Harminchat év után kiszorulhat a szerb parlamentből a Szerbiai Szocialista Párt
Harminchat év folyamatos parlamenti jelenlét után várhatóan kiesik a szerb törvényhozásból a Szerbiai Szocialista Párt (SPS): az előzetes választási eredmények szerint az Ivica Dacic vezette lista nem éri el a háromszázalékos bejutási küszöböt. A 2000-es hatalomvesztést és több szövetségváltást is túlélő párt számára ezzel lezárulhat az a korszak, amelyben támogatottságánál gyakran nagyobb kormányzati befolyást tudott szerezni.
A Köztársasági Választási Bizottság előzetes adatait szerint a lista 93 314 szavazattal 2,17 százalékon áll. A végleges eredmény még nem ismert, de ez az arány nem biztosítana mandátumot. Az SPS-nek alapítása óta minden többpárti szerb parlamentben volt képviselete.
A párt 1990 júliusában alakult a Szerb Kommunista Szövetség és a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége egyesülésével. Alapításának évfordulóját július 17-én ünnepli. Első elnöke Slobodan Milosevic volt. Az állampárti szervezet örököseként az SPS az 1990-es évek meghatározó hatalmi erejévé vált: az első többpárti választáson a 250 képviselői helyből 194-et szerzett meg.
Az 1992-es választáson 101, 1993-ban 123 mandátum jutott a szocialistáknak. Az 1997-es voksoláson a Jugoszláv Baloldallal és az Új Demokráciával közösen indított listájuk 110 helyet nyert. A többség biztosításához idővel szövetségesekre szorultak: a Szerb Radikális Párt előbb kívülről támogatta kormányukat, 1998-ban pedig be is lépett abba.
Az első többpárti választást követően az SPS adta a miniszterelnököket: Dragutin Zelenovic 1991-ben, Radoman Bozovic 1991-1993-ban, Nikola Sainovic 1993-1994-ben, Mirko Marjanovic pedig 1994-2000-ben vezette a kormányt.
A hatalomvesztés a parlamenti súlyon is meglátszott: az SPS 2000 decemberében 37, 2003-ban 22, 2007-ben már csak 16 mandátumot szerzett. 2001-től ellenzékben működött, 2004 és 2007 között azonban kívülről támogatta Vojislav Kostunica kisebbségi kormányát. Minisztereket ekkor nem adott, de a többség fenntartásában szerepet kapott. A 2007-ben létrejött második Kostunica-kabinetnek már ellenzéke volt.
Milosevic 2006-os halála után, decemberben Ivica Dacicot választották pártelnökké. Vezetésével az SPS fokozatosan kitört az elszigeteltségből. A Nyugdíjaspárttal és az Egységes Szerbiával közös listája 2008-ban húsz mandátumot szerzett, majd a szocialisták Boris Tadic Demokrata Pártjával kötöttek koalíciót. Az egykori ellenfelek politikai megbékélése visszavezette őket a kormányba.
Dacic szövetségpolitikáját a leginkább az jellemezte, hogy mindig alkalmazkodott az erőviszonyokhoz: ahhoz a politikai központhoz közeledett, amelyben a kormányalakítás és a tartós hatalom legnagyobb esélyét látta. A Kostunicának nyújtott támogatást a demokratákkal való együttműködés, majd 2012-ben újabb fordulat követte. A 44 mandátumot szerző szocialista koalíció ekkor a Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt (SNS) közötti versenyben a mérleg nyelve lett.
"Szerbiában talán nem tudni, ki lesz az elnök, de azt nagyon is tudni, ki lesz a miniszterelnök" - mondta Dacic a 2012. május 6-i választás éjszakáján. A kijelentés idején az elnökválasztás második fordulója még hátravolt. Dacic végül szakított a demokratákkal, és a haladókkal alakított kormányt: 2012 júliusától 2014 áprilisáig ő volt a miniszterelnök.
A 2014-es választáson listája ismét 44 mandátumot szerzett, alkuereje mégis csökkent. Az Aleksandar Vucic vezette SNS-lista 158 képviselővel már önálló többséget kapott. A kormányfői tisztséget Vucic vette át, Dacic pedig külügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként folytatta. Az SPS 2008 óta megszakítás nélkül részt vett a kormányzásban, 2012-től a haladókkal szövetségben.
Ivica Dacic kormányzati pályája 2000 októberében kezdődött: 2001 januárjáig az átmeneti kabinet tájékoztatási társminisztere volt. 2008 júliusától 2014 áprilisáig a belügyi tárcát vezette, 2012 és 2014 között miniszterelnökként is megtartotta ezt a funkcióját. 2014 és 2020 között külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt, 2017-ben, Vucic államfővé válása után átmenetileg a kormányfői feladatokat is ellátta.
2020 és 2022 között a parlament elnökeként dolgozott. 2022 októberében ismét külügyminiszter és kormányfőhelyettes lett, 2024 májusában pedig visszatért a belügyminisztérium élére, miniszterelnök-helyettesként. Ezt a két tisztséget a 2025 áprilisában megalakult Djuro Macut-kormányban is megtartotta.
A választási eredmények hosszabb távon szűkülő hátországot mutattak. Az SPS vezette listák 2016-ban 29, 2020-ban 32, 2022-ben 31, 2023-ban már csak 18 mandátumot szereztek. Ezek a koalíciós listák teljes eredményei, nem kizárólag az SPS párttagjainak képviselői helyei. A támogatás 2022 és 2023 között 11,44-ről 6,55 százalékra esett, a szavazatok száma 435 274-ről 249 916-ra csökkent.
A gyengülés ugyanakkor nem volt egyenletes. Az SPS 2022-ben még hasznot húzott oroszbarát arculatából, az ukrajnai háború és az orosz kapcsolatok kérdése azonban később kisebb szerepet kapott a kampányban. 2025-re azonban nyilvánvalóvá vált, a szocialisták az SNS-hez hasonló politikát folytatnak, így a közös választói körből a nagyobb partnerhez áramlottak a szavazók.
A mostani eredmény arra utal, hogy Ivica Dacic korábban eredményes egyensúlyozása elérte korlátait. A kormányzati jelenlét megőrzése egyre kevésbé párosult önálló választói vonzerővel. A pártelnök a választás után maga is a két nagy lista közötti, népszavazásszerű versennyel magyarázta a kudarcot. A 2012-ben még kormányfői posztot érő köztes helyzet 2026-ban már a parlamenti bejutáshoz sem bizonyult elegendőnek az előzetes eredmények szerint.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások