Phelps idegrendszeri betegsége ellenére lett olimpiai bajnok!

Hogy hogyan sikerült felülemelkednie Phelpsnek egy betegségen (ADHD-figyelemhiányos hiperaktív betegség), amitől mások egy életen át szenvednek, Charles Duhigg, "A Szokás hatalma" című könyvében írja le. Bármelyik ember alkalmazhatja saját életében azokat a módszereket, amik Phelpst sikeressé és egészségessé tették.

A cikk végén megtekinthetőek képek az úszóról és egy bemutatkozó videó a könyvről!

 

Egy kis ismertető a könyvről:

Valószínű, hogy ez volt az utolsó olimpia, amikor Michael Phelpst úszni láthattuk. A 27 éves fiú, aki 18 darab, azaz kétszer annyi aranyérmet tudhat magáénak, mint bárki más a Földön, visszavonul. Többszörösen betakarította a mögötte álló húsz évi kemény munka termését, és most azt tervezi, hogy beutazza a világot, de nem úgy, mint versenyző. „Azt akarom látni amit a turisták.”-nyilatkozta Londoni győzelmei után.

Hogyan volt képes ez a fiú ilyen fiatalon ennyi mindent elérni. Mondhatjuk, hogy az adottságai miatt, de minden élsportolónak kitűnő adottságai vannak. Mivel emelkedik ki Michael Phelps még az élsportolók közül is?
Ráadásul Phelps súlyos hátránnyal indult. Kevesen tudják, hogy gyermekként egy ADHD nevű idegrendszeri rendellenességtől szenvedett, ami viselkedési zavarokkal, hiperaktivitással és koncentrációs nehézségekkel jár. Úgy tűnt -bármilyen jó fizikai adottságai legyenek is- soha nem válhat élsportolóvá.
Edzője Bob Bowman azonban felruházta valamivel Phelpst, amivel előnybe kerülhetett az ellenfelekkel szemben: olyan szokásokkal, amelyek részben segítettek neki felülkerekedni a betegségén, részben pedig mentálisan a legerősebb úszóvá tették a fiút.
Nem volt rá szüksége, hogy Phelps életének minden mozzanatát irányítsa. Csak annyit kellett tennie, hogy célba vesz néhány szokást, amelyeknek semmi közük az úszáshoz — a megfelelő gondolkodásmód kialakításához azonban annál inkább.

„Amint Bowman elültetett néhány alapvető rutint Phelps életében, minden más szokása is magától a helyére zökkent — az étrendje, az edzésrendje, a nyújtógyakorlatai és az alvási szokásai. Annak a mélyén pedig, hogy miért voltak e szokások annyira hatékonyak,
és miért működtek kulcsszokásként, az rejlett, amit a szakirodalom „kis győzelmeknek” nevez.” -írja Charles Duhigg, A szokás hatalma című könyvében. Duhigg kulcsszokásoknak nevezi azokat a szokásainkat, amelyek megváltoztatása dominóelv-szerűen alakítja át az egész életünket, kis győzelmek alatt pedig az aprólékosan megtervezett cselekvési terv fokozatos végrehajtását érti.

„— Kísérleteztünk. Különböző dolgokat próbálgattunk, amíg rá nem találtunk valamire, ami működött — idézte fel nekem Bowman. — Rájöttünk, hogy az a legjobb, ha a siker apró pillanataira összpontosítunk, és azokból építünk fel mentális indítójeleket. Rutinná alakítottuk őket. Kialakítottunk egy cselekvéssort, amelyet minden verseny előtt végrehajtunk, és amelynek az a célja, hogy Michael úgy érezze, a diadal építőkockáit helyezi egymásra.”

Így Phelps élete egy óramű-pontossággal működő rendszerré vált, amelynek a célja a győzelem lett. Nem jelentett erőfeszítést számára az, hogy betartsa a megfelelő étrendet, eljárjon az edzésekre, vagy időben lefeküdjön, mert mindezek természetesen következtek abból, ahogyan a napjait megszokta. Akaraterejét ezért a mindennapok kézben tartása helyett egyszerűen arra fordíthatta, hogy amikor a vízbe kerül minél gyorsabban ússzon. Így vált képessé Michael Phelps arra, hogy a világ legtöbb olimpiai aranyérmet nyert sportolója legyen annak ellenére, hogy betegsége miatt még az sem volt valószínű, hogy egy átlagos életet sikerül felépítenie.
Charles Duhigg szerint a kulcsszokások felismerése és megváltoztatása, az alapja annak, hogy gyökeresen átalakítsuk az életünket. Ha a kulcsszokásokat megfelelően alakítjuk, a többi szokásunk automatikusan úgy fog alakulni, hogy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és teljesebb életet éljünk.