Harmincéves a zebegényi hajózási múzeum
Idén júliusban ünnepli megnyitásának harmincadik évfordulóját a Duna-parti Zebegényben található hajózási magánmúzeum.
Farkas Judith tulajdonos-igazgató, a múzeumalapító Farkas Vincze lánya az MTI-nek felidézte, hogy a vajdasági Nagybecskereken született édesapja egy kalandfilm hatására döntött úgy gyerekként, hogy hajóskapitány lesz. Előbb hajósinas, majd hajóshadnagy lett, végül 1948-tól kapitány. "Habár igazi vágya, hogy tengerjáró hajók kapitánya legyen, nem teljesült, több folyami vontatóhajónak is volt a parancsnoka" - tette hozzá.
A múzeum létrejöttében jelentős szerepet játszott, hogy mivel 1956-ban a Vértes gőzhajó parancsnokaként többször is benzint, élelmet és gyógyszert szállított a győri forradalmároknak Bécsből, ezért letartóztatták, majd hosszas meghurcoltatást követően előbb visszaminősítették matróznak, végül 1962-ben elbocsátották - magyarázta Farkas Judith.
Az akkorra már jelentős méretű gyűjtemény alapját a távoli földrészekről magával hozott érdekességek, illetve a hajózáshoz kapcsolódó különféle eredeti vagy újraalkotott tárgyak, valamint a hajómodellek képezték.
A kiállítást bemutatva Farkas Judith kiemelte, hogy a tárlat a hajózás történetével kezdődik, a fatörzstől a tutajok, csónakok kialakulásán át a 19. századi teaszállító clipperig, de megtalálhatók a hajókészítés ősi szerszámai is.
Ezek nagy részét Farkas Vincze alkotta újra, hogy minél szemléletesebbé, átélhetőbbé tegye a hajózás múltját. A tárlat jelentős részét teszik ki a pompás, méretarányos modellek, így például a vitorlás hajók, a 20. századi világháborús csatahajók, a repülőgép-hordozók modelljei, valamint az aprólékos munkával létrehozott papírhajók.
A nyolc szobát betöltő kiállításban a látogató találkozhat még matrózviselettel, hajóorrt díszítő figurákkal, köztük a történelmi vitorláskor romantikus világát megidéző gallionfigurákkal, de láthatók különböző módon és anyagból megformált matrózalakok és -portrék, festmények, szobrok és műanyag makettek is.
Farkas Judith kiemelte, hogy a magyar folyami és tengerhajózás emlékei között eredeti felszereléseket, gépeket, navigációs eszközöket, műszereket, térképeket, iratokat, lobogókat, mentőfelszereléseket is lehet látni. A nagyobb daraboknak már csak a kertben jutott hely - jegyezte meg.
A múzeum vezetője hozzátette: a látogatók a különböző népek kultúráiba is bepillanthatnak a totemoszlopok, maszkok, varázslóbotok, fegyverek és egyéb használati tárgyak segítségével.
A főleg időszakosan - tavasztól őszig - látogatható kiállítás rendkívül kedvelt a gyerekek és felnőttek körében egyaránt - jegyezte meg Farkas Judith, hozzátéve, hogy volt olyan év, amikor 15 ezren is megfordultak a múzeumban.
Az állomány nagyságát jelzi, hogy a beleltározott tárgyak száma meghaladja a 2900-at, és a duplája vár még regisztrálásra - mutatott rá a múzeumvezető, aki elárulta, hogy jelenlegi helyüket már kinőtték, és nagyon szeretnének egy tágasabb épületbe költözni, "már csak azért is, mert a látogatóknak és a hajózó közösségnek köszönhetően a gyűjtemény folyamatosan gyarapszik".
MTI
Farkas Judith tulajdonos-igazgató, a múzeumalapító Farkas Vincze lánya az MTI-nek felidézte, hogy a vajdasági Nagybecskereken született édesapja egy kalandfilm hatására döntött úgy gyerekként, hogy hajóskapitány lesz. Előbb hajósinas, majd hajóshadnagy lett, végül 1948-tól kapitány. "Habár igazi vágya, hogy tengerjáró hajók kapitánya legyen, nem teljesült, több folyami vontatóhajónak is volt a parancsnoka" - tette hozzá.A múzeum létrejöttében jelentős szerepet játszott, hogy mivel 1956-ban a Vértes gőzhajó parancsnokaként többször is benzint, élelmet és gyógyszert szállított a győri forradalmároknak Bécsből, ezért letartóztatták, majd hosszas meghurcoltatást követően előbb visszaminősítették matróznak, végül 1962-ben elbocsátották - magyarázta Farkas Judith.
Az egyre nehezebb anyagi körülmények közé kerülő család helyzetén is javítani akart édesapja, amikor úgy döntött, hogy közkinccsé teszi gyűjteményét. "A magánmúzeum 1984. július 12-én nyílt meg zebegényi házunkban, és nagyon hamar népszerű lett" - mutatott rá Farkas Judith.
Az akkorra már jelentős méretű gyűjtemény alapját a távoli földrészekről magával hozott érdekességek, illetve a hajózáshoz kapcsolódó különféle eredeti vagy újraalkotott tárgyak, valamint a hajómodellek képezték.
A kiállítást bemutatva Farkas Judith kiemelte, hogy a tárlat a hajózás történetével kezdődik, a fatörzstől a tutajok, csónakok kialakulásán át a 19. századi teaszállító clipperig, de megtalálhatók a hajókészítés ősi szerszámai is.
Ezek nagy részét Farkas Vincze alkotta újra, hogy minél szemléletesebbé, átélhetőbbé tegye a hajózás múltját. A tárlat jelentős részét teszik ki a pompás, méretarányos modellek, így például a vitorlás hajók, a 20. századi világháborús csatahajók, a repülőgép-hordozók modelljei, valamint az aprólékos munkával létrehozott papírhajók.
A nyolc szobát betöltő kiállításban a látogató találkozhat még matrózviselettel, hajóorrt díszítő figurákkal, köztük a történelmi vitorláskor romantikus világát megidéző gallionfigurákkal, de láthatók különböző módon és anyagból megformált matrózalakok és -portrék, festmények, szobrok és műanyag makettek is.
Farkas Judith kiemelte, hogy a magyar folyami és tengerhajózás emlékei között eredeti felszereléseket, gépeket, navigációs eszközöket, műszereket, térképeket, iratokat, lobogókat, mentőfelszereléseket is lehet látni. A nagyobb daraboknak már csak a kertben jutott hely - jegyezte meg.
A múzeum vezetője hozzátette: a látogatók a különböző népek kultúráiba is bepillanthatnak a totemoszlopok, maszkok, varázslóbotok, fegyverek és egyéb használati tárgyak segítségével.
A főleg időszakosan - tavasztól őszig - látogatható kiállítás rendkívül kedvelt a gyerekek és felnőttek körében egyaránt - jegyezte meg Farkas Judith, hozzátéve, hogy volt olyan év, amikor 15 ezren is megfordultak a múzeumban.
Az állomány nagyságát jelzi, hogy a beleltározott tárgyak száma meghaladja a 2900-at, és a duplája vár még regisztrálásra - mutatott rá a múzeumvezető, aki elárulta, hogy jelenlegi helyüket már kinőtték, és nagyon szeretnének egy tágasabb épületbe költözni, "már csak azért is, mert a látogatóknak és a hajózó közösségnek köszönhetően a gyűjtemény folyamatosan gyarapszik".
MTI
Hozzászólások