Elhunyt Valentyin Raszputyin, az orosz falusi próza klasszikusa
Életének 78. évében szombat éjszaka elhunyt Valentyin Raszputyin, az orosz falusi próza klasszikusa.
Az 1970-es, 1980-as években több kiadásban is magyarul is megjelent regények: az Élj és emlékezz, az Isten veled Matyora, a Végnapok, és a Mit mondjak a hollónak, valamint számos más elbeszélés, kötet szerzője Moszkvában hunyt el, súlyos beteg volt. Tisztelői az orosz fővárosban vehetnek majd tőle végső búcsút, de szülőföldjén, a Bajkál-tónál, Irkutszkban temetik el őt - közölte az író unokája.
Valentyin Raszputyin 1937. március 15-én született az Irkutszktól 300 kilométerre lévő kelet-szibériai Uszty-Uda nevű településen, paraszti családban. Gyermekkorát Atalanka falucskában töltötte. Mindkét település az ötvenes években az Angara folyóra épített bratszki vízierőmű miatt elárasztott területhez került. Az erőltetett iparosítás okozta természeti és környezeti károkról, az Angara mélyére süllyesztett falvakról az Isten veled Matyora című regényében írt.
Az orosz író az irkutszki egyetem történelem és filológia szakán végzett 1959-ben, 1961-től egy ifjúsági lapnak dolgozott, amelyben első elbeszélését is közölték, 1966-tól hivatásos irodalmár. Mesterének Fjodor Dosztojevszkijt és Ivan Bunyint tartotta. Irodalmi munkásságának 1967 és 1985 között teljesedett ki, utolsó regénye, az Iván lánya, Iván anyja című regénye 2004-ben jelent meg Oroszországban.
Raszputyin az Alekszandr Tvardovszkij költő alapította és az 1970-es 1980as években népszerűvé vált irodalmi irányzat, az "orosz falusi próza" fiatal nemzedékéhez tartozott. Ő és írótársai, közöttük a Magyarországon is ismertté vált Vaszilij Suksin, nem szálltak szembe a szovjet hatalommal, de erkölcsi és esztétikai értékeik mellett kiálltak. Az idősebb nemzedékhez tartozók gyermekként élték át a sztálini kollektivizálást, és keserűen emlékeztek az elpusztított természethez közeli, hagyományokban gazdag paraszti világra, a sokgyerekes családokra, a vízzel elárasztott templomokra.
Az orosz falusi prózaírók szkeptikusan viszonyultak a szovjet hatalom által erőltetett "internacionalizmus" eszméjéhez, pusztítónak tartották az iparosítást és a városítást.
A városi civilizációt erkölcstelennek ítélték.
Raszputyin aktív közéleti tevékenységet folytatott az 1980-as években a Mihail Gorbacsov pártfőtitkár fémjelezte peresztrojka, a társadalmi-politikai átalakítás idején.
Ellenezte a liberális nézeteket, aláírta a Pravda című országos napilapban 1991 júliusában, egy hónappal Gorbacsov megbuktatása előtt megjelent cikket, amelyet szakértők a puccs ideológiai kiáltványának tartottak.
Az író később támogatta Gennagyij Zjuganovot, az orosz kommunista párt vezetőjét, védte Sztálin érdemeit, majd az orosz ortodox egyházzal való együttműködésig jutott el. 2012. július 03-án aláírta azt a levelet, amelynek szerzői a Pussy Riot tagjainak megbüntetését követelték és felléptek a Megváltó Krisztus székesegyházban botrányos, Putyin-ellenes koncerttel fellépő orosz punkegyüttes védelmezői ellen is. Raszputyin mindazonáltal cáfolta, hogy Putyin híve lenne.
MTI
Az 1970-es, 1980-as években több kiadásban is magyarul is megjelent regények: az Élj és emlékezz, az Isten veled Matyora, a Végnapok, és a Mit mondjak a hollónak, valamint számos más elbeszélés, kötet szerzője Moszkvában hunyt el, súlyos beteg volt. Tisztelői az orosz fővárosban vehetnek majd tőle végső búcsút, de szülőföldjén, a Bajkál-tónál, Irkutszkban temetik el őt - közölte az író unokája.
Valentyin Raszputyin 1937. március 15-én született az Irkutszktól 300 kilométerre lévő kelet-szibériai Uszty-Uda nevű településen, paraszti családban. Gyermekkorát Atalanka falucskában töltötte. Mindkét település az ötvenes években az Angara folyóra épített bratszki vízierőmű miatt elárasztott területhez került.
Az orosz író az irkutszki egyetem történelem és filológia szakán végzett 1959-ben, 1961-től egy ifjúsági lapnak dolgozott, amelyben első elbeszélését is közölték, 1966-tól hivatásos irodalmár. Mesterének Fjodor Dosztojevszkijt és Ivan Bunyint tartotta. Irodalmi munkásságának 1967 és 1985 között teljesedett ki, utolsó regénye, az Iván lánya, Iván anyja című regénye 2004-ben jelent meg Oroszországban.
Raszputyin az Alekszandr Tvardovszkij költő alapította és az 1970-es 1980as években népszerűvé vált irodalmi irányzat, az "orosz falusi próza" fiatal nemzedékéhez tartozott. Ő és írótársai, közöttük a Magyarországon is ismertté vált Vaszilij Suksin, nem szálltak szembe a szovjet hatalommal, de erkölcsi és esztétikai értékeik mellett kiálltak. Az idősebb nemzedékhez tartozók gyermekként élték át a sztálini kollektivizálást, és keserűen emlékeztek az elpusztított természethez közeli, hagyományokban gazdag paraszti világra, a sokgyerekes családokra, a vízzel elárasztott templomokra.
Az orosz falusi prózaírók szkeptikusan viszonyultak a szovjet hatalom által erőltetett "internacionalizmus" eszméjéhez, pusztítónak tartották az iparosítást és a városítást.
A városi civilizációt erkölcstelennek ítélték.
Raszputyin aktív közéleti tevékenységet folytatott az 1980-as években a Mihail Gorbacsov pártfőtitkár fémjelezte peresztrojka, a társadalmi-politikai átalakítás idején.
Ellenezte a liberális nézeteket, aláírta a Pravda című országos napilapban 1991 júliusában, egy hónappal Gorbacsov megbuktatása előtt megjelent cikket, amelyet szakértők a puccs ideológiai kiáltványának tartottak.
Az író később támogatta Gennagyij Zjuganovot, az orosz kommunista párt vezetőjét, védte Sztálin érdemeit, majd az orosz ortodox egyházzal való együttműködésig jutott el. 2012. július 03-án aláírta azt a levelet, amelynek szerzői a Pussy Riot tagjainak megbüntetését követelték és felléptek a Megváltó Krisztus székesegyházban botrányos, Putyin-ellenes koncerttel fellépő orosz punkegyüttes védelmezői ellen is. Raszputyin mindazonáltal cáfolta, hogy Putyin híve lenne.
MTI
Hozzászólások