Nem kedvelte a rajongóit J.R.R. Tolkien

Tíz érdekesség, amit talán még nem tudsz a 130 éve született íróról.130 éve, 1892. január 03-án született J.R.R. Tolkien, A Gyűrűk Ura írója, akiről most tíz olyan érdekességet tudhatsz meg, amilyet talán még nem hallottál.

A rajongóit nem kimondottan szerette: Bár a legtöbben A Gyűrűk Ura írójaként ismerik Tolkient, mégis ő elsősorban akadémikusnak tartotta magát, és csak hobbiként tekintett a fantasy regények írására.

A tudományos munkái közül ki kell emelni a Beowulf: A szörnyek és a kritikusok című előadását, a Sir Gawain és a zöld lovag történetének modern fordítását és az A Middle English Vocabularyt. A szépirodalmi művei leginkább annak köszönhető, hogy úgy döntött, hogy hobbiból megpróbálkozik azzal, hogy saját mítoszt teremt a semmiből.

Az őt elég váratlanul ért siker hatására többen is megpróbálták adaptálni a műveit, de Tolkien rendkívül kritikus volt és nem titkolta a véleményét, ha egyes próbálkozások nem érték el a megfelelően magas szintet. A Gyűrűk Ura rajongóival szemben is elég szkeptikus volt, ugyanis szerinte azok többsége képtelenek valóban értékelni azt a sok munkát, amit a regényeire fordított.

Világháborús élményei ihlették A Gyűrűk Ura egy részét: Tolkien mindkét világháborúban részt vett. Az elsőben hadnagyként szolgált a Brit Expedíciós Haderő 11. zászlóaljában, Franciaországban, míg a másodikban kódfejtőként tevékenykedett a hátországban.

Bár mindkét háború szörnyű tapasztalatokkal járt, azok mégis az elsőben gyakoroltak rá nagyobb hatást, ugyanis testközelből élte át a borzalmakat. Ugyan Tolkien szerencsésnek érezhette magát, abból a szempontból, hogy a lövészárokrendszerekben eltöltött idő során összeszedett tetvek miatt krónikus lázzal járó beteg lett, ezért hazaküldték, de a barátai közül csak egy élte túl a világháborút.

Tolkien háborús élményei A Gyűrűk Urában is felfedezhetőek, így például az állóháború kilátástalansága, ami Frodó és Samu Mordor felé tartó menetelésében mutatkozik meg. Emellett az utóbbi karaktert azok a Tolkien alá beosztott katonák ihlették, akik soha nem panaszkodtak az embertelen körülmények miatt.

Nagyon vallásos volt: Tolkien életében fontos szerepet töltött be a vallás, már csak azért is, mert a szülei elvesztése után egy katolikus pap nevelte. Az író sokat imádkozott, gyakran áldozott és szentmisékre járt, a fiát pedig rávette, hogy tanulja meg egy teljes, latin, mise szövegét pár egyéb imádság mellett.

Ebből világosan látszik, hogy Tolkien nem értett egyet a Vatikán azon döntésével, hogy mostantól az adott ország anyanyelvén is meg lehet tartani a szentmiséket. Ezt nyíltan fel is vállalta, ugyanis nem reagált a misék angol szövegeire, és olyan hangerővel adott latin választ, hogy azzal egyértelművé tette a gyülekezet számára az álláspontját.

Borzasztó sofőr volt: Gyerekkorában nem látott sok autót Tolkien, aki felnőttként már nem szívesen látta azokat. Bár a családja kocsiját olykor ő is vezette, abban nem volt sok köszönet, ugyanis egyszer nekihajtott a falnak, ráadásul állítólag néhányszor belehajtott a tömegbe azzal a felkiáltással, hogy: „Rohand le őket, majd szétszélednek!”

Végül aztán arra a döntésre jutott, hogy az autók ártanak a környezetnek, úgyhogy többé nem vezet. Ennek valószínűleg az angol gyalogosok örültek a legjobban.

Nem is Nagy-Britanniában született: 1892. január 3-án született John Ronald Reuel Tolkien, méghozzá Bloemfontein városában, az Afrika déli részén fekvő Oranje Szabadállamban, ami egy önálló búr köztársaság volt a XX. század elejéig, napjainkban viszont a Dél-afrikai Köztársaság és Lesotho része.

Az író, aki attól, hogy nem Nagy-Britanniában jött a világra, még igazi brit volt, csak rövid ideig élt a szüleivel Afrikában, de az is elég mozgalmas volt, ugyanis egy alkalommal egy teljes napra elrabolta őt a családjának dolgozó házifiú, míg egy másik esetben megcsípte egy nagy kelet-afrikai tarantula-féle. Ez az élménye biztosan hatással volt a későbbi írói munkásságára.

Tolkien és a családja 3 éves korában költözött vissza Nagy-Britanniába, majd egy évvel később elhunyt az édesapja. 12 évesen az édesanyját is elvesztett. Ezután az árván maradt Tolkien és a testvérei egy katolikus paphoz kerültek, méghozzá az édesanyja végrendeletének megfelelően, ugyanis az asszony nem akarta, hogy a még élő rokonaira bízzák a gyerekeket, nehogy protestáns nevelést kapjanak katolikus helyett.Tíz év alatt hozta össze legsikeresebb művét: Tolkien eredetileg egy regénynek szánta A Gyűrűk Urát, ami aztán három kötetben jelent meg 1954 és 1955 között, bár az író egyáltalán nem örült a kiadó által erőltettet változtatásnak.

Bár a mű „csak” 1137 oldal, mégis Tolkien 10 éven át írta, részben azért, mert amikor elkezdte, akkor némi túlzással azt sem tudta, hogy mi fog kisülni a történetből. Emiatt rengeteg felhasználatlan vázlatot írt, amit később a fia, Christopher Tolkien összegzett és adatott ki, így például neki köszönhető A szilmarilok megjelentetése is.

A sok éven át tartó munka és mítoszteremtés meghozta az eredményét, hiszen A Gyűrűk Urát nagyjából 70 nyelven adták ki, több, mint 150 millió példányban kelt el világszerte, ezzel pedig olyan sikerkönyvé vált, amit csak az olyan vallási kötetek előznek meg, mint a Biblia és a Korán.

Egyik hobbija az volt, hogy nyelveket talált ki: Tekintve, hogy Tolkien nyelvészprofesszorként dolgozott, nem meglepő, hogy más nyelveken is beszélt az angolon kívül. Az író tudott dánul, hollandul, franciául, gótul, görögül, olaszul, latinul, longobárdul, középangolul, óangolul, ónorvégül, norvégül, oroszul, szerbül, spanyolul, svédül, velsziül és középkori velsziül.

Mivel a felsoroltak közt akad jó pár már kihalt nyelv, így azoknak nagy hasznát nem vette a hétköznapokban, viszont a munkájában és a hobbijában jól jött neki. Például szívesen írt verseket ezeken a nyelveket. Az így keletkezett költeményei közül a Bagmē Blōma (A fák virága) című szerzeményt az elmúlt ezer év első gót nyelven írt műalkotásként tartja számon a közvélemény.

Emellett arra is felhasználta a hatalmas nyelvtudását, hogy saját nyelveket találjon ki. Így például a tündéknek kettőt is alkotott, a quenyát és a sindarint, amelyek közül az előbbi teljesebb és könnyebben tanulható.

Természetesen nemcsak a kihalt nyelveken írt verseket és dalokat, hanem a saját maga által kitalált nyelveken is, ezen szerzemények némelyike pedig szerepel is a szépirodalmi munkáiban.

Nagyon jó barátságot ápolt C.S. Lewisszal: Tolkien és a Narnia krónikái-könyvek írója, C.S. Lewis annyira szoros barátságot ápolt, hogy azt még a felesége is megirigyelte. Tolkiennak sikerült elérnie, hogy a fiatalon ateistává vált Lewis visszatérjen a keresztény hithez, ám azt rossz szemmel nézte, amikor a barátja egy elvált amerikai nővel kezdett találkozgatni, mert nem tartotta keresztényhez méltó viselkedésnek.

Ezután tönkrement a két író barátsága, amit Lewis halála után nagyon megbánt Tolkien, aki erről így írt a lányának címzett levelében:

„Eddig egy öreg fának éreztem magam, aki egyesével hullajtja a leveleit, de most úgy érzem, mintha egy fejszével csaptak volna oda a gyökereimnek.”Ki nem állhatta a nácikat: A náci vezetőknek nagyon tetszett Tolkien ónorvég és germán történelemről, kultúráról és nyelvről megjelent tudományos értekezései, ugyanis vissza akarták hozni az ősi germán civilizációt.

Az érzés azonban nem volt kölcsönös, ugyanis az író szívből gyűlölte Hitlert és a náci pártot, amit nyíltan felvállalt. A hobbit majdnem nem jelent meg németül, mert az akkori náci törvények megkövetelték, hogy Tolkien igazolja az „árja” származását, amit ő megtagadott. Helyette inkább küldött egy levelet a kiadónak, amiben arról írt, hogy sajnos nincsenek zsidó felmenői, viszont rengeteg a zsidó származású barátja.

Később a fiának címzett levélben kifejtette, hogy szerinte sokkal jobb katona lenne most, mint amilyen az első világháborúban volt:

„Ebben a háborúban személyes harag is vezérel, amitől úgy gondolom jobb katona lennék most, 49 évesen, mint amilyen 22 évesen voltam. A haragomat az ellen a nyamvadt és tudatlan Adolf Hitler ellen érzem, aki tönkreteszi, megrontja, félreértelmezi és örökre elátkozza azt a nemes északi szellemet, ami egyedülálló mértékben formálta Európát, és amit mindig is szerettem, aminek igyekeztem megőrizni valódi ragyogását.”

Igazi romantikus alkat volt: 16 éves korában szeretett bele a nála három évvel idősebb Edith Brattbe Tolkien, akinek katolikus nevelője azért ellenezte a kapcsolatot, mert a lány protestáns volt, ezért megparancsolta a fiúnak, hogy 21 éves koráig ne találkozzon Edith-tel.

Tolkien szót fogadott, viszont ahogy betöltötte a 21. életévét, azonnal találkozott Edith-tel a vasúti viadukt alatt. Ennek az újbóli találkozásnak az eredményeként Edith felbontotta a már meglévő jegyességét, áttért a katolikus hitre, majd egészen az 1971-ben halálig egy párt alkotott a férfival. Tolkien két évvel a felesége halála után vesztette életét.

A házaspárt ugyanoda temették, és Tolkien kérésére a következő sírfelirat olvasható a sírkövükön:

„Edith Mary Tolkien, Lúthien, 1889-1971” és „John Ronald Reuel Tolkien, Beren, 1892-1973.”

Ha ismered az író munkásságát, akkor már rájöttél, hogy Lúthien és Beren volt Tolkien A szilmarilok című művének szerelmespárja.

(Forrás: hu.ign.com)