Házasság előtti alternatív fogadalmak, ha realisztikusabban állnál hozzá a témához

Ezeket kell megfogadnod és betartanod, ha józanabbul, gyakorlatiasabbul állnál hozzá a házassághoz.Ha valaki kellően álmodozó, naiv és hagyja, hogy a rózsaszínköd elhomályosítja a tisztán látását, akkor elhiheti a házasság előtt elhangzó, szépen csengő fogadalmakat, ám azok, akik realisták, jól tudják, hogy ezek csak szavak, míg a tények azt mutatják, hogy sok házasságnak idejekorán véget vet az eltávolodás, a viták, a nem megfelelő párkapcsolati kommunikáció, és az egymás elé támasztott túl magas elvárások.

Annak érdekében, hogy megelőzzük ezeket a problémákat a legjobb az, ha szakítunk a hagyományos esküvői fogadalmakkal, és inkább realisztikusabban, józanabbul és gyakorlatiasabban állunk hozzá a témához.

Egy külföldi lap szerint a következő házasság előtti fogadalmak alapozhatják meg a sikeres és tartós kapcsolatot.

„Tudomásul vesszük, hogy a szex és a szerelem nem egészen tartoznak egymáshoz.” - Ha jó a szex, akkor az emberek elégedettek a párkapcsolatukkal, önmagukkal, a partnerükkel, az egész világgal. Néhány évig a szex és a szerelem összhangban lehet, de idővel a kapcsolat változik az érzelmek minőségében és intenzitásukban.

Emellett az újabb és újabb élethelyzetek más kihívások, krízisek elé állítják a párokat, akiknek ezeken túl kell jutniuk ahhoz, hogy a kapcsolat fejlődjön, a benne szereplők pedig lelkileg gazdagodjanak.

A krízisek az egész viszonyt, így a testiséget, vágyat is érintik, tehát teljesen természetes, ha egy párkapcsolatban hullámzik a vágy, ettől pedig nem kell kétségbeesni, és a másik hibáztatása is butaság, ahogy az is, ha valaki azt hiszi, hogy már soha nem jön vissza a vágy. Az igaz, hogy magától nem lesz a régi szenvedély, ezért tenni kell azért.

Ha valakinek sikerül belátnia és elfogadnia, hogy a szex olykor háttérbe szorul, mert ennél fontosabb dolgokkal kell foglalkozni, akkor az illető készen áll a házasságra.

„Akármennyire megértő a párom, mindig lesznek olyan részei az elmémnek, amelyek mások számára, sőt magam számára is érthetetlenek maradnak.” - Eleinte a párok még fülig szerelmesek egymásba, ezért általában nem kritizálják egymást, hanem szokatlan módon támogatják és mélyen megértik a másikat a felek.

Ebben a szakaszban még egy rúgóra jár az agyuk, ugyanazokat szeretik, utálják, ám eljön az a szint, ahol már nem lesz ennyire nagy az egyetértés. Ilyenkor hiba lenne a másikat hibáztatni, ha valamit nehezebben ért meg, esetleg más a véleménye róla.

A párkapcsolatban mind a két fél magával hozta a saját csomagját otthonról, tehát különbözik a családi mintájuk, másképpen reagálnak egy-egy élethelyzetben. Ezzel nincs semmi baj, mert a világon nem él olyan, aki képes lenne teljesen megérteni a másik embert, emiatt együtt érezni sem lehet száz százalékosan valakivel, hiába is vágyna erre.„Készen állunk arra, hogy szeressünk - jobban, mint arra, hogy minket szeressenek.” - A születése után azt tanulja meg az ember, hogy mások hogyan szeretik, hogyan gondoskodnak róla, majd felnőttként ösztönösen keresi azokat a helyzeteket, amelyekben ismét átélheti az önzetlen törődést és kényeztetést.

Ennek oka, hogy az elme egy titkos részében az emberek arra vágynak, hogy találjanak valakit, aki megérti a szükségleteit, aki megad bármit, amit szeretne, végtelenül türelmes és mindent jobbá tesz a számára, tehát az ember azt szeretné, ha valaki úgy gondoskodna róla, ahogy a csecsemőkről szokás. Ez az elvárás vezet katasztrófához egy házasságban.

Annak érdekében, hogy a párkapcsolat jól működjön, a feleknek el kell hagyniuk a gyerekszerepet, hogy felvehessék a szülőszerepet, vagyis olyan felnőtté kell válni, aki képes a saját igényeit alárendelni a párja szükségleteinek. Természetesen ezt is csak egészséges mértékben szabad úgy, hogy ne akadályozza az önmegvalósítást.

„Nem vagyunk olyan kompatibilisek (, mint amennyire eleinte hisszük).” - Az egyik legnagyobb hazugság a párkapcsolatokban a nagy ő mítosza, tehát az a gondolat, hogy valaki rátalál az igazira, aki teljesen megfelel az ízlésének, érdeklődési körének, világnézetének, mindig boldogok lesznek, a problémák pedig örökre elkerülik.

Tekintve, hogy a szerelem tényleg elveheti az emberek eszét, ezért eleinte tényleg hibátlannak láthatja valaki a párját, ám az együttélés során egyre több nézeteltérés adódhat abból, hogy a felek kezdik kiismerni egymást, észreveszik a másik hiányosságait.

A „nagy ő” tehát akkor lehet „az igazi”, ha képes elfogadni a különbözőségeket, valamint hajlandó belátni, hogy a kompatibilitás nem a párkapcsolat feltétele, hanem a célja.„Elfogadom, hogy akit páromul választottam, nem tökéletes - ahogy én sem vagyok az.” - A házasság előtt el kell fogadni, hogy a leendő férj/feleség messze nem tökéletes. Azt is érdemes tudomásul venni, hogy vannak helyzetek, amelyekben irritálónak, bonyolultnak, irracionálisnak láthatja valaki a párját, aki néha képtelen megérteni.

Az is lényeges, hogy el kell fogadni, hogy ezek a hibák elkerülhetetlenek, tehát semmi értelme azon merengeni, hogy egy másik partnerrel ideálisabb lenne az élet. Senki sem tökéletes, éppen ezért az emberiség egyszerűen hibás faj. A jó házassághoz tehát csak az a jó út, amelyen az ember rájön, hogy csak „elég jó” házasság létezik, tökéletes soha.

„Készen állunk az adminisztrációs feladatokra és elfogadjuk a vasalódeszka méltóságát.” - Aki romantikus beállítottságú, az ösztönösen az érzelmekre alapozza a házasságot, ám az valójában egy kisvállalkozás működésére hasonlít.

A békés és hatékony házasság érdekében muszáj összeírni a napi, a heti és a havi teendőket, ki kell takarítani, főzni, szerelni kell, fontos elkészíteni a költségvetést és folyamatosan egyeztetni kell a másik féllel.

Mindez inkább úgy hangzik, mint egy vállalkozás vezetése, tehát nincs benne semmi szappanos romantika. A jó házassághoz be kell látni, hogy annak alapköve az együttműködés és a kompromisszumkészség.

„Mindketten tudjuk, hogy őrültek vagyunk.” - Az aktív értelmezésen alapul az érzelmi érettség és az ostobaság, vagyis azon, hogy valaki megérti a párja kontroll nélküli időszakait, múltbeli kudarcait, szorongását, vagy az idiotizmusát. Ha valaki az esetek többségében nem szégyelli az, hogy kicsoda valójában, akkor az illetőnek ijesztően nagy a szelektív memóriája.

(Forrás: divany.hu)