Életútjáról mesél könyvében Deák Ernő bécsi filozófiaprofesszor
Életútjáról, köztük az 1956-os forradalom vidéken átélt napjairól és az Ausztriába emigrálásról mesél Az Öreghegytől a Schneebergig című kötetében Deák Ernő Bécsben élő magyar filozófiaprofesszor.
"Az 1956-os forradalom meghatározó élménye máig hat bennem. A Himnuszt évtizedeken át képtelen voltam énekelni, olyan görcs támadt torkomban, ugyanis a drámai helyzetekben a Himnuszt játszották a rádióban" - mondta el az MTI-nek a 76 éves szerző, aki 1956. december 9-én hagyta el Magyarországot, azóta Ausztriában él. Emigrálása után először Nagy Imre és társai 1989-es újratemetésén járt ismét Budapesten.
Deák Ernő 1970 és 1976 között tanársegéd volt a Bécsi Tudományegyetemen, majd 2005 végéig az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársaként kutatott. Egyetemi tanulmányai megkezdésétől fogva szerepet vállalt az ausztriai magyarok egyesületi életében: az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének 1980-as alapításától főtitkára, majd 1991 és 2014 között elnöke volt, 1985-től szerkeszti a Bécsi Napló folyóiratot, emellett elnöke a 2001 novemberében alakult Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének is.
A Magyar Napló gondozásában megjelent, fényképekkel illusztrált kötetben a szerző élete legfontosabb helyszíneit járja végig, köztük a Sopron közelében fekvő szülőfaluja, Pereszteg határában emelkedő Öreghegyet, a mesés messzeségével és pompájával a szabadságot jelképező Schneeberget, a bécsújhelyi kórházat, Kammer am Attersee-t, Bad Iselsberget, Innsbruckot és az Európai Parlamentet is.
Mesél a helyszínekhez kapcsolódó életre szóló élményeiről: édesapja behívójáról, majd súlyos, feltételezhetően halálos sebesüléséről a háború végén, a félárvaságról. Kitér arra is, hogy milyen volt általános iskolásnak lenni az 1950-es évek első felében, hogyan látta a forradalmat határszéli falujából szemlélve, elbeszéli menekülése történetét, és hogy miként vállalt szerepet az ausztriai magyar közösségi ügyek alakításában.
A szerző az MTI-nek hangsúlyozta azt is: a "pesti srácok" áldozatvállalásának köszönhető, hogy Ausztria felkarolta a menekülteket, hozzásegítette a fiatalokat a továbbtanuláshoz. Mint elmondta, ez alapján a múlt század hetvenes éveiben fogalmazódott meg benne a "holtakért élni - élőkért meghalni" mottó.
"Ausztria kormánya volt az egyedüli, amelyik tiltakozó jegyzéket juttatott el a Szovjetunió kormányához a budapesti fegyveres beavatkozás miatt. A menekültek együttérző fogadtatása a közös múlt átértékelését is kiváltotta.
Az osztrák sajtó rendkívül rokonszenvezett a felkeléssel, példásnak minősítve a felkelők hősiességét" - mutatott rá. Hozzáfűzte: Ausztria 60 évvel az események után számos hivatalos rendezvényen emlékezik meg a forradalomról, például Sebastian Kurz külügyminiszter november 8-án külön eseményen idézi fel a történelmi eseményt.
Az Öreghegytől a Schneebergig című kötetet október 27-én, csütörtökön mutatják be a Magyar Napló budapesti könyvesboltjában, a szerzővel Böröndi Lajos költő fog beszélgetni.
MTI
"Az 1956-os forradalom meghatározó élménye máig hat bennem. A Himnuszt évtizedeken át képtelen voltam énekelni, olyan görcs támadt torkomban, ugyanis a drámai helyzetekben a Himnuszt játszották a rádióban" - mondta el az MTI-nek a 76 éves szerző, aki 1956. december 9-én hagyta el Magyarországot, azóta Ausztriában él. Emigrálása után először Nagy Imre és társai 1989-es újratemetésén járt ismét Budapesten.
Deák Ernő 1970 és 1976 között tanársegéd volt a Bécsi Tudományegyetemen, majd 2005 végéig az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársaként kutatott.
A Magyar Napló gondozásában megjelent, fényképekkel illusztrált kötetben a szerző élete legfontosabb helyszíneit járja végig, köztük a Sopron közelében fekvő szülőfaluja, Pereszteg határában emelkedő Öreghegyet, a mesés messzeségével és pompájával a szabadságot jelképező Schneeberget, a bécsújhelyi kórházat, Kammer am Attersee-t, Bad Iselsberget, Innsbruckot és az Európai Parlamentet is.
Mesél a helyszínekhez kapcsolódó életre szóló élményeiről: édesapja behívójáról, majd súlyos, feltételezhetően halálos sebesüléséről a háború végén, a félárvaságról. Kitér arra is, hogy milyen volt általános iskolásnak lenni az 1950-es évek első felében, hogyan látta a forradalmat határszéli falujából szemlélve, elbeszéli menekülése történetét, és hogy miként vállalt szerepet az ausztriai magyar közösségi ügyek alakításában.
A szerző az MTI-nek hangsúlyozta azt is: a "pesti srácok" áldozatvállalásának köszönhető, hogy Ausztria felkarolta a menekülteket, hozzásegítette a fiatalokat a továbbtanuláshoz. Mint elmondta, ez alapján a múlt század hetvenes éveiben fogalmazódott meg benne a "holtakért élni - élőkért meghalni" mottó.
"Ausztria kormánya volt az egyedüli, amelyik tiltakozó jegyzéket juttatott el a Szovjetunió kormányához a budapesti fegyveres beavatkozás miatt. A menekültek együttérző fogadtatása a közös múlt átértékelését is kiváltotta.
Az osztrák sajtó rendkívül rokonszenvezett a felkeléssel, példásnak minősítve a felkelők hősiességét" - mutatott rá. Hozzáfűzte: Ausztria 60 évvel az események után számos hivatalos rendezvényen emlékezik meg a forradalomról, például Sebastian Kurz külügyminiszter november 8-án külön eseményen idézi fel a történelmi eseményt.
Az Öreghegytől a Schneebergig című kötetet október 27-én, csütörtökön mutatják be a Magyar Napló budapesti könyvesboltjában, a szerzővel Böröndi Lajos költő fog beszélgetni.
MTI
Hozzászólások