Karácsonykor a pásztorok hangszerein is megvív egymással a fény és a sötétség
Karácsonykor, az év legsötétebb napjaiban, a pásztorok hangszerein is megvív egymással a fény és a sötétség - mondta az MTI-nek Juhász Zoltán népzenész, kutatómérnök.
A furulya, amelyet a hagyomány szerint Jézustól kaptak a pásztorok, a székely betlehemes játékokban jut fontos szerephez. A betlehemezők a "juhait kereső pásztor nótáját" fújják. E pásztorzenei műfaj sajátossága, hogy egy laza szerkezetű, rögtönzött elemekből álló, keserves dallam váltakozik egy gyors, nagyon szabályos táncdallammal.
A műfajhoz kötődő elbeszélések szerint a pásztor az elveszett bárányokat keresve a szomorú dallamot fújja, amikor pedig megtalálja vagy megtalálni véli őket, akkor a táncdallamot.
Juhász Zoltán elmondta: a juhait kereső pásztor kissé "bárgyúnak tűnő" történeténél fontosabb a pásztorok hite, az, hogy a bánatot és örömöt, sötétséget és fényt zeneileg megjelenítő ellentétek "összegyúrása" mágikus hatással bír. Ezt példázza a mese a török pásztorról, aki csak akkor nyerheti el a nagygazda lányának kezét, ha "meg tudja őt lepni". A pásztorlegény keresőnótát fújva, úgy hajtja át a patakon nyáját, hogy egyik sem áll meg inni. Ez pedig meglepő, hiszen lehetetlen, ugyanis a juh, ha vizet lát, mindenképpen iszik.
A duda - a pásztorok ördögtől kapott hangszere - a hagyomány szerint szenteste szólal meg. A XIX. században a Szeged környéki pásztorok dudáltak az éjféli misén, sőt még az oltárt is körültáncolhatták. Sok helyen dudáltak az éjféli miséről kivonuló népnek, másutt a kántorok imitálták a dudaszót orgonán.
A népzenész elmondta, Pál István tereskei pásztor, Magyarország utolsó, 95 éves dudása mesélt neki arról, hogy december 24-én, az éjféli mise előtt egy órával dudaszóval, kolompokkal, kürtökkel és más zajkeltő eszközökkel járták végig a falut, ébreszteni az embereket az éjféli misére. A régebbi hagyomány szerint viszont az év legsötétebb óráiban bátrabban támadó gonoszt kell elűzni a zajkeltéssel. Hozzátette, ugyanezért trombitálnak manapság szilveszterkor.
Kitért arra, hogy a dudát, amely a pásztorhit szerint "mágikus eszköz", meg kell védeni a "gonosz erőktől". Ezt szolgálja többek között a magyar dudán lévő faragott kecskefej, ami az ördög hasonmása, és a tükör is. Az ördögöt ugyanis előcsalogatja "kedves zenéje", a dudaszó, de amikor meglátja önnön csúnyaságát előbb a kecskefejben, majd a tükörben, megijed, és messze szalad. Távollétében pedig megszülethet a fény, megszülethet Jézus.
MTI
A furulya, amelyet a hagyomány szerint Jézustól kaptak a pásztorok, a székely betlehemes játékokban jut fontos szerephez. A betlehemezők a "juhait kereső pásztor nótáját" fújják. E pásztorzenei műfaj sajátossága, hogy egy laza szerkezetű, rögtönzött elemekből álló, keserves dallam váltakozik egy gyors, nagyon szabályos táncdallammal.A műfajhoz kötődő elbeszélések szerint a pásztor az elveszett bárányokat keresve a szomorú dallamot fújja, amikor pedig megtalálja vagy megtalálni véli őket, akkor a táncdallamot.
A betlehemezők ugyanígy tesznek: a szomorú nótával keresik a kis Jézust házról házra járva, és a gyors táncdallamot fújják, amikor megtalálják, és táncot járnak tiszteletére.
Juhász Zoltán elmondta: a juhait kereső pásztor kissé "bárgyúnak tűnő" történeténél fontosabb a pásztorok hite, az, hogy a bánatot és örömöt, sötétséget és fényt zeneileg megjelenítő ellentétek "összegyúrása" mágikus hatással bír. Ezt példázza a mese a török pásztorról, aki csak akkor nyerheti el a nagygazda lányának kezét, ha "meg tudja őt lepni". A pásztorlegény keresőnótát fújva, úgy hajtja át a patakon nyáját, hogy egyik sem áll meg inni. Ez pedig meglepő, hiszen lehetetlen, ugyanis a juh, ha vizet lát, mindenképpen iszik.
A duda - a pásztorok ördögtől kapott hangszere - a hagyomány szerint szenteste szólal meg. A XIX. században a Szeged környéki pásztorok dudáltak az éjféli misén, sőt még az oltárt is körültáncolhatták. Sok helyen dudáltak az éjféli miséről kivonuló népnek, másutt a kántorok imitálták a dudaszót orgonán.
A népzenész elmondta, Pál István tereskei pásztor, Magyarország utolsó, 95 éves dudása mesélt neki arról, hogy december 24-én, az éjféli mise előtt egy órával dudaszóval, kolompokkal, kürtökkel és más zajkeltő eszközökkel járták végig a falut, ébreszteni az embereket az éjféli misére. A régebbi hagyomány szerint viszont az év legsötétebb óráiban bátrabban támadó gonoszt kell elűzni a zajkeltéssel. Hozzátette, ugyanezért trombitálnak manapság szilveszterkor.
Kitért arra, hogy a dudát, amely a pásztorhit szerint "mágikus eszköz", meg kell védeni a "gonosz erőktől". Ezt szolgálja többek között a magyar dudán lévő faragott kecskefej, ami az ördög hasonmása, és a tükör is. Az ördögöt ugyanis előcsalogatja "kedves zenéje", a dudaszó, de amikor meglátja önnön csúnyaságát előbb a kecskefejben, majd a tükörben, megijed, és messze szalad. Távollétében pedig megszülethet a fény, megszülethet Jézus.
MTI
Hozzászólások