Újpesti fejhajtás Akeem előtt
Akeem Adams, a Ferencváros védője ezekben a pillanatokban is az életéért harcol. Legutóbbi meccsén még a Fradiért tette. Akkor még volt ellenfél is: éppen az Újpest. Talán pont e két csapat között a legnagyobb a rivalizálás kis hazánkban. A Fradi- és Újpest szurkolók egymáshoz való viszonyát mindenki ismeri az országban. Ebben a kapcsolatban sok a szomorú és lehangoló emlék. Akeem tragédiája előtt azonban lilák és zöldek egyszerre hajtanak fejet – és ez szép.
Simon Krisztián és Akeem Adams csatája (Forrás: Origo)
A magyar foci olyan, amilyen. Na, meg a magyar szurkolói kultúra is. Sokan szidják, szinte már divatossá vált lesajnálni és bunkóparasztozni a stadionokba még kijáró drukkereket, amire – valljuk be – sok esetben rá is szolgáltak.
A sok negatív példa miatt úgy tűnik, ilyen körökben ritka az igazi erőt sugárzó, sportszerű viselkedésmód. Mert ahhoz kell igazi erő: emelt fővel és méltósággal viselni a vereséget vagy, ha bántanak. A mindössze 22 éves Akeem tragédiája körül kialakult hangulat azonban rácáfolni látszik arra a szomorú állításra, hogy a mi magyar futballszurkoló „fajtánk” menthetetlen. Álljon ennek bizonyítékául egy lila-fehér üzenet (a hajralilak.hu-ról), amelyet a zöldek élet-halál közt lebegő védőjének címeztek:
„Négy napja az ellenségünk voltál. Zöld-fehér mez volt rajtad.
Kifütyültünk, tán' még huhogtunk is neked.
Közelről láthattad, ahogy Kabát Peti visszafejeli a labdát, majd Bavon a hálóba zúdítja azt.
Ünnepeltünk. Te nem.
Aztán csak tetted a dolgod, a meccs pedig megfordult, és te nevettél a végén. De ezt most hagyjuk!
Ez most egy másik meccs. Egy sokkal fontosabb meccs.
A tét nem holmi három pont, vagy a győzelem a Derbin.
Ez a Derbik Derbije.
Itt az életed a tét! Ami nem játék!
Kemény meccs, amely minden eddiginél nagyobb küzdelmet kíván tőled.
De győznöd kell!
Hisszük, hogy győzni fogsz!
Veled vagyunk Akeem!
Harcolj!
Aztán találkozunk tavasszal, a Szuszában!
Hajrá Lilák!”
Végül is ez lenne a normális. Van, ami a focinál is fontosabb.
Ezúton kívánunk mi is Akeem-nek jobbulást és teljes életet!
Simon Krisztián és Akeem Adams csatája (Forrás: Origo)A magyar foci olyan, amilyen. Na, meg a magyar szurkolói kultúra is. Sokan szidják, szinte már divatossá vált lesajnálni és bunkóparasztozni a stadionokba még kijáró drukkereket, amire – valljuk be – sok esetben rá is szolgáltak.
A sok negatív példa miatt úgy tűnik, ilyen körökben ritka az igazi erőt sugárzó, sportszerű viselkedésmód. Mert ahhoz kell igazi erő: emelt fővel és méltósággal viselni a vereséget vagy, ha bántanak. A mindössze 22 éves Akeem tragédiája körül kialakult hangulat azonban rácáfolni látszik arra a szomorú állításra, hogy a mi magyar futballszurkoló „fajtánk” menthetetlen. Álljon ennek bizonyítékául egy lila-fehér üzenet (a hajralilak.hu-ról), amelyet a zöldek élet-halál közt lebegő védőjének címeztek:
„Négy napja az ellenségünk voltál. Zöld-fehér mez volt rajtad.
Kifütyültünk, tán' még huhogtunk is neked.
Közelről láthattad, ahogy Kabát Peti visszafejeli a labdát, majd Bavon a hálóba zúdítja azt.
Ünnepeltünk. Te nem.
Aztán csak tetted a dolgod, a meccs pedig megfordult, és te nevettél a végén. De ezt most hagyjuk!
Ez most egy másik meccs. Egy sokkal fontosabb meccs.
A tét nem holmi három pont, vagy a győzelem a Derbin.
Ez a Derbik Derbije.
Itt az életed a tét! Ami nem játék!
Kemény meccs, amely minden eddiginél nagyobb küzdelmet kíván tőled.
De győznöd kell!
Hisszük, hogy győzni fogsz!
Veled vagyunk Akeem!
Harcolj!
Aztán találkozunk tavasszal, a Szuszában!
Hajrá Lilák!”
Végül is ez lenne a normális. Van, ami a focinál is fontosabb.
Ezúton kívánunk mi is Akeem-nek jobbulást és teljes életet!
Hozzászólások