a nagyapjától tulajdonították el. Az FBI a nyomozás idejére lefoglalta a képet, amely aztán visszakerült a család tulajdonába.
Barki Gergely hozzátette: a Bartók-portréról ugyanakkor ma pontosan tudni, hogy hol őrzik, kiállításokra mégsem adják kölcsön, ami óriási veszteség. A művészettörténész névjegykártyáján egyébként egy másik, szintén lappangó Berény-mű látható, amelyet az egyik főműként mutattak be a Nyolcak csoport 1911-es nagy kiállításán a Nemzeti Szalonban. A képnek nem volt címe, utólag nevezte el a művészettörténet Sziluettes kompozíciónak, amelynek bal oldalán egy sötét cilinderes figura látható. A festménynek az 1911-ben rendezett tárlat óta nyoma veszett.
"Legutóbb az ABC News kamerájának mutattam meg a képet, hátha valahonnan előkerül. Ez áll a szívemhez a legközelebb, nem véletlenül szerepel a kártyámon" - hangsúlyozta Barki Gergely, hozzátéve, hogy a Berény-életműből 40-50 kép hiányzik még egy nagy monográfia megírásához.
Megemlítette, hogy nemrég találta meg Ferenczi Sándor pszichoanalitikus, a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtőjének egyik jegyzetfüzetét a londoni Freud Múzeumban, amelyből kiderül, hogy Berény Róberttel telepatikus és asszociációs kísérleteket végeztek a festő városmajori villájában, ahol Freud is megfordult.
A művészettörténészt Berény Róbert életműve mellett a magyar kubizmus története is foglalkoztatja.
"Ahogy annak idején a magyar Vadaknál, százával hiányoznak a kubista művek. Azt lehet mondani, hogy a magyar kubizmus főművei le lettek fejezve" - hangsúlyozta a művészettörténész, hozzátéve, hogy ez egyebek mellett annak a következménye, hogy az irányzat kibontakozása az I. világháború idejére tehető.
Több alkotás külföldön maradt, eladták őket, nagy részük elkallódott vagy ismeretlen gyűjteményekbe került. Egyes magyar kubisták nevére sem igazán emlékszik a szakma, kivétel Szobotka Imre, akiről köztudott, hogy fontos kubista festő volt, azonban korai életműve hiányos.
Barki Gergely elmondta, hogy a művész özvegye az 1970-es években szép számban adott el kubista főműveket olasz és német galériáknak, akik több kiállítást is rendeztek Milánóban és Münchenben. A hagyatékból azóta három-négy kép került elő, a legjelentősebbek valahol külföldön lehetnek - jegyezte meg.
"Magyarországon akkoriban nem volt áruk az ilyen festményeknek, amelyeket a külföldiek kemény valutáért vettek meg" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ma már Magyarországon is jóval többet fizetnek értük.
A korabeli sajtóból lehet tudni, hogy a magyar kubisták Párizs mellett Amerikában is bemutatkoztak: például 1913-ban több tengerentúli nagyvárosban rendeztek kisebb kubista tárlatokat, amelyeken Gusztáv Miklósnak - akit ma már inkább francia művészként tartanak számon - vagy Késmárky Árpádnak az alkotásai is szerepeltek. Késmárkyról a mai napig szinte semmit sem tud a szakma - jegyezte meg.
MTI
A Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria téli árverésén is szerepelt egy-egy általa felkutatott Berény Róbert-kép; előbbin az Alvó nő fekete vázával, utóbbin a Napközelben című festmény talált új gazdára.
A rendkívül sokoldalú Berény Róbert (1887-1953) életművét kutató művészettörténész elmondta: azokra a képekre a legbüszkébb, amelyekért sok mindent megtett, ami igazi nyomozás volt. Az Alvó nő fekete vázával című képre a Stuart Little, kisegér című filmet nézve, a díszletben bukkant rá Barki Gergely, majd hosszas nyomozással sikerült kiderítenie a kép történetét, az alkotás végül hat évnyi munka után került vissza Magyarországra.
Mint mondta, mindegyik műnek megvan a saját története, akad, amelyik csak fekete-fehér fotóról, karikatúráról ismert, de van olyan is, amelyről csak leírás áll rendelkezésre.
Felidézte, hogy a Napközelben című kép, amely Lukács György filozófus apjának hagyatékából nemrég került elő, korábban csak karikatúráról volt ismert. "Nem lehetett tudni, hogy ez csak egy részlete a képnek vagy a teljes mű.
Annyit tudtunk, hogy 1911-ben 46-os tételszámmal állították ki" - hangsúlyozta. Több mint tíz évnyi kutatás után végül Angliában talált rá a sokáig lappangó festményre.
Barki Gergely szerint Berény Róbertnek még több olyan alkotása van, amelyeknek a sorsáról nem tudni semmit. Ezek között volt az időközben az Egyesült Államokban előkerült Golgota és még most is ott van jó néhány Berény-grafika és -hímzés, amelyeket mintegy 500 másik magyar művel együtt az 1915-ös San Franciscó-i világkiállításon mutattak be. A híres Bartók-portré is Amerikában maradt, a festő haláláig próbálta visszaszerezni őket, eredménytelenül.
A Golgotára a művész egyik San Franciscóban élő unokája bukkant rá egy internetes árverésen, ahol fillérekért kínálták az alkotást. Az unoka leállíttatta a licitet azzal, hogy a festményt a nagyapjától tulajdonították el. Az FBI a nyomozás idejére lefoglalta a képet, amely aztán visszakerült a család tulajdonába.
Barki Gergely hozzátette: a Bartók-portréról ugyanakkor ma pontosan tudni, hogy hol őrzik, kiállításokra mégsem adják kölcsön, ami óriási veszteség. A művészettörténész névjegykártyáján egyébként egy másik, szintén lappangó Berény-mű látható, amelyet az egyik főműként mutattak be a Nyolcak csoport 1911-es nagy kiállításán a Nemzeti Szalonban. A képnek nem volt címe, utólag nevezte el a művészettörténet Sziluettes kompozíciónak, amelynek bal oldalán egy sötét cilinderes figura látható. A festménynek az 1911-ben rendezett tárlat óta nyoma veszett.
"Legutóbb az ABC News kamerájának mutattam meg a képet, hátha valahonnan előkerül. Ez áll a szívemhez a legközelebb, nem véletlenül szerepel a kártyámon" - hangsúlyozta Barki Gergely, hozzátéve, hogy a Berény-életműből 40-50 kép hiányzik még egy nagy monográfia megírásához.
Megemlítette, hogy nemrég találta meg Ferenczi Sándor pszichoanalitikus, a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtőjének egyik jegyzetfüzetét a londoni Freud Múzeumban, amelyből kiderül, hogy Berény Róberttel telepatikus és asszociációs kísérleteket végeztek a festő városmajori villájában, ahol Freud is megfordult.
A művészettörténészt Berény Róbert életműve mellett a magyar kubizmus története is foglalkoztatja.
"Ahogy annak idején a magyar Vadaknál, százával hiányoznak a kubista művek. Azt lehet mondani, hogy a magyar kubizmus főművei le lettek fejezve" - hangsúlyozta a művészettörténész, hozzátéve, hogy ez egyebek mellett annak a következménye, hogy az irányzat kibontakozása az I. világháború idejére tehető.
Több alkotás külföldön maradt, eladták őket, nagy részük elkallódott vagy ismeretlen gyűjteményekbe került. Egyes magyar kubisták nevére sem igazán emlékszik a szakma, kivétel Szobotka Imre, akiről köztudott, hogy fontos kubista festő volt, azonban korai életműve hiányos.
Barki Gergely elmondta, hogy a művész özvegye az 1970-es években szép számban adott el kubista főműveket olasz és német galériáknak, akik több kiállítást is rendeztek Milánóban és Münchenben. A hagyatékból azóta három-négy kép került elő, a legjelentősebbek valahol külföldön lehetnek - jegyezte meg.
"Magyarországon akkoriban nem volt áruk az ilyen festményeknek, amelyeket a külföldiek kemény valutáért vettek meg" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ma már Magyarországon is jóval többet fizetnek értük.
A korabeli sajtóból lehet tudni, hogy a magyar kubisták Párizs mellett Amerikában is bemutatkoztak: például 1913-ban több tengerentúli nagyvárosban rendeztek kisebb kubista tárlatokat, amelyeken Gusztáv Miklósnak - akit ma már inkább francia művészként tartanak számon - vagy Késmárky Árpádnak az alkotásai is szerepeltek. Késmárkyról a mai napig szinte semmit sem tud a szakma - jegyezte meg.
MTI
Hozzászólások