Csohány Kálmán alkotásaiból rendez kiállítás a hódmezővásárhelyi múzeum
Csohány Kálmán grafikusművészre emlékezve rendez kiállítást a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, amelyhez a helyi lakosságnál fellelhető alkotásokat keres az intézmény – tájékoztatta a közgyűjtemény az MTI-t.
A Tornyai János Múzeum 2025 elején kiállítással emlékezik a száz éve született Csohány Kálmánra, a könyvillusztrációiról is ismert neves grafikusművészre, aki rövid, de gazdag életpályája során rendkívül aktívan kötődött a városhoz. A kétszeres Munkácsy-díjas alkotó nemcsak a Vásárhelyi Őszi Tárlatok szinte állandó kiállítója volt, de rendszeresen részt vett a mártélyi művésztelepeken, valamint az általa tervezett és festett kerámiaalkotásokat az akkori Majolikagyárban égették ki.
A Tornyai János Múzeum közel kéttucatnyi művét őrzi, de az emlékkiállításhoz szeretné felkutatni a termékeny életmű Hódmezővásárhelyen vagy a környéken fellelhető kevéssé ismert darabjait is. A hódmezővásárhelyi közgyűjtemény grafikákat, festményeket, illusztrációikat, illetve Csohány Kálmán által tervezett kerámiatárgyakat keres - vételi szándék nélkül – a jövő év elején nyíló tárlathoz.
A Csohány-alkotások tulajdonosai, amennyiben szívesen bemutatnák a birtokukban lévő műveket - akár anonim módon - az emlékkiállításon, a művek digitális fotójának megküldésével jelentkezhetnek december végéig. Csohány Kálmán Pásztón született. 1947-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és Konecsni György voltak mesterei.
Diplomájának megszerzése után Hódmezővásárhelyen élt. 1975-től 1980-as haláláig a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskola tanára volt. A népköltészet szürrealista látásmódjával rokon, drámai tömörségű rézkarcain, toll- és tusrajzain gyermekkori emlékeit, környezete szűkebb mikrovilágát idézte fel. Főként képgrafikákat és könyvillusztrációkat (Tamási Áron Ábel-trilógia; Tersánszky J. Jenő Kakuk Marci) készített, híresek nagyméretű kerámia faliképei.
Önéletrajzában így írt:
"Munkásságomat a legtöbb művészeti kritikus a hazai folklorisztikus irányzathoz kapcsolja. Nem tiltakozom ellene, de nem is értek egyet vele. Nem tartom magam folklór művésznek. Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világukat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni."
Válogatott grafikai anyagát az 1964. évi Velencei Biennálén mutatták be, egy évvel később Budapesten, a Dürer teremben volt kiállítása.
A bécsi Collegium Hungaricumban 1966-ban állította ki munkáit. Alkotásaiból rendeztek kiállítást Gyulán, Kecskeméten, Szegeden, Székesfehérváron. Külföldön többek között Luganóban, Tokióban, Moszkvában, Sao Paulóban, Ankarában, Berlinben, Bukarestben és Ljubljanában mutatkozott be.
(Forrás: MTI)
A Tornyai János Múzeum 2025 elején kiállítással emlékezik a száz éve született Csohány Kálmánra, a könyvillusztrációiról is ismert neves grafikusművészre, aki rövid, de gazdag életpályája során rendkívül aktívan kötődött a városhoz. A kétszeres Munkácsy-díjas alkotó nemcsak a Vásárhelyi Őszi Tárlatok szinte állandó kiállítója volt, de rendszeresen részt vett a mártélyi művésztelepeken, valamint az általa tervezett és festett kerámiaalkotásokat az akkori Majolikagyárban égették ki.A Tornyai János Múzeum közel kéttucatnyi művét őrzi, de az emlékkiállításhoz szeretné felkutatni a termékeny életmű Hódmezővásárhelyen vagy a környéken fellelhető kevéssé ismert darabjait is. A hódmezővásárhelyi közgyűjtemény grafikákat, festményeket, illusztrációikat, illetve Csohány Kálmán által tervezett kerámiatárgyakat keres - vételi szándék nélkül – a jövő év elején nyíló tárlathoz.
A Csohány-alkotások tulajdonosai, amennyiben szívesen bemutatnák a birtokukban lévő műveket - akár anonim módon - az emlékkiállításon, a művek digitális fotójának megküldésével jelentkezhetnek december végéig. Csohány Kálmán Pásztón született. 1947-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és Konecsni György voltak mesterei.
Diplomájának megszerzése után Hódmezővásárhelyen élt. 1975-től 1980-as haláláig a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskola tanára volt. A népköltészet szürrealista látásmódjával rokon, drámai tömörségű rézkarcain, toll- és tusrajzain gyermekkori emlékeit, környezete szűkebb mikrovilágát idézte fel. Főként képgrafikákat és könyvillusztrációkat (Tamási Áron Ábel-trilógia; Tersánszky J. Jenő Kakuk Marci) készített, híresek nagyméretű kerámia faliképei.
Önéletrajzában így írt:
"Munkásságomat a legtöbb művészeti kritikus a hazai folklorisztikus irányzathoz kapcsolja. Nem tiltakozom ellene, de nem is értek egyet vele. Nem tartom magam folklór művésznek. Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világukat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni."
Válogatott grafikai anyagát az 1964. évi Velencei Biennálén mutatták be, egy évvel később Budapesten, a Dürer teremben volt kiállítása.
A bécsi Collegium Hungaricumban 1966-ban állította ki munkáit. Alkotásaiból rendeztek kiállítást Gyulán, Kecskeméten, Szegeden, Székesfehérváron. Külföldön többek között Luganóban, Tokióban, Moszkvában, Sao Paulóban, Ankarában, Berlinben, Bukarestben és Ljubljanában mutatkozott be.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások