Ezerhétszáz éves mellszobor-síremlékeket találtak Izraelben
Shiri Zsuzsa, az MTI tudósítója jelenti: Két, ezerhétszáz éves mellszobor-síremléket találtak Izraelben, Bét-Seán város késő római kori temetőjében - jelentette a Háárec című újság.
Már számos alkalommal találtak hasonló mellszobrokat errefelé, de most először bukkantak rájuk eredeti helyükön. Egy arra sétáló nő vette észre őket, miután az esőzések lemosták a földet a tetejükről.
Klein emlékeztetett arra, hogy jelenleg tizenkét hasonló, az elhunytak vonásait bemutató szobrocskát tartanak számon, melyek a két világháború közötti időszakban kerültek a műkincsforgalomba, és főként gyűjtők vagy amerikai egyetemek tulajdonába jutottak. Noha minden egyes temetkezési mellszobor ábrázolása egyedülálló és sajátos, a stílus, az anyag és a kivitelezés jellegzetes volt Bét-Seán vidékén. Ezek a mellszobrok a közel-keleti és mezopotámiai hagyományokhoz kötődve jelzésszerűen, nem valósághűen ábrázolják az elhunytat, szemben a görög-hellenisztikus szobrokkal.
A tucatnyi ismert szobor egy részére rávésték a halottak életkorát és nevét görögül, latinul vagy valamelyik sémi nyelven, de a frissen fellelt síremlékeken nem találtak szöveget. A mellszobrok felállítása csak a főként pogányok lakta Bét-Seán, régi nevén Szküthopolisz környékén volt jellemző. A gazdagok márványból készítették, de mindenki talált a pénztárcájának megfelelőt, a szakemberek szerint ezeket a helyben található mészkőből készített mellszobrokat középosztálybeliek állíthatták szeretteik emlékére.
Akkoriban az Izrael földjén alkotó mesterek vagy a valósághű, az emberek természetes fizikai tulajdonságait másoló, görög szobrászati hagyományt követték, vagy a keleties, a szemet, szemöldököt és az orrot hangsúlyozó sematikus és stilizált irányzatot. A megtalált síremlékek valószínűleg helyi pogányokhoz, minden bizonnyal szírek leszármazottjaihoz tartoztak, és nem zsidókhoz vagy szamaritánusokhoz, mert az Ószövetség, amelynek szabályait ez a két utóbbi csoport követte, tiltotta az emberábrázolást.
Bét-Seán Izrael egyik legősibb városa, amely már az első zsidó királyság idején is létezett, a Bibliában a zsidókkal ellenséges filiszteusok a gilboai csatában elesett Saul király és fia, Jonathán testét ennek a városnak a falára tűzték ki az időszámítás előtti 11. század végén. A babiloni fogság után a zsidók nem telepedtek vissza ebbe a városba, de a hellenisztikus és a római korban ismét benépesült Szküthopolisznak néven, valószínűleg azért, mert nagyszámú szkíta lovast telepítettek erre a helyre.
A város a rómaiak idején csatlakozott a jelentős, főként a mai Szíria és Jordánia területén található városokból álló városszövetséghez, a Dekapolisznak, vagyis Tíz városnak nevezett egységhez, amely az Újszövetségben is szerepel.
(Forrás: MTI)
Már számos alkalommal találtak hasonló mellszobrokat errefelé, de most először bukkantak rájuk eredeti helyükön. Egy arra sétáló nő vette észre őket, miután az esőzések lemosták a földet a tetejükről.
A két, egyenként mintegy harminc kilogrammos mészkő mellszobor a késő római korból, a harmadik-negyedik századból származik. Ejtan Klein, az Izraeli Régészet Hatóság (IAA) rablások megelőzésével foglalkozó osztályának helyettes vezetője elmondta, hogy hamarosan ásatásokat kezdenek a lelőhely közelében újabb kincsek után kutatva.
Klein emlékeztetett arra, hogy jelenleg tizenkét hasonló, az elhunytak vonásait bemutató szobrocskát tartanak számon, melyek a két világháború közötti időszakban kerültek a műkincsforgalomba, és főként gyűjtők vagy amerikai egyetemek tulajdonába jutottak. Noha minden egyes temetkezési mellszobor ábrázolása egyedülálló és sajátos, a stílus, az anyag és a kivitelezés jellegzetes volt Bét-Seán vidékén. Ezek a mellszobrok a közel-keleti és mezopotámiai hagyományokhoz kötődve jelzésszerűen, nem valósághűen ábrázolják az elhunytat, szemben a görög-hellenisztikus szobrokkal.
A tucatnyi ismert szobor egy részére rávésték a halottak életkorát és nevét görögül, latinul vagy valamelyik sémi nyelven, de a frissen fellelt síremlékeken nem találtak szöveget. A mellszobrok felállítása csak a főként pogányok lakta Bét-Seán, régi nevén Szküthopolisz környékén volt jellemző. A gazdagok márványból készítették, de mindenki talált a pénztárcájának megfelelőt, a szakemberek szerint ezeket a helyben található mészkőből készített mellszobrokat középosztálybeliek állíthatták szeretteik emlékére.
Akkoriban az Izrael földjén alkotó mesterek vagy a valósághű, az emberek természetes fizikai tulajdonságait másoló, görög szobrászati hagyományt követték, vagy a keleties, a szemet, szemöldököt és az orrot hangsúlyozó sematikus és stilizált irányzatot. A megtalált síremlékek valószínűleg helyi pogányokhoz, minden bizonnyal szírek leszármazottjaihoz tartoztak, és nem zsidókhoz vagy szamaritánusokhoz, mert az Ószövetség, amelynek szabályait ez a két utóbbi csoport követte, tiltotta az emberábrázolást.
Bét-Seán Izrael egyik legősibb városa, amely már az első zsidó királyság idején is létezett, a Bibliában a zsidókkal ellenséges filiszteusok a gilboai csatában elesett Saul király és fia, Jonathán testét ennek a városnak a falára tűzték ki az időszámítás előtti 11. század végén. A babiloni fogság után a zsidók nem telepedtek vissza ebbe a városba, de a hellenisztikus és a római korban ismét benépesült Szküthopolisznak néven, valószínűleg azért, mert nagyszámú szkíta lovast telepítettek erre a helyre.
A város a rómaiak idején csatlakozott a jelentős, főként a mai Szíria és Jordánia területén található városokból álló városszövetséghez, a Dekapolisznak, vagyis Tíz városnak nevezett egységhez, amely az Újszövetségben is szerepel.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások