Van Gogh művészete Antonin Artaud értelmezésében a párizsi Orsay Múzeumban
Különleges tárlat nyílt kedden Vincent Van Gogh (1853-1890) műveiből a párizsi Orsay Múzeumban (Musée d'Orsay): a posztimpresszionizmus egyik legjelentősebb mesterének munkáit a "kegyetlen színház" megalkotójának, Antonin Artaud francia író, költő, színész, színházi rendező értelmezésében tekinthetik meg a látogatók.
"Nem, Van Gogh nem volt őrült" - írta 1947-ben kilenc évi pszichiátriai gyógykezelése után Antonin Artaud (1896-1948), aki szerint a társadalom taszította a festőt a reménytelenségbe, majd hajszolta az öngyilkosságba.
A Van Gogh, a társadalom öngyilkosa elnevezésű tárlaton 45 festmény és hét rajz látható a holland mestertől, amelyek egy részét kölcsönbe kapta az egyik legjelentősebb párizsi múzeum. A kiállítás valójában újraértelmezni kívánja Van Gogh alkotásait, amelyet sokáig egy válságban lévő, illetve egy éppen megőrülő ember művészeteként értelmeztek.
A második világháborút követően Pierre Loeb párizsi galériás javasolta Artaud-nak, hogy írjon "egy másik őrültről" - hangsúlyozta Isabelle Cahn, a kiállítás kurátora.
Artaud 1943 és 1945 között 58 alkalommal esett át elektrosokkos kezelésen a rodezi kórházban. Van Goghról szóló könyvének elejét "egyszuszra" írta meg egy iskolai füzetbe.
"Nem, Van Gogh nem volt őrült, de a festményei görög tüzek, atombombák, amelyeknek látószöge, minden más ebben a korban született festmény mellett, képes volt súlyosan belezavarni a burzsoázia lárvaszerű konformizmusába" - írta Artaud. Kötete összeállításához 1947 elején megtekintette Van Goghnak a párizsi Orangerie-ben látható kiállítását és hangosan felolvastatta magának a festőnek a testvéréhez, Théóhoz írt leveleit.
Artaud szerint Van Gogh "borzasztóan érzékeny" volt. Ezzel szembesíti a kiállítás látogatóit több önarcképe is. "Ez egy olyan ember tekintete, aki önelégültség nélkül, végletes éleslátással szemléli a világot" - állítja a kurátor.
A tárlaton egy képpel Paul Gauguin is jelen van szimbolikusan. A képen Van Gogh barátja székét festette meg a dél-franciaországi Arles-ban, rajta egy égő gyertyával. Ezzel a metaforikus portréval Van Gogh az új festészet előfutárává tette Gauguint, de egyben éreztette a barátja iránt érzett szenvedélyét is.
Nem sokkal ezután 1888. december 23-án éles szóváltás tört ki a két művész között művészi ellentéteik miatt, amelynek végén Van Gogh megfenyegetette barátját, majd levágta saját fülét. Az arles-i kórházba került, ahonnan fél évvel később a Saint-Rémy-de-Provence-i pszichiátriára vitték át. Itt a kertet festette meg vörös földdel és összezavarodott fákkal. Artaud-nak nagyon tetszett, ahogy Van Gogh az érintetlen természet dolgait folyamatos mozgásban, "közönséges" színekkel, sárgával, pirossal ábrázolta.
Van Gogh 1890-ban már Auvers-sur-Oise-ban élt, ahova Paul Gachet orvos és műgyűjtő miatt költözött. Őt már melankóliával teli képen ábrázolta. Artaud meg volt arról győződve, hogy az orvos volt Van Gogh halálának "közvetlen oka", mert "utálta mint festőt és ezen keresztül mint zsenit".
Az általánosan elfogadott feltevés szerint Van Gogh a kisváros határában található búzatáblában 1890. július 27-én revolverrel öngyilkossági kísérletet követett el, majd hazavánszorgott a fogadóba, ahol két nappal később 37 évesen belehalt hasi sérülésébe. Artaud-nál 1948 márciusban gyógyíthatatlan rákot állapítottak meg, s valószínűleg gyógyszer-túladagolásban halt meg 51 évesen.
MTI
"Nem, Van Gogh nem volt őrült" - írta 1947-ben kilenc évi pszichiátriai gyógykezelése után Antonin Artaud (1896-1948), aki szerint a társadalom taszította a festőt a reménytelenségbe, majd hajszolta az öngyilkosságba.
A Van Gogh, a társadalom öngyilkosa elnevezésű tárlaton 45 festmény és hét rajz látható a holland mestertől, amelyek egy részét kölcsönbe kapta az egyik legjelentősebb párizsi múzeum. A kiállítás valójában újraértelmezni kívánja Van Gogh alkotásait, amelyet sokáig egy válságban lévő, illetve egy éppen megőrülő ember művészeteként értelmeztek.
A második világháborút követően Pierre Loeb párizsi galériás javasolta Artaud-nak, hogy írjon "egy másik őrültről" - hangsúlyozta Isabelle Cahn, a kiállítás kurátora.
El is küldte neki Francois-Joachim Beer pszichiáternek Van Gogh "szelleméről" szóló könyvének egyik részletét, amely a festő pszichés zavarait ecseteli.
Artaud 1943 és 1945 között 58 alkalommal esett át elektrosokkos kezelésen a rodezi kórházban. Van Goghról szóló könyvének elejét "egyszuszra" írta meg egy iskolai füzetbe.
"Nem, Van Gogh nem volt őrült, de a festményei görög tüzek, atombombák, amelyeknek látószöge, minden más ebben a korban született festmény mellett, képes volt súlyosan belezavarni a burzsoázia lárvaszerű konformizmusába" - írta Artaud. Kötete összeállításához 1947 elején megtekintette Van Goghnak a párizsi Orangerie-ben látható kiállítását és hangosan felolvastatta magának a festőnek a testvéréhez, Théóhoz írt leveleit.
Artaud szerint Van Gogh "borzasztóan érzékeny" volt. Ezzel szembesíti a kiállítás látogatóit több önarcképe is. "Ez egy olyan ember tekintete, aki önelégültség nélkül, végletes éleslátással szemléli a világot" - állítja a kurátor.
A tárlaton egy képpel Paul Gauguin is jelen van szimbolikusan. A képen Van Gogh barátja székét festette meg a dél-franciaországi Arles-ban, rajta egy égő gyertyával. Ezzel a metaforikus portréval Van Gogh az új festészet előfutárává tette Gauguint, de egyben éreztette a barátja iránt érzett szenvedélyét is.
Nem sokkal ezután 1888. december 23-án éles szóváltás tört ki a két művész között művészi ellentéteik miatt, amelynek végén Van Gogh megfenyegetette barátját, majd levágta saját fülét. Az arles-i kórházba került, ahonnan fél évvel később a Saint-Rémy-de-Provence-i pszichiátriára vitték át. Itt a kertet festette meg vörös földdel és összezavarodott fákkal. Artaud-nak nagyon tetszett, ahogy Van Gogh az érintetlen természet dolgait folyamatos mozgásban, "közönséges" színekkel, sárgával, pirossal ábrázolta.
Van Gogh 1890-ban már Auvers-sur-Oise-ban élt, ahova Paul Gachet orvos és műgyűjtő miatt költözött. Őt már melankóliával teli képen ábrázolta. Artaud meg volt arról győződve, hogy az orvos volt Van Gogh halálának "közvetlen oka", mert "utálta mint festőt és ezen keresztül mint zsenit".
Az általánosan elfogadott feltevés szerint Van Gogh a kisváros határában található búzatáblában 1890. július 27-én revolverrel öngyilkossági kísérletet követett el, majd hazavánszorgott a fogadóba, ahol két nappal később 37 évesen belehalt hasi sérülésébe. Artaud-nál 1948 márciusban gyógyíthatatlan rákot állapítottak meg, s valószínűleg gyógyszer-túladagolásban halt meg 51 évesen.
MTI
Hozzászólások