Gyerekvállalás: Ha a férfi nem vágyik rá
A saját rossz gyermekkora is lehet a felelős azért, mert a férfi nem akar gyereket. 
A párkapcsolat szakaszaiban előbb vagy utóbb felbukkan a családalapítás gondolata, hiszen a legtöbb nő számára nem kérdéses, hogy gyereket szüljön, ha már együtt él a társával, vagy akár házasok is.
A férfiak között akad viszont olyan, aki mindenféle ürüggyel „elnapolja” a kérdést, tehát nem akar még gyereket. Magyarázhatja ezt az anyagi helyzettel, a lakásméretével, a bizonytalan gazdasági helyzettel, vagy akár a globális felmelegedéssel is. Természetesen ez mind csak légből kapott kifogás, és valójában teljesen más miatt nem vágyik még utódra.
A tiltakozás hátterében állhat az, hogy a férfi megijedt a szülői szereptől, és úgy éli meg az apává válást, mintha be kéne vonulnia a börtönbe. Számára megszűnik a szabadság fogalma, mert már csak a kötelességek maradnak. Nincs több bulizás a haverokkal, csak a munka, korán kelés, hogy elvigye a csemetét a óvodába, iskolába.
Ha kiderült, hogy erről van szó, akkor a nő azt teheti, hogy megnyugtatja a párját, hogy szerinte kitűnő apa válna belőle. Amennyiben elkezd hinni benne, hogy tényleg jó szülő lehet, akkor már könnyebben elmúlik a félelme.
Az ijedtségen kívül sokkal mélyebb, pszichés okok is állhatnak a háttérben, még pedig a férfi saját gyermekkora. Lehetséges, hogy soha sem jött ki az apjával, és éppen ezért úgy érzi, hogy ő sem tudna megfelelő apaként viselkedni, hiszen nincs előtte jó példa erre. Ezért a legjobb megoldásnak azt tekinti, ha nem teszi ki a saját gyerekét ennek a szenvedésnek.
Ilyenkor muszáj a férfinak előbb feldolgoznia a saját gyermekkorában átélt negatív élményeket, ezért a párjának muszáj segítenie neki. Rá kell vennie, hogy meséljen a régi időkről, hogy ezzel rájöjjön, hogy mi áll igazából a tiltakozása hátterében. Ha nem elég ez, akkor egy pszichoterapeuta segítségét is igénybe lehet venni.
Ám a gyerekvállalás kérdésében nem csak a férfinak kell elgondolkodnia, hanem a nőnek is, hogy ő miért is akar pont most gyereket.
Előfordulhat, hogy valójában nem érzi biztosnak a kapcsolatot, és így akarja azt megszilárdítani, hiszen a családalapításhoz nagy optimizmus kell. Ha az veszélyérzettel párosul, akkor még nem kész arra a pár, hogy gyerekük legyen.
Amennyiben úgy ítéli meg a nő, hogy nincs semmiféle akadálya annak, hogy gyerek érkezzen a házba, de a párja mégis még mindig tiltakozik, akkor sem szabad ultimátumot adni. Muszáj elbeszélgetniük arról, hogy kinek mi is az életcélja, és ha lehet akkor kössenek kompromisszumot, de ha nagyon eltér a jövőképük, akkor jobb különválni.
A legnagyobb hiba pedig, amit egy nő elkövethet az, hogy már akkor szól a férfinak, amikor késő, ugyanis úton van a gyerek. Ilyenkor az apaságra kényszerített férfi mindig keresni fogja a kiutat a kapcsolatból, amit a gyerek fog a legjobban megsínyleni, tehát a gyerekvállalás idejében muszáj, hogy mind a két fél beleegyezzen.
(Forrás: Patika magazin)
A párkapcsolat szakaszaiban előbb vagy utóbb felbukkan a családalapítás gondolata, hiszen a legtöbb nő számára nem kérdéses, hogy gyereket szüljön, ha már együtt él a társával, vagy akár házasok is.
A férfiak között akad viszont olyan, aki mindenféle ürüggyel „elnapolja” a kérdést, tehát nem akar még gyereket. Magyarázhatja ezt az anyagi helyzettel, a lakásméretével, a bizonytalan gazdasági helyzettel, vagy akár a globális felmelegedéssel is. Természetesen ez mind csak légből kapott kifogás, és valójában teljesen más miatt nem vágyik még utódra.
A tiltakozás hátterében állhat az, hogy a férfi megijedt a szülői szereptől, és úgy éli meg az apává válást, mintha be kéne vonulnia a börtönbe.
Ha kiderült, hogy erről van szó, akkor a nő azt teheti, hogy megnyugtatja a párját, hogy szerinte kitűnő apa válna belőle. Amennyiben elkezd hinni benne, hogy tényleg jó szülő lehet, akkor már könnyebben elmúlik a félelme.
Az ijedtségen kívül sokkal mélyebb, pszichés okok is állhatnak a háttérben, még pedig a férfi saját gyermekkora. Lehetséges, hogy soha sem jött ki az apjával, és éppen ezért úgy érzi, hogy ő sem tudna megfelelő apaként viselkedni, hiszen nincs előtte jó példa erre. Ezért a legjobb megoldásnak azt tekinti, ha nem teszi ki a saját gyerekét ennek a szenvedésnek.
Ilyenkor muszáj a férfinak előbb feldolgoznia a saját gyermekkorában átélt negatív élményeket, ezért a párjának muszáj segítenie neki. Rá kell vennie, hogy meséljen a régi időkről, hogy ezzel rájöjjön, hogy mi áll igazából a tiltakozása hátterében. Ha nem elég ez, akkor egy pszichoterapeuta segítségét is igénybe lehet venni.
Ám a gyerekvállalás kérdésében nem csak a férfinak kell elgondolkodnia, hanem a nőnek is, hogy ő miért is akar pont most gyereket.Előfordulhat, hogy valójában nem érzi biztosnak a kapcsolatot, és így akarja azt megszilárdítani, hiszen a családalapításhoz nagy optimizmus kell. Ha az veszélyérzettel párosul, akkor még nem kész arra a pár, hogy gyerekük legyen.
Amennyiben úgy ítéli meg a nő, hogy nincs semmiféle akadálya annak, hogy gyerek érkezzen a házba, de a párja mégis még mindig tiltakozik, akkor sem szabad ultimátumot adni. Muszáj elbeszélgetniük arról, hogy kinek mi is az életcélja, és ha lehet akkor kössenek kompromisszumot, de ha nagyon eltér a jövőképük, akkor jobb különválni.
A legnagyobb hiba pedig, amit egy nő elkövethet az, hogy már akkor szól a férfinak, amikor késő, ugyanis úton van a gyerek. Ilyenkor az apaságra kényszerített férfi mindig keresni fogja a kiutat a kapcsolatból, amit a gyerek fog a legjobban megsínyleni, tehát a gyerekvállalás idejében muszáj, hogy mind a két fél beleegyezzen.
(Forrás: Patika magazin)
Hozzászólások