Nyolcvan év után újra látható a Magyar Nemzeti Múzeum 2. világháborúban eltűnt Apolló-szobra
A Hónap Kincse kamarakiállítás-sorozat keretében, szerdától egy hónapon át látható a Magyar Nemzeti Múzeumban az az ókori Apolló-szobor, amelyről azt hitték, hogy elveszett a második világháború idején.
A közelmúltban a Magyar Nemzeti Múzeum újkori főosztályának vegyes gyűjteményéből egy különleges bronzszobor került elő, amelyet a gyűjtemény 1961-es leltárkönyvébe egy 19. század közepéből származó, ismeretlen eredetű "patikaszoborként" jegyeztek be. A múzeumban dolgozó restaurátor és régész szakembereknek köszönhetően azonban fény derült a tárgy valódi történetére - közölte a múzeum szerdán az MTI-vel.
Bebizonyosodott, hogy a szobor valójában az az ókori Apolló-szobor, amely a második világháború alatt tűnt el.
A műtárgy a Magyar Nemzeti Múzeum legkorábbi gyűjteményi darabjai közül való, hiszen már 1825 előtt bekerült az intézménybe. Első tudományos igényű közlése 1894-ben született meg, amely szerint a szobor valószínűleg Pécs, vagyis a római kori Sopianae területéről származik. Jelentőségénél fogva a műtárgy a háború előtt a régészeti kiállítások állandó és kiemelt darabja volt. A háború utáni zavaros múzeumi viszonyok miatt került át az újkori gyűjteménybe, ahol pontos korát és származását évtizedekig nem tudták megállapítani.
Az 56 centiméter magas alkotás egy ruhátlan ifjút ábrázol, akinek testtartása a fejlett klasszikus stílusú szobrászati kompozíciós elvet, a kontraposztot idézi. A különleges hatású szemeket ezüstlemezzel borították, amelyek szinte világítanak a sötét bronzszínű arcon. A szem kialakítása, a zömökebb testarányok és a mélyen barázdált hajtömeg alapján a mű a Krisztus utáni 2. század második felében, az Antoninus-korban készült.
A belül üreges, vékonyfalú öntvényt az ókori bronzművesek indirekt viaszveszejtéses eljárással, a testrészeket külön kiöntve, majd azokat forrasztással összeillesztve készítették. Érdekesség, hogy amíg a szobor előoldalát agresszív lyukkorrózió érte, addig a hátoldala szinte teljesen ép állapotban vészelte át az évszázadokat.
A görög mitológiában Apolló a legösszetettebb istenalak, aki a rendet, a ragyogó értelmet és a morális tisztaságot testesíti meg. Ez a konkrét ábrázolás a hellénisztikus kortól népszerű kithara-énekes (Apolló Citharoedus) ikonográfiai típusát követi. A szobor felemelt bal karjával a hangszert, míg leengedett jobb kezével a pengetőt tartotta. Apolló húros hangszere a matematikai pontosságot és a civilizáció diadalát jelképezte a zabolátlan dionüszoszi vadság felett. A középméretű bronzszobrok ritkaságnak számítanak, mivel elkészítésük rendkívül költséges volt. Az újonnan azonosított mű egykor egy római városi ház vagy vidéki villa reprezentatív terét, esetleg kertjét vagy kútját díszíthette.
A különleges lelet november 4-től egy hónapon át tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum Kelet és Nyugat határán című állandó régészeti kiállítás 6-os termében.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások