Őze Lajos emlékét őrző kiállítást rendeznek Szentesen
Őze Lajos születésének 85. évfordulója alkalmából rendez kiállítást a szentesi Koszta József Múzeum, a tárlathoz relikviákat, fotókat, egykori filmfelvételeket vár a közgyűjtemény - tájékoztatta Farkas László igazgató kedden az MTI-t.
A szakember elmondta, a "minimúzeumot" a Csallány Gábor-kiállítóhelyen, egy egykori szolgálati lakás felújításával alakítják ki. A tárlat látogatói megismerhetik majd a színészlegenda életét, pályáját és Szenteshez kötődő emlékeit, de a rendezők szándéka szerint megidézik Őze Lajos egyik legismertebb szerepét, A tanú című film Virág elvtársának alakját is.
Ezért arra kérnek mindenkit, akinek személyes kapcsolata volt valaha Őze Lajossal, bármilyen emléktárgya, fényképe, mozgóképes relikviája vagy akár csak egy érdekes anekdotája van róla, melyet megosztana a muzeológusokkal, jelentkezzen a közgyűjteménynél.
Őze Lajos, a 20. század egyik legnagyobb magyar színésze Szentesen született 1935. április 27-én, nagyon szegény családban. Szülei válása után, tízévesen nevelőanyához került, aki verte, akkor kezdett el dadogni. A gyógyulást a nótázásnak köszönhette, a nagyapjától tanult dalok dúdolása felszabadította gátlásait - olyannyira, hogy verseket kezdett mondani.
Bejutott a Színművészeti Főiskolára, ahol Gellért Endre vezette a főtanszakot. A diploma megszerzése után pályáját karakterszerepekkel a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, majd 1959-ben a Nemzeti Színház tagja lett, s haláláig hűséges maradt az ország első színházához. Még zömmel mellékszerepeket játszott, amikor már nagy egyéniségként kezdték emlegetni. Klasszikus és kortárs darabok vezető karakterfiguráit, a drámairodalom sok-sok ellentmondásos alakját formálta meg a Nemzetiben és a gyulai nyári játékokon, amelynek állandó színésze volt.
Az 1960-as évek végére beérett, nagy művész lett. Tehetségének sokoldalúságát bizonyítja, hogy a Bánk bánban Tiborcot és Biberachot egyaránt játszotta. Különösen emlékezetesek a Shakespeare-művekben, továbbá a Csongor és Tündében, A szecsuáni jólélekben és az Éjjeli menedékhelyben nyújtott alakításai. Jelentősen hozzájárult a kortárs magyar írók - Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre, Sánta Ferenc, Örkény István - műveinek színpadi sikeréhez.
Filmen már főiskolás korában szerepelt (Egy pikoló világos), ezt számos karakter- és főszerep követte. Kiemelkedőt alakított a magyar filmtörténet két korszakos alkotásában: Bacsó Péter 1969-es A tanú című szatírájában Virág elvtársat, majd 1976-ban Fábri Zoltán Az ötödik pecsétjében Gyuricza órást formálta meg. Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének egyik szerepét, s a forgatási időszak alatt - 1984. október 21-én - halt meg tizenöt évig húzódó betegség után.
(Forrás: MTI)
A szakember elmondta, a "minimúzeumot" a Csallány Gábor-kiállítóhelyen, egy egykori szolgálati lakás felújításával alakítják ki. A tárlat látogatói megismerhetik majd a színészlegenda életét, pályáját és Szenteshez kötődő emlékeit, de a rendezők szándéka szerint megidézik Őze Lajos egyik legismertebb szerepét, A tanú című film Virág elvtársának alakját is.
A múzeum munkatársainak reményei szerint a kiállítóhely egyfajta közösségi térként is funkcionál majd, ezért szeretnék beépíteni a látogatók emlékeit is ebbe a különleges tárlatba.
Őze Lajos, a 20. század egyik legnagyobb magyar színésze Szentesen született 1935. április 27-én, nagyon szegény családban. Szülei válása után, tízévesen nevelőanyához került, aki verte, akkor kezdett el dadogni. A gyógyulást a nótázásnak köszönhette, a nagyapjától tanult dalok dúdolása felszabadította gátlásait - olyannyira, hogy verseket kezdett mondani.
Bejutott a Színművészeti Főiskolára, ahol Gellért Endre vezette a főtanszakot. A diploma megszerzése után pályáját karakterszerepekkel a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, majd 1959-ben a Nemzeti Színház tagja lett, s haláláig hűséges maradt az ország első színházához. Még zömmel mellékszerepeket játszott, amikor már nagy egyéniségként kezdték emlegetni. Klasszikus és kortárs darabok vezető karakterfiguráit, a drámairodalom sok-sok ellentmondásos alakját formálta meg a Nemzetiben és a gyulai nyári játékokon, amelynek állandó színésze volt.
Az 1960-as évek végére beérett, nagy művész lett. Tehetségének sokoldalúságát bizonyítja, hogy a Bánk bánban Tiborcot és Biberachot egyaránt játszotta. Különösen emlékezetesek a Shakespeare-művekben, továbbá a Csongor és Tündében, A szecsuáni jólélekben és az Éjjeli menedékhelyben nyújtott alakításai. Jelentősen hozzájárult a kortárs magyar írók - Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre, Sánta Ferenc, Örkény István - műveinek színpadi sikeréhez.
Filmen már főiskolás korában szerepelt (Egy pikoló világos), ezt számos karakter- és főszerep követte. Kiemelkedőt alakított a magyar filmtörténet két korszakos alkotásában: Bacsó Péter 1969-es A tanú című szatírájában Virág elvtársat, majd 1976-ban Fábri Zoltán Az ötödik pecsétjében Gyuricza órást formálta meg. Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének egyik szerepét, s a forgatási időszak alatt - 1984. október 21-én - halt meg tizenöt évig húzódó betegség után.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások