Meghalt Tadeusz Konwicki neves lengyel író, filmrendező
Hosszú betegség után szerda este, 88 éves korában Varsóban elhunyt Tadeusz Konwicki, az egyik legjelentősebb második világháború utáni lengyel író, forgatókönyvíró, filmrendező.
Az 1926-ban született Konwicki, akit a lengyel társadalom élő lelkiismeretének szoktak nevezni, a mai Litvánia területén született és töltötte gyermekkorát. A német megszállás idején illegális lengyel gimnáziumban érettségizett, majd a náci- és kommunistaellenes földalatti Honi Hadsereg soraiban harcolt.
A háború után lengyel szakot végzett a krakkói egyetemen.
1966-ban csatlakozott a Leszek Kolakowski filozófus elleni hajszát elítélő nyilatkozathoz, emiatt őt is kizárták a pártból. 1968-ban, az országos kommunistaellenes tiltakozások idején kiállt azoknak a diákoknak a védelmében, akik Adam Mickiewicz Ősök című műve híres varsói előadásának betiltása ellen tüntettek, és akiket ezért meghurcoltak.
A 70-es és a 80-as években az antikommunista ellenzékhez csatlakozott, művei földalatti és emigráns kiadóknál jelentek meg. Az irodalomkritikusok ezt az alkotói korszakát tartják a legjelentősebbnek. Akkor jelentek meg a magyar olvasók számára is ismert A lengyel komplexus (1977) és a Kis apokalipszis (1979) című könyvei, amelyek a politikai groteszk műfajában számoltak le a kommunista rendszerrel. Magyarul számos más műve is olvasható, köztük az Égszakadás, a Mai álmoskönyv, az Állatemberrém, a Szerelmi krónika és a Bohin.
Szépírói pályájával párhuzamosan forgatókönyvíróként, filmrendezőként is jelentőset alkotott, az 50-es, 60-es évek fordulóján jelentkező új lengyel filmiskola egyik neves képviselője lett. Remekműnek tartják A nyár utolsó napja (1958) című filmjét, amely egy fiatalember és egy érett nő hatórás találkozását jeleníti meg. Szaltó (1965) című filmjében a nemzeti mítoszteremtést bírálta.
Az Issza völgyében (1982) a Nobel-díjas Czeslaw Milosz könyvének gyermekkori táját jelenítette meg az íróéval hasonló magas színvonalon. Konwicki írta Jerzy Kawalerowicz filmrendező híres, a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon 1966-ban díjazott Fáraójának forgatókönyvét is.
A művész - akinek haláláról elsőként a Rzeczpospolita című napilap adott hírt - otthonában, hozzátartozói körében hunyt el, miután a karácsonyi ünnepekre hazaengedték a kórházból.
MTI
Az 1926-ban született Konwicki, akit a lengyel társadalom élő lelkiismeretének szoktak nevezni, a mai Litvánia területén született és töltötte gyermekkorát. A német megszállás idején illegális lengyel gimnáziumban érettségizett, majd a náci- és kommunistaellenes földalatti Honi Hadsereg soraiban harcolt.
A háború után lengyel szakot végzett a krakkói egyetemen.
Több nemzedéktársához hasonlóan a szocialista realizmus jegyében indította írói pályáját. 1953-ban belépett a Lengyel Egyesült Munkáspártba is, de az ötvenes évek közepétől egyre kritikusabbá vált a rendszerrel szemben.
1966-ban csatlakozott a Leszek Kolakowski filozófus elleni hajszát elítélő nyilatkozathoz, emiatt őt is kizárták a pártból. 1968-ban, az országos kommunistaellenes tiltakozások idején kiállt azoknak a diákoknak a védelmében, akik Adam Mickiewicz Ősök című műve híres varsói előadásának betiltása ellen tüntettek, és akiket ezért meghurcoltak.
A 70-es és a 80-as években az antikommunista ellenzékhez csatlakozott, művei földalatti és emigráns kiadóknál jelentek meg. Az irodalomkritikusok ezt az alkotói korszakát tartják a legjelentősebbnek. Akkor jelentek meg a magyar olvasók számára is ismert A lengyel komplexus (1977) és a Kis apokalipszis (1979) című könyvei, amelyek a politikai groteszk műfajában számoltak le a kommunista rendszerrel. Magyarul számos más műve is olvasható, köztük az Égszakadás, a Mai álmoskönyv, az Állatemberrém, a Szerelmi krónika és a Bohin.
Szépírói pályájával párhuzamosan forgatókönyvíróként, filmrendezőként is jelentőset alkotott, az 50-es, 60-es évek fordulóján jelentkező új lengyel filmiskola egyik neves képviselője lett. Remekműnek tartják A nyár utolsó napja (1958) című filmjét, amely egy fiatalember és egy érett nő hatórás találkozását jeleníti meg. Szaltó (1965) című filmjében a nemzeti mítoszteremtést bírálta.
Az Issza völgyében (1982) a Nobel-díjas Czeslaw Milosz könyvének gyermekkori táját jelenítette meg az íróéval hasonló magas színvonalon. Konwicki írta Jerzy Kawalerowicz filmrendező híres, a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon 1966-ban díjazott Fáraójának forgatókönyvét is.
A művész - akinek haláláról elsőként a Rzeczpospolita című napilap adott hírt - otthonában, hozzátartozói körében hunyt el, miután a karácsonyi ünnepekre hazaengedték a kórházból.
MTI
Hozzászólások