Klasszikus könyvek, amelyekről sokan füllentik, hogy olvasták

Öt történet, amit illik ismerni, ám rengetegen csak blöffölnek róluk.Mindenkinek megvan a maga kedvenc műfaja, amiben szívesen olvas, ám az irodalomban akad néhány klasszikus mű, amivel kapcsolatban az általános vélekedés az, hogy ezeket a történeteket illik ismerni, az pedig ciki, ha valaki nem olvasta őket, emiatt sokan csak blöffölnek arról, hogy valaha a kezükbe vették a történetet.

Egy lista szerint az alábbi öt könyvről nagyon gyakran füllentenek az emberek. Te mennyit olvastál közülük?

Anne Frank naplója: Köztudott, hogy mi lesz az amszterdami kislány és családjának sorsa, emiatt sokan úgy vannak vele, hogy a lényeggel már tisztában vannak, tehát felesleges lenne elolvasni a történetet.

Ők azonban tévednek, mert Anne Frank naplója egészen sajátos nézőpontból mutatja be a történelmi tényeket, meglepő őszinteséggel mesél arról, hogy milyen kamaszként állandó bezártságban és félelemben élni, milyen hatással volt a nácik elvakult gyűlölete az egyénekre.

Talán maga a történet nem árul el sok újat, mégis érdemes elolvasni, mert Anne Frank fogságban töltött élete átélhetőbbé teszi a háború borzalmait, és érzékenyebbé teheti az embert.

William Golding: A legyek ura: Ezzel a könyvvel kapcsolatban gyakran hangoztatják, hogy az iskolarendszer rontja el az olvasóknak, mert túlságosan korán szerepel a kötelező olvasmányok sorában, pedig attól, hogy a szereplői gyerekek, még nem biztos, hogy a gyerekeket érdekelni fogja.

A legyek ura egy csapat, szigeten rekedt brit iskolásról szól, ám szó sincs ifjúsági regényről, ugyanis annál sokkal komplexebb, hatalomról, az emberi természetről és társadalmakról szóló történetről van szó, ami a felnőtt olvasókat érdekelheti, de a kiskamaszok valószínűleg csak disznófejig jutnak, és eldobják a könyvet, amit eszükbe se jut idősebb korukban elolvasni, pedig felnőtt fejjel már jobban megérthetnék.

William Shakespeare: Rómeó és Júlia: Rengetegszer és sokféleképpen dolgozták már fel Shakespeare klasszikusát, aminek alaptörténetét képtelenség nem ismerni, ráadásul az általános műveltség és a popkultúra is megköveteli, hogy mindenki ismerje a tragikus szerelmi történetet.

Sokan még idézni is tudnak a műből, ha mást nem is, annyit biztos, hogy „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?”, vagy azt, hogy „De csitt, mi fény tör át az ablakon?”, ha pedig még tovább is megy, akkor tényleg senki sem vonhatja kétségbe, hogy valaki olvasta a művet.

Keresztkérdésként azonban fel lehet tenni, hogy a fiatal szerelmesek közül melyik volt Capulet és melyik volt Montague?

George Orwell: 1984: Annak ellenére, hogy milyen sokan hivatkoznak Orwell disztópiájára, valószínűleg sokan zavarba jönnének, ha megkérdeznék tőlük, hogy milyen vastag George Orwell könyve, honnan kezdődik, hova jut, egyáltalán miről szól, pedig néha úgy tűnik, hogy mindenki olvasta.

Orwell méltán híres és elismert író, ám az is biztos, hogy sok embernek csak annyi jut eszébe az 1984 című regényről, hogy a Nagy Testvér mindig figyel, olajozott gépezet tartja működésben a diktatúrát, agymosásról és gondolatrendőrségről szól, ugyanis sokkal többen tesznek úgy, hogy olvasták volna a könyvet, mint ahányan tényleg átrágták magukat rajta.

J. K. Rowling: Harry Potter-könyvek: Tény és való, hogy sokan olvasták a kis varázsló történetét, főleg azok közül, akik az elmúlt 20 évben voltak gyerekek, hiszen a két évtized során 500 millió példányban keltek el a sorozat darabjai az egész világon, és sok gyerek Harry Potter miatt szerette meg az olvasást.

Ugyanakkor arra is mérget lehet venni, hogy azok tábora is elég népes, akik soha nem vették kezükbe J. K. Rowling művét, hanem csak az innen-onnan felszedegették az információmorzsákat, vagy a filmek alapján állítják, hogy olvasták a sorozatot, legalábbis nagyobb társaságban, mert valójában egyáltalán nem érdekli őket a kitalált mesevilág, de cikinek érzik ezt bevallani.

(Forrás: bien.hu)