Könyvfesztivál - Stasiország - Anna Funder könyve a keletnémet titkosrendőrségről
Egykori résztvevők, tettesek és áldozatok visszaemlékezései segítségével idézi fel a keletnémet titkosrendőrség, a Stasi működésének természetrajzát Anna Funder Stasiország című irodalmi riportázsa, melyet a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelentetett meg az Európa Kiadó.
"Hitler Harmadik Birodalmában egy Gestapo-ügynök jutott minden kétezer lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB-ügynök minden ötezer-nyolcszázharminc lakosra. Az NDK-ban egy Stasi-tiszt vagy -besúgó jutott minden hatvanhárom lakosra. Az alkalmi besúgókat is beleszámítva ez az arány annyira magas, hogy egy besúgó jut minden hat és feledik állampolgárra" - hívja fel a figyelmet a megdöbbentő adatra a Stasiország lapjain az ausztrál írónő, akinek rövid időn belül már a második kötete jelenik meg az Európa Kiadónál.
A mindkét könyvet szerkesztő Elekes Dóra az MTI-nek elmondta: Funder először az 1980-as években járt Kelet-Németországban, a kilencvenes években a Berlini Szabadegyetemen tanult, majd egy német tévéállomásnál dolgozott. Ekkor kezdett érdeklődni a Stasi tevékenysége iránt, kollégái azonban próbálták lebeszélni a témáról. Ennek ellenére Funder apróhirdetéseket adott fel, hogy megtalálja az egykori tiszteket, besúgókat és áldozataikat, és meglepetésére rengetegen jelentkeztek közülük - idézte fel a szerkesztő.
Beszámolóikat Funder a saját történetébe ágyazva fűzte össze, így rajzolva ki egységes képet. Az összegyűjtött történetekből megszerkesztett, rendkívül olvasmányos kötetből - melyet Daróczi Péter fordított magyarra - jól átjön az egykori keletnémet mentalitás, a diktatúra abszurdumai - fűzte hozzá.
Elekes Dóra elmondása szerint érdekes az egykori stasisok hozzáállása is: volt, aki cinikusan, volt, aki büszke szakemberként emlékezett, más bonyolult önigazolásokat talált ki, de olyan is akadt, aki bizonygatta, hogy az NDK-ban sokkal jobb volt élni, mint a kapitalista Németországban.
Szintén a 20. századi német történelemből merít Anna Funder Amivé lettünk című regénye, amely Londonban játszódik a második világháború kitörése előtti években. Főhősei a nácizmus elől menekült német ellenállók, akik hasztalan próbálják felhívni a brit közvélemény figyelmét a Hitler jelentette veszélyre, miközben a Gestapo vadászik rájuk. A történet feszültségét az angolok értetlensége adja, hiszen az olvasó a harmincas évek Londonjának lakóival ellentétben jól tudja, mi lett a hitleri politika eredménye - jegyezte meg a szerkesztő.
Míg az Amivé lettünk egy előretörő zsarnok okozta tragédia előérzetét idézi fel és teszi átélhetővé az irodalom eszközeivel, a Stasiország valós személyek beszámolóin keresztül tekint vissza egy bukott diktatúra mindennapjaira - vont párhuzamot a kötetek között Elekes Dóra.
MTI
"Hitler Harmadik Birodalmában egy Gestapo-ügynök jutott minden kétezer lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB-ügynök minden ötezer-nyolcszázharminc lakosra. Az NDK-ban egy Stasi-tiszt vagy -besúgó jutott minden hatvanhárom lakosra. Az alkalmi besúgókat is beleszámítva ez az arány annyira magas, hogy egy besúgó jut minden hat és feledik állampolgárra" - hívja fel a figyelmet a megdöbbentő adatra a Stasiország lapjain az ausztrál írónő, akinek rövid időn belül már a második kötete jelenik meg az Európa Kiadónál.A mindkét könyvet szerkesztő Elekes Dóra az MTI-nek elmondta: Funder először az 1980-as években járt Kelet-Németországban, a kilencvenes években a Berlini Szabadegyetemen tanult, majd egy német tévéállomásnál dolgozott. Ekkor kezdett érdeklődni a Stasi tevékenysége iránt, kollégái azonban próbálták lebeszélni a témáról. Ennek ellenére Funder apróhirdetéseket adott fel, hogy megtalálja az egykori tiszteket, besúgókat és áldozataikat, és meglepetésére rengetegen jelentkeztek közülük - idézte fel a szerkesztő.
Beszámolóikat Funder a saját történetébe ágyazva fűzte össze, így rajzolva ki egységes képet. Az összegyűjtött történetekből megszerkesztett, rendkívül olvasmányos kötetből - melyet Daróczi Péter fordított magyarra - jól átjön az egykori keletnémet mentalitás, a diktatúra abszurdumai - fűzte hozzá.
Elekes Dóra elmondása szerint érdekes az egykori stasisok hozzáállása is: volt, aki cinikusan, volt, aki büszke szakemberként emlékezett, más bonyolult önigazolásokat talált ki, de olyan is akadt, aki bizonygatta, hogy az NDK-ban sokkal jobb volt élni, mint a kapitalista Németországban.
Szintén a 20. századi német történelemből merít Anna Funder Amivé lettünk című regénye, amely Londonban játszódik a második világháború kitörése előtti években. Főhősei a nácizmus elől menekült német ellenállók, akik hasztalan próbálják felhívni a brit közvélemény figyelmét a Hitler jelentette veszélyre, miközben a Gestapo vadászik rájuk. A történet feszültségét az angolok értetlensége adja, hiszen az olvasó a harmincas évek Londonjának lakóival ellentétben jól tudja, mi lett a hitleri politika eredménye - jegyezte meg a szerkesztő.
Míg az Amivé lettünk egy előretörő zsarnok okozta tragédia előérzetét idézi fel és teszi átélhetővé az irodalom eszközeivel, a Stasiország valós személyek beszámolóin keresztül tekint vissza egy bukott diktatúra mindennapjaira - vont párhuzamot a kötetek között Elekes Dóra.
MTI
Hozzászólások