UNESCO szellemi kulturális örökség lett a magyar vonós zenekari hagyomány és a lipicai lótenyésztés
A magyar vonós zenekari hagyomány és a lipicai lótenyésztés is felkerült az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) szellemi kulturális örökség listájára a világszervezet 17. ülésszakán.
Az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára az emberiség nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudását gyűjtik össze. A listára kerülésről az egyes országok felterjesztései alapján a Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága dönt, amelynek tizenhetedik ülésszakát hétfőtől vasárnapig Marokkó fővárosában, Rabatban rendezik meg - tájékoztatta az MTI-t csütörtökön a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága.
A magyar világörökségi elemek nemzetközi felterjesztésének előkészítéséért felelős intézmény közölte: Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be az UNESCO-listára a magyar vonós zenekari hagyományok örökségelemet, a lipicai lótenyésztés hagyományát pedig nyolc ország - Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia és Szlovákia - közösen terjesztette az UNESCO elé.
A közleményben emlékeztettek arra, hogy a vonós zenei formáció évszázadok folyamán alakult ki az úri vonós zenei gyakorlat alapján.
A hivatalos képzések beindulásának köszönhetően ma több száz népzenész számára életforma, hivatás a vonós zene gyakorlása és tudatos továbbörökítése. A magyar népi vonószenekar változatos hangszeres összetételével, társadalmi és kulturális funkcióival és sokszínű repertoárjával egész Európára, de különösen a szomszédos térségekre kisugárzó hatással bír, így napjainkban az egyik legnagyobb hatású zenei jelenség a térségben - mutattak rá a közleményben.
Mint kiemelték, a felterjesztési dokumentáció a Hagyományok Háza szakmai közreműködésével készült, és az értékelő testület elismerését fejezte ki a jól előkészített és informatív videómellékletért. A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának közleménye a lipicai lótenyésztésről szólva felidézte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején a császári udvari feladatokra kitenyésztett lófajtát a mai Szlovénia területén található Lipica település császári ménesében tartották.
Magyarországnak kiemelkedő szerepe volt a fajta fenntartásában, a napóleoni háborúk idején ugyanis a veszélybe került ménest Mezőhegyesre menekítették, innen terjedt el a lipicai lótenyésztés az egykori monarchiához tartozó országokban. Ma Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia és Szlovákia rendelkezik a lipicai lovakat tenyésztő ménesgazdaságokkal.
Mint hangsúlyozták, Magyarország kiemelkedik a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel. A felterjesztés elkészítésében Magyarországról az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete volt a Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának szakmai partnere.
Az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján jelenleg a magyarországi örökségelemek közül a mohácsi busójárás, a matyó hímzés, a közös felterjesztésként benyújtott solymászat és a kékfestés hagyománya szerepel. A jó megőrzési gyakorlatok regiszterében a táncházmódszer és a Kodály-metódus képviseli a modell értékű megőrzési programokat.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások