Nicolas Schöffer és Victor Vasarely művészetének közös pontjait mutatja be a Nemzeti Galéria új tárlata
Nicolas Schöffer és Victor Vasarely életművét állítja párbeszédbe a Magyar Nemzeti Galéria Kinetikus víziók címmel péntektől látogatható tárlata, amely a művészek munkásságának 1960-as, 1970-es években kirajzolódott metszéspontjaira kívánja ráirányítani a figyelmet.
Az augusztus 23-ig látogatható kiállítás a két, Magyarországról származó, majd Franciaországban alkotó művész életművét a Szépművészeti Múzeum és az óbudai Vasarely Múzeum gyűjteményéből válogatott tárgyakkal, képekkel kívánja bemutatni. A tárlat felvezető és kísérő kiállítása a Szépművészeti Múzeumban május 15-én nyíló jubileumi Vasarely 120 című retrospektív kiállításnak is, amelynek kurátorai a most nyíló tárlathoz hasonlóan Zombori Mónika és Pócs Vera művészettörténészek - mondta el Kumin Mónika, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének muzeológusa a tárlatot bemutató csütörtöki sajtóbejáráson.
A kiállítás gondolata egy párizsi kutatóút során fogalmazódott meg, amikor a Pompidou Központban a térben egymástól nem messze szerepelt Schöffer és Vasarely egy-egy műve.
Mind a Szépművészeti Múzeum, mind az óbudai Vasarely Múzeum fontos törekvése, hogy a saját gyűjteményre építve hozzon létre olyan új értelmezéseket, amelyek más megvilágításba helyezik a gyűjteményben található műveket - emelte ki a művészettörténész, hozzátéve, hogy a Nemzeti Galériában most látható művek ugyan külön-külön is jelentősek, ugyanakkor egymás mellett még izgalmasabbá válnak.
Kifejtette, hogy a két művész ugyan különböző műfajban alkotott, mégis ugyanazt a kérdést tették föl: a művészetet hogyan lehet a modern technológia, a tudomány és a jövő városainak víziójával összekapcsolni.
Vasarely az op-art legfontosabb képviselője, Schöffer pedig a kibernetikus technológia alapú kinetikus szobrászat úttörője volt, de a kiállítás címében is megjelenő kinetikus szó egy olyan művészeti irányzatot is jelöl, amelyben az alkotók a mozgást a műalkotás részévé teszik. Mindkét művész foglalkozott a kinetizmus kérdésével, azonban eltérő módon. Míg Victor Vasarely a mozgás optikai illúzióját hozta létre sík felületen, addig Schöffer a valódi mechanikus mozgást építette be alkotásaiba. Bár különböző médiumokban alkottak, mindketten arra törekedtek, hogy alkotásaik ne csupán statikus képek vagy szobrok legyenek, hanem a nézőt aktívan bevonják az élményfolyamatba. Vizionárius látásmódjuk és utópisztikus elképzeléseik hozzájárultak a modern városi környezet progresszív arculatához - emelte ki.
Zombori Mónika kifejtette, hogy kutatásukból kiderült, milyen sok ponton érintkezik a két életmű, hiszen gyakran csak néhány év eltéréssel fogalmaztak meg nagyon hasonló gondolatokat a művészek. A kiállítás katalógusában a művek részletes műtárgyleírásai mellett a tanulmányokban azt is bemutatják a kurátorok, hogy a két művész életműve nem egymás közvetlen hatására, hanem ugyanazon technológiai korszak vizuális problémáira adott párhuzamos válaszként is értelmezhető.
Zombori Mónika kiemelte, hogy fontos restaurátori munkákat is elvégeztek a bemutatott tárgyakon, hiszen a Schöffer-műveket restaurálni és korszerűsíteni is kellett. A tárlaton látható tíz műalkotásnál a mozgás és a fény különösen nagy hangsúlyt kap. A kiállítótér részleges elsötétítése lehetővé teszi, hogy a művek által létrehozott fény-árnyék jelenségek intenzívebben érvényesüljenek, és a látogató érzékelése aktív részévé váljon a kiállításnak. Schöffer esetében a kinetikus, motorral működtetett objektumok és fényalapú művek folyamatosan változó térélményt hoznak létre, Vasarely geometrikus kompozíciói pedig optikai mozgásélményt keltenek, hiszen a sík felületen megjelenő formák a néző mozgásával aktiválódnak és vizuális vibrációt idéznek elő - fejtette ki.
Zombori Mónika hozzátette: a Vasarely-évhez kapcsolódva a kiállítótérben április 9-én délelőtt múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveznek gyerekeknek, délután pedig a katalógus bemutatására várják a közönséget. A programokra előzetes regisztráció szükséges.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások