Múzeumok éjszakája - A történelem ösvényén Tatabányán
A tatabányai múzeum Ember és természet kapcsolata az Által-ér völgyében című új állandó kiállításán a Múzeumok éjszakáján esti tárlatvezetéseken kalauzolják végig a látogatókat a történelem ösvényén, bemutatva, mit kapott és mit vett el az ember a természettől
Kiss Vendel, az intézmény igazgatóhelyettese az MTI-nek elmondta, hogy a napokban megnyílt állandó kiállítás az ember természethasználatán keresztül mutatja be a térség történetét az Árpád-kortól az 1970-es évek végéig.
A kiállításon makettek jelenítik meg a honfoglalók által használt és a térségben feltárt háztípusokat. A tárlókban láthatók a házmaradványokból előkerült leletegyüttesek, például cserépbográcsok. A tárgyak Tatabánya-Dózsakert, Bánhida városrészek építésekor és Vértesszőlős határában kerültek elő.
Külön vitrinben látható válogatás egy négyezer darabos éremleletből. Az ezüstpénzeket a tatárok elől vászonzacskóba csomagolta és fazékban rejtette el az egykori tulajdonos. A kincset 1992-ben találták meg Bánhidán csatornaásás közben. A friesachi dénárok és a magyar lemezpénzek elé nagyítót helyeztek, ezt a látogatók a tárló alján található nyilak megérintésével a megszemlélni kívánt érem elé irányíthatják.
A török kor utáni újjáépítéssel intenzívebbé vált a természethasználat, megsokasodtak a malmok, előtérbe lépett az erdőgazdálkodás, a fuvarozás és a vadászat, a szőlőtermesztés. Ezt az időszakot kádárszerszámok, egy présház és vadászfegyverek idézik meg. A fegyverek között látható egy lefűrészelt csövű és egy teljesen házi készítésű golyós puska, amelyeket orvvadászatra használtak.
A táj képét végérvényesen megváltoztatta, hogy 1896 tavaszán megkezdték az első akna mélyítését. Az építőket egy csoportképen örökítették meg, a kiállításon ezt a felvételt akkorára nagyították, hogy minden munkás szinte életnagyságban látható.
A térben megidézték a környék arculatát a 80-as évek végig meghatározó csilléket és az egész várost átszövő, éjjel-nappal üzemelő drótkötélpályákat és sínpárokat. Egy nagyméretű maketten ábrázolták a bányászat fénykorának építményeit és a bánya kiszolgáló létesítményeit.
A látogatók érintőképernyőn jelölhetik ki a karbidgyár, a cementgyár, a kőbánya, a fatelep, a munkásfürdő, az erőmű és más létesítmények kicsinyített mását, valamint a terepasztalon a célpontok között közlekedő vonatot is vezérelhetik.
A kiállításban helyet kapott egy korabeli munkásbusz belseje, ahol a felhasznált anyagokkal még a hetvenes évek "buszszagát" is sikerült felidézni. A jármű szélvédőjére az alábányászott településrészek elmúlásáról és a panelházak születéséről vetítenek képeket korabeli zajok kíséretében.
A 70-es éveket egy Csemegebolt jeleníti meg, a drótkosárban Fecske cigaretta, Ultra mosópor, Százszorszép bonbon, üveges tej és rózsaszín babasampon. A kiállítás utolsó tere egy szobabelső a szocializmus fénykorának jellemző bútoraival és központi helyet elfoglaló Tisza televízióval.
MTI
Kiss Vendel, az intézmény igazgatóhelyettese az MTI-nek elmondta, hogy a napokban megnyílt állandó kiállítás az ember természethasználatán keresztül mutatja be a térség történetét az Árpád-kortól az 1970-es évek végéig.A kiállításon makettek jelenítik meg a honfoglalók által használt és a térségben feltárt háztípusokat. A tárlókban láthatók a házmaradványokból előkerült leletegyüttesek, például cserépbográcsok. A tárgyak Tatabánya-Dózsakert, Bánhida városrészek építésekor és Vértesszőlős határában kerültek elő.
Külön vitrinben látható válogatás egy négyezer darabos éremleletből. Az ezüstpénzeket a tatárok elől vászonzacskóba csomagolta és fazékban rejtette el az egykori tulajdonos. A kincset 1992-ben találták meg Bánhidán csatornaásás közben. A friesachi dénárok és a magyar lemezpénzek elé nagyítót helyeztek, ezt a látogatók a tárló alján található nyilak megérintésével a megszemlélni kívánt érem elé irányíthatják.
A török kor utáni újjáépítéssel intenzívebbé vált a természethasználat, megsokasodtak a malmok, előtérbe lépett az erdőgazdálkodás, a fuvarozás és a vadászat, a szőlőtermesztés. Ezt az időszakot kádárszerszámok, egy présház és vadászfegyverek idézik meg. A fegyverek között látható egy lefűrészelt csövű és egy teljesen házi készítésű golyós puska, amelyeket orvvadászatra használtak.
A táj képét végérvényesen megváltoztatta, hogy 1896 tavaszán megkezdték az első akna mélyítését. Az építőket egy csoportképen örökítették meg, a kiállításon ezt a felvételt akkorára nagyították, hogy minden munkás szinte életnagyságban látható.
A térben megidézték a környék arculatát a 80-as évek végig meghatározó csilléket és az egész várost átszövő, éjjel-nappal üzemelő drótkötélpályákat és sínpárokat. Egy nagyméretű maketten ábrázolták a bányászat fénykorának építményeit és a bánya kiszolgáló létesítményeit.
A látogatók érintőképernyőn jelölhetik ki a karbidgyár, a cementgyár, a kőbánya, a fatelep, a munkásfürdő, az erőmű és más létesítmények kicsinyített mását, valamint a terepasztalon a célpontok között közlekedő vonatot is vezérelhetik.
A kiállításban helyet kapott egy korabeli munkásbusz belseje, ahol a felhasznált anyagokkal még a hetvenes évek "buszszagát" is sikerült felidézni. A jármű szélvédőjére az alábányászott településrészek elmúlásáról és a panelházak születéséről vetítenek képeket korabeli zajok kíséretében.
A 70-es éveket egy Csemegebolt jeleníti meg, a drótkosárban Fecske cigaretta, Ultra mosópor, Százszorszép bonbon, üveges tej és rózsaszín babasampon. A kiállítás utolsó tere egy szobabelső a szocializmus fénykorának jellemző bútoraival és központi helyet elfoglaló Tisza televízióval.
MTI
Hozzászólások