A Bjarke Ingels Group (BIG) a Rockwell Grouppal együtt megalkotta a Johns Hopkins Egyetem új Bloomberg Diákközpontját Baltimore-ban, a Homewood kampuszon. Az épület az egyetem első, teljes egészében a hallgatói életre szánt tere.
A Field Atelier építészei, Teja Amonkar és Yatin Fulari egy nyugodt, természetközeli menedéket alkottak a Goai Corjuem faluban, amelyet a környező táj, a két kiemelkedő fa és a falu nyugodt ritmusa ihletett. A ház tervezését nem a rajzok, hanem az intuíció, a fény, a szellő és a hely hangulata vezér
A Zaha Hadid Architects bemutatta a 60 000 férőhelyes Xi’an Nemzetközi Labdarúgó Központ tervét, amely egyszerre tiszteleg a város történelmi öröksége előtt és szolgálja a modern sport és közösségi igényeket.
A Vilo Tower nem csupán a transzparencia és a racionalitás építészeti kifejeződése, hanem Rafael Viñoly utolsó, Buenos Airesnek szánt öröksége is. A torony emellett szimbolikus jelentőségű: a város, ahol a világhírű építész pályafutását kezdte, újra otthont ad az ő kreatív látásmódjának.
Az épület helyi és hulladékanyagokból készült: fa, üveg és raklapok kaptak második életet, a falakat nyers fríz gyapjú töltötte, a Wadden-tenger agyagából kerámialapok készültek, a nád, kender és miscanthus pedig a homlokzaton, a bútorokon és a hőszigetelésben jelent meg. Így Fryslân természeti és k
A Litomyšl északnyugati peremén elhelyezkedő kilátópontot úgy tervezték, hogy a látogatók a naplementében fürdő város teljes panorámáját élvezhessék. Az építészek szándéka az volt, hogy minimális beavatkozással, mégis ikonikus jelenléttel gazdagítsák a tájat.
A dán Dorte Mandrup építésziroda legújabb projektje, a Centre for Health Koppenhágában nem csupán egy modern gyógyászati intézmény, sokkal inkább egy templomszerű, fényben úszó közösségi tér, amely az emberi jóllétet helyezi középpontba.
A ház új elrendezése a funkcionalitás és térélmény egyensúlyát teremti meg. A földszinten az egykor szeparált helyiségeket összenyitott, áramló élettér váltotta fel, amelyet a 22,5 m²-es hátsó bővítmény, a konyha és a napfényes télikert határoz meg.
Az épület három szinten, vertikális toronyként épült meg, hogy minimalizálja alapterületét, ugyanakkor a lombkorona fölé emelkedve kilátást biztosítson a völgyre. Az eredmény egy könnyed, technológiai jellegű objektum, amely nem próbál beleolvadni környezetébe, hanem párbeszédet folytat vele.
A 338 szobás szálloda a híres Szingapúri Állatkert közelében helyezkedik el, és része a Mandai Rejuvenation Projectnek, amely a térséget integrált természet- és vadon-turisztikai központtá alakítja.
A ház alkalmazott technológiái és szerkezeti megoldásai éppúgy figyelemre méltóak: csavaralapokon álló konstrukció, digitálisan tervezett kivitel, „lélegző” falak, kiváló hő- és páraszabályozás jellemzik. Az épület nemcsak energiatakarékos, de olyan anyagmegoldásokkal dolgozik, amelyek helyben elérh
Ez a projekt remek példája annak, hogyan lehet az örökség-építés és a városi fejlődés találkozása: egy régi templomtornyot integrálni egy új, modern környezetbe úgy, hogy az nem alakul kompromisszummá, hanem kiemelt értékké válik, és így az új épület részévé válik az örökségtudatos városképnek.
