Közös kiállításon Rodin szobrai és Mapplethorpe fotói Párizsban
Két hatalmas alkotó és két művészi forma, a szobrászat és a fotózás folytat párbeszédet a párizsi Rodin Múzeumban látható kiállításon, amelyen Robert Mapplethorpe és Auguste Rodin munkái együtt láthatók.
A két univerzum találkozása, Mapplethorpe - Rodin, oly közel és oly távol egymástól című tárlaton a New York-i Robert Mapplethorpe Alapítványtól érkezett 102 felvétel és Rodin mintegy ötven szobrának párhuzamba állítása az emberi test szenvedélyes megformálásának témakörére helyezi a hangsúlyt, amely a két egymástól teljesen független művész számára az egyik legfőbb állandó témát jelentette a művészetükben.
A szobrászat és a fotóművészet közös víziójának bemutatása példa nélküli a Rodin Múzeumban, amely Judith Benhamou-Huet műkritikus, újságíró ötlete alapján először rendezett "szembesítő" kiállítást. A szembesítés helyett azonban inkább egy érdekes kapcsolat alakult ki a művek között.
A két művész alkotásainak hét tematika szerinti (mozgás, feszültség, fekete-fehér, árnyék, fény, erotika és kárhozat) egymás mellé állítása váratlan párbeszéddé formálódik a Mapplethorpe-ot és Rodint is foglalkoztató problémák körül, annak ellenére, hogy szinte semmi nem volt közös az alkotói folyamatukban.
A modern fotográfia sokáig vitatott alakja, Robert Mapplethorpe (1946-1989) a tökéletes formát kereste, míg kortársai által a szobrai realizmusa miatt szintén bírált Auguste Rodin (1840-1917) a mozgást akarta megformálni az anyagban. Egyikük sem volt spontán művész, Mapplethorpe fotóiban a fényektől a beállításokig minden előre megkonstruált, az improvizálásnak nem volt helye, Rodin viszont folyamatosan kísérletezett, az anyaggal és a modellekkel is, és az alkotási folyamat minden részletét megőrizte.
Mapplethorpe fekete-fehér portréi által vált ismerté, amelyekkel a grafikai és geometriai tökéletességet kereste. Fekete férfiakról vagy testépítő nőkről készített aktfotóihoz többnyire antik és reneszánsz szobrokat idéző kompozíciót alkalmazott, amelyeken a test stilizálva, mozdulatlanságában jelent meg. Rodint viszont az anyaggal való kísérletezés izgatta, amelynek a szoborrá formálással is mozgásban kellett maradnia, nem szerette a pózolást, a mozgó pillanatot kereste, amely előrevetíti a következő mozdulatot, s az anyagban a nézőt megérintő vágyat és szenvedélyt tükrözi.
Mapplethorpe a saját nemét kedvelte, Rodin rajongott a nőkért, de a fotós ennek ellenére számos női aktot is készített, Rodin pedig megszámlálhatatlan módon modellezte a férfi test minden részletét.
Hélene Pinet kurátor szerint a párhuzamok ellenére nem ismert, hogy Mapplethorpe valaha is beszélt volna Rodinről, aki egyébként a világon az egyik elsőként maga is fotózott. Az viszont köztudomású, hogy klasszikus műveltsége volt, és egyik legjobb barátja a New York-i Metropolitan Múzeumban dolgozott, amely hatalmas Rodin-gyűjteménnyel rendelkezik, így feltehetően jól ismerte a szobrászművész munkásságát.
A szeptember 21-ig megtekinthető tárlat szorosan kapcsolódik a Grand Palais kiállítócsarnokban július 14-ig nyitva tartó, kétszáz művet bemutató nagyszabású Mapplethorpe-életműkiállításhoz.
MTI
A két univerzum találkozása, Mapplethorpe - Rodin, oly közel és oly távol egymástól című tárlaton a New York-i Robert Mapplethorpe Alapítványtól érkezett 102 felvétel és Rodin mintegy ötven szobrának párhuzamba állítása az emberi test szenvedélyes megformálásának témakörére helyezi a hangsúlyt, amely a két egymástól teljesen független művész számára az egyik legfőbb állandó témát jelentette a művészetükben.
A szobrászat és a fotóművészet közös víziójának bemutatása példa nélküli a Rodin Múzeumban, amely Judith Benhamou-Huet műkritikus, újságíró ötlete alapján először rendezett "szembesítő" kiállítást. A szembesítés helyett azonban inkább egy érdekes kapcsolat alakult ki a művek között.
A két művész alkotásainak hét tematika szerinti (mozgás, feszültség, fekete-fehér, árnyék, fény, erotika és kárhozat) egymás mellé állítása váratlan párbeszéddé formálódik a Mapplethorpe-ot és Rodint is foglalkoztató problémák körül, annak ellenére, hogy szinte semmi nem volt közös az alkotói folyamatukban.
A modern fotográfia sokáig vitatott alakja, Robert Mapplethorpe (1946-1989) a tökéletes formát kereste, míg kortársai által a szobrai realizmusa miatt szintén bírált Auguste Rodin (1840-1917) a mozgást akarta megformálni az anyagban. Egyikük sem volt spontán művész, Mapplethorpe fotóiban a fényektől a beállításokig minden előre megkonstruált, az improvizálásnak nem volt helye, Rodin viszont folyamatosan kísérletezett, az anyaggal és a modellekkel is, és az alkotási folyamat minden részletét megőrizte.
Mapplethorpe fekete-fehér portréi által vált ismerté, amelyekkel a grafikai és geometriai tökéletességet kereste. Fekete férfiakról vagy testépítő nőkről készített aktfotóihoz többnyire antik és reneszánsz szobrokat idéző kompozíciót alkalmazott, amelyeken a test stilizálva, mozdulatlanságában jelent meg. Rodint viszont az anyaggal való kísérletezés izgatta, amelynek a szoborrá formálással is mozgásban kellett maradnia, nem szerette a pózolást, a mozgó pillanatot kereste, amely előrevetíti a következő mozdulatot, s az anyagban a nézőt megérintő vágyat és szenvedélyt tükrözi.
Mapplethorpe a saját nemét kedvelte, Rodin rajongott a nőkért, de a fotós ennek ellenére számos női aktot is készített, Rodin pedig megszámlálhatatlan módon modellezte a férfi test minden részletét.
Hélene Pinet kurátor szerint a párhuzamok ellenére nem ismert, hogy Mapplethorpe valaha is beszélt volna Rodinről, aki egyébként a világon az egyik elsőként maga is fotózott. Az viszont köztudomású, hogy klasszikus műveltsége volt, és egyik legjobb barátja a New York-i Metropolitan Múzeumban dolgozott, amely hatalmas Rodin-gyűjteménnyel rendelkezik, így feltehetően jól ismerte a szobrászművész munkásságát.
A szeptember 21-ig megtekinthető tárlat szorosan kapcsolódik a Grand Palais kiállítócsarnokban július 14-ig nyitva tartó, kétszáz művet bemutató nagyszabású Mapplethorpe-életműkiállításhoz.
MTI
Hozzászólások