Emléktáblát avattak Berek Kati egykori otthonánál Budapesten

Emléktáblát avattak a két évvel ezelőtt elhunyt Berek Kati, a nemzet színésze egykori otthonánál, pénteken Budapesten a II. kerületben.Az emléktáblát Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendező, Jordán Tamás Kossuth-díjas színész, rendező és Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes, dalszerző avatta fel. Berek Kati 1957-től haláláig, 60 éven keresztül élt a Harcsa utca 2. szám alatti ház ötödik emeletén.

    
"Amit a színpadon csinált, mindig meggyőző és igaz volt" - emlékezett a színésznőre Szinetár Miklós. Kiemelte: Berek Kati nagyszerű művész, és egyben nagyszerű ember volt. Tagja a nagy színészgenerációnak, amelynek hiányát ma is gyakran érzi a szakma. "Biztosan nem lettem volna színész, ha nincs Berek Kati és Gyurkó László" - mondta az ünnepségen Jordán Tamás, aki 1970 őszén kapcsolódott be a legendás 25. Színház munkájába, holott ekkoriban már geodétaként dolgozott. Felidézte: első szerepében mindössze a méregpoharat kellett bevinnie a Szókratész védőbeszédében Haumann Péternek.
  

"Azért lettem zeneszerző, mert Berek Kati rám parancsolt" - hangsúlyozta Sebő Ferenc, aki felidézte: a színésznő eléje tett egy kínai darabot, és azt mondta, zene kell hozzá.

Hiába tiltakozott, hogy ő csak egy gitáros gyerek, Berek Kati azt mondta, meg tudja csinálni. "És igaza volt" - tette hozzá Sebő Ferenc. Berek Kati 1930. október 7-én született szegény makói családban, a város árvaházában nőtt fel. Nyolcévesen már a szegedi színházban játszott gyermekszínészként. A Színiakadémián Gellért Endre osztályában Hacser Józsa, Horváth Teri, Psota Irén, Soós Imre, Váradi Hédi volt az osztálytársa. Diplomáját kézhez véve 1952-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, az ország első társulatának tizennyolc évig volt a tagja.
    

Az állandó megújulásra törekvő színésznő 1970-ben egyik alapítója volt a 25. Színháznak, ahol kollégáinak többsége a főiskoláról frissen kikerült fiatal színész vagy amatőr volt. Nagy lelkesedéssel vett részt a színház formai megújulásokat kereső művészi programjában, a hazai alternatív színjátszás egyik megteremtője lett.
    

Négy évvel később, 1974-ben visszaszerződött a Nemzeti Színházba. 1985-ben Győrbe ment, ahol minden műfajban kipróbálhatta magát, még a Csárdáskirálynő című Kálmán Imre-operett Cecíliáját is eljátszhatta, Madách Tragédiájában nő létére ő volt Lucifer. 1991-ben a kecskeméti Katona József Színház tagja lett, ahol megkapta Orbánné parádés szerepét Örkény Macskajáték című drámájában.
    

1993-ban nagy szerepálma, Az öreg hölgy látogatása főszerepére készült, amikor súlyos agyvérzést kapott. Emberfeletti erőfeszítéssel tanult meg ismét beszélni és járni. Fokozatosan a színpadra is visszatért: betegsége után egy évvel egy szöveg nélküli szerepben, az esztergomi várszínház A szentek kútja című előadásában néma koldusasszonyként lépett színpadra, majd Lorca Vérnász című drámájában kapott tizenöt mondatos szerepet az Új Színházban.
    

Több mint hetven évig volt színpadon, főbb szerepei: Adela (Lorca: Bernarda Alba háza), Kata (Shakespeare: A makrancos hölgy), Elektra (Gyurkó László: Szerelmem, Elektra). 2002-ben ő is szerepelt az új Nemzeti Színház nyitóelőadásán, Madách Imre Az ember tragédiájában a Föld szellemét alakította. Ezt követően a Thália Színházban A nénikém és én című kétszemélyes színműben, majd Földessy Margit hívására A lovakat lelövik, ugye?... című darabban vállalt szerepet.
   

Több filmben is játszott (Kis Katalin házassága, 1950; Égi madár, 1957; Próféta voltál, szívem, 1968; Örökbefogadás, 1975). Az István, a király című rockopera bemutatóján, 1983-ban a címszereplő anyját, Saroltot alakította. Berek Kati két alkalommal is megkapta a Jászai Mari-díjat (1957, 1963). 1973-ban a szép magyar beszédért odaítélt Kazinczy-díjjal tüntették ki. 1970-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze cím első tizenkét tulajdonosának egyike lett. 2007-ben a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja, a következő évben Budapest díszpolgára lett.


(Forrás: MTI)