Hemingway
Az "Öreg halász és a tenger" Nobel-díjas írója, Ernest Hemingway 1899. július 21-én született az USA Illinois államában.
Hemingway saját hajóján 1950 körül
Művei és élete egyaránt filmvászonra kívánkozik. Apja angol emigráns, az amerikai polgárháború (1861-18659 veterán katonája. Rendkívül vallásos anyja szigorúan betartotta, betartatta a protestáns erkölcsöket. Apjától örökölte a természet szeretetét, az elvágyódást, amely áthatja műveit is.
Az íráson kívül a sportok érdekelték, főleg az ökölvívás, az amerikai foci és az úszás.
Egyetem helyet rögtön dolgozni kezdett, a "Kansas City Star" nevű lapnál. Bár rövid időt töltött az újságnál, stílusát mindvégig meghatározták az ott tanultak. A lap 100. évfordulóján Hemingwayt egyik legjobb riporterének választotta.
Önként jelentkezett az első világháborúba, de rövidlátása miatt nem a harcoló alakulatoknál, hanem a vöröskereszteseknél szolgált. 1918-ban az olasz fronton súlyosan megsérült. Sebesülése után a milánói kórházban beleszeretett egy ápolónőbe. Ez az élmény adta a "Búcsú a fegyverektől" (A Farewell to Arms) alapélményét.
Párizsban telepedett le feleségével, Elizabethtel. Ott ismerkedett meg a Párizsban élő, híres amerikai írónővel, Gertrude Steint, aki mentora lett. Ugyancsak Párizsban kötött barátságot Ezra Pound költővel és Sherwood Anderson íróval. Ugyancsak Párizsban adták ki első munkáját.
Igazi irodalmi karrierje az "A mi időnkben" (In Our Time) novellasorozat 1925-ös publikálásával vette kezdetét. Első regénye "A nap is felkel" (The Sun Also Rises) önéletrajzi ihletésű, és mind Európában, mind az óceán túlsó partján sikert hozott az írónak.
1928-ban apja öngyilkosságot követett el, amely nagyon megrázta Hemingwayt. A tragikus eseményt az "Akiért a harang szól" (For Whom the Bell Tolls) című regényében örökítette meg.
A harmincas években Afrikát járta és vadászott, majd a spanyol polgárháborúból tudósított. A második világháborúban is részt vett haditudósítóként. A normandiai partraszállásban ismét megsebesült. A háború után Kubában élt.
Pulitzer-díjat kapott "Az öreg halász és a tenger" (The Old Man and the Sea) című kisregényéért. A díjat nem tudta átvenni, mert repülőgépe lezuhant Afrika felett, de Hemingway a balesetet túlélte. A kisregény egy évvel később az irodalmi Nobel-díjat is meghozta számára.
Témái: a háborúk, vadászatok, bikaviadalok, küzdelmek. Számos művéből készült sikeres film. Színdarabot egyet írt.
Az ötvenes évek magánéletében rendkívül sok problémával volt terhes. Összesen négyszer nősült, de egyik házassága sem volt boldog. Magas vérnyomással, mániás depresszióval küszködött. Alkoholproblémája közismert. A kor egyik népszerű kezelését kapta, az elektrosokkot, amely - többek szerint - hozzájárult ahhoz, hogy apjához hasonlóképpen vetett véget életének. Unokája, Margaux Hemingway (Mariel Hemingway színésznő testvére), modell és színésznő szintén öngyilkosságot követett el.
„Hemingway vitathatatlanul elsőrangú művész, csodálatos lelke akkora volt, mint a Kilimandzsáró." (Kurt Vonnegut)
Hemingway saját hajóján 1950 körülMűvei és élete egyaránt filmvászonra kívánkozik. Apja angol emigráns, az amerikai polgárháború (1861-18659 veterán katonája. Rendkívül vallásos anyja szigorúan betartotta, betartatta a protestáns erkölcsöket. Apjától örökölte a természet szeretetét, az elvágyódást, amely áthatja műveit is.
Az íráson kívül a sportok érdekelték, főleg az ökölvívás, az amerikai foci és az úszás.
Egyetem helyet rögtön dolgozni kezdett, a "Kansas City Star" nevű lapnál.
Önként jelentkezett az első világháborúba, de rövidlátása miatt nem a harcoló alakulatoknál, hanem a vöröskereszteseknél szolgált. 1918-ban az olasz fronton súlyosan megsérült. Sebesülése után a milánói kórházban beleszeretett egy ápolónőbe. Ez az élmény adta a "Búcsú a fegyverektől" (A Farewell to Arms) alapélményét.
Párizsban telepedett le feleségével, Elizabethtel. Ott ismerkedett meg a Párizsban élő, híres amerikai írónővel, Gertrude Steint, aki mentora lett. Ugyancsak Párizsban kötött barátságot Ezra Pound költővel és Sherwood Anderson íróval. Ugyancsak Párizsban adták ki első munkáját.
Igazi irodalmi karrierje az "A mi időnkben" (In Our Time) novellasorozat 1925-ös publikálásával vette kezdetét. Első regénye "A nap is felkel" (The Sun Also Rises) önéletrajzi ihletésű, és mind Európában, mind az óceán túlsó partján sikert hozott az írónak.
1928-ban apja öngyilkosságot követett el, amely nagyon megrázta Hemingwayt. A tragikus eseményt az "Akiért a harang szól" (For Whom the Bell Tolls) című regényében örökítette meg.
A harmincas években Afrikát járta és vadászott, majd a spanyol polgárháborúból tudósított. A második világháborúban is részt vett haditudósítóként. A normandiai partraszállásban ismét megsebesült. A háború után Kubában élt.Pulitzer-díjat kapott "Az öreg halász és a tenger" (The Old Man and the Sea) című kisregényéért. A díjat nem tudta átvenni, mert repülőgépe lezuhant Afrika felett, de Hemingway a balesetet túlélte. A kisregény egy évvel később az irodalmi Nobel-díjat is meghozta számára.
Témái: a háborúk, vadászatok, bikaviadalok, küzdelmek. Számos művéből készült sikeres film. Színdarabot egyet írt.
Az ötvenes évek magánéletében rendkívül sok problémával volt terhes. Összesen négyszer nősült, de egyik házassága sem volt boldog. Magas vérnyomással, mániás depresszióval küszködött. Alkoholproblémája közismert. A kor egyik népszerű kezelését kapta, az elektrosokkot, amely - többek szerint - hozzájárult ahhoz, hogy apjához hasonlóképpen vetett véget életének. Unokája, Margaux Hemingway (Mariel Hemingway színésznő testvére), modell és színésznő szintén öngyilkosságot követett el.
„Hemingway vitathatatlanul elsőrangú művész, csodálatos lelke akkora volt, mint a Kilimandzsáró." (Kurt Vonnegut)
Hozzászólások