A sárgahasú unka az év kétéltűje 2025-ben
A sárgahasú unka lett az év kétéltűje 2025-ben – tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szerdán az MTI-t.
A sárgahasú unka Magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog, ezért választotta az egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re az év kétéltűjének – áll a közleményben. Az MME tájékoztatása szerint a sárgahasú unka védett, természetvédelmi értéke: 50 ezer forint.
A sárgahasú unka robusztus testfelépítésű, mokány kis béka, amely 4-6 centiméteresre nő. Tüskés szaruszemölcsös hátoldala szürkésbarna, hasi foltjai élénk citrom- vagy halványsárgák, összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé, ebihala szürkésbarna. Hasuk színe a ragadozóik elriasztására szolgál. Bőrmirigyei méreganyagokat termelnek, ezért kevés ragadozó háborgatja. Az unkaméreg a nyálkahártyával érintkezve annak irritációját és gyulladását okozhatja.
Veszély esetén végtagjait és fejét felfeszítve homorít, így felvillantva alsóóldalának mérgező mivoltára figyelmeztető színét - ez az úgynevezett "unkareflex" – derül ki az MME tájékoztatójából. Mint írják, a sárgahasú unka korábban "hegyi unka" néven is ismert volt, mert főként Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek lakója. Magyarországi elterjedése szigetszerű, egyes dunántúli és a Dunától keletre lévő középhegységeinkre és dombvidékeinkre korlátozódik, általában 300 méteres tengerszint feletti magasság felett.
Főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, de az erdők közötti gyepterületeken és bokorfüzesekben is előfordul. Tavasztól őszig vízben vagy annak közvetlen közelében, főként kisméretű, időszakos pocsolyákban, erdészeti utak keréknyomaiban, vizesárkokban tanyázik. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, ebihalai viszont főleg algával táplálkoznak.
A nőstény kis csomókban egyszerre 50-100 petét rak vízinövényekhez vagy más vízben található tereptárgyakhoz rögzítve. Az ebihalak 1,5–2 hónap alatt alakulnak át kisbékává.
Az MME kiemeli, hogy a sárgahasú unkát hazánkban főként a klímaváltozással járó csapadékhiány veszélyezteti. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. A faj által előnyben részesített időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye.
Az egyesület felhívja a figyelmet arra, hogy az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául. A sárgahasú unkára a kétéltűeket pusztító kitridgomba-betegség is nagy veszélyt jelent, a Mátrában már kimutatható volt a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés. Ezért a betegséget terjesztő keleti unka árusítása Magyarországon 2010 óta tilos – áll az MME tájékoztatójában.
(Forrás: MTI)
A sárgahasú unka Magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog, ezért választotta az egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re az év kétéltűjének – áll a közleményben. Az MME tájékoztatása szerint a sárgahasú unka védett, természetvédelmi értéke: 50 ezer forint.A sárgahasú unka robusztus testfelépítésű, mokány kis béka, amely 4-6 centiméteresre nő. Tüskés szaruszemölcsös hátoldala szürkésbarna, hasi foltjai élénk citrom- vagy halványsárgák, összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé, ebihala szürkésbarna.
Veszély esetén végtagjait és fejét felfeszítve homorít, így felvillantva alsóóldalának mérgező mivoltára figyelmeztető színét - ez az úgynevezett "unkareflex" – derül ki az MME tájékoztatójából. Mint írják, a sárgahasú unka korábban "hegyi unka" néven is ismert volt, mert főként Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek lakója. Magyarországi elterjedése szigetszerű, egyes dunántúli és a Dunától keletre lévő középhegységeinkre és dombvidékeinkre korlátozódik, általában 300 méteres tengerszint feletti magasság felett.
Főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, de az erdők közötti gyepterületeken és bokorfüzesekben is előfordul. Tavasztól őszig vízben vagy annak közvetlen közelében, főként kisméretű, időszakos pocsolyákban, erdészeti utak keréknyomaiban, vizesárkokban tanyázik. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, ebihalai viszont főleg algával táplálkoznak.
A nőstény kis csomókban egyszerre 50-100 petét rak vízinövényekhez vagy más vízben található tereptárgyakhoz rögzítve. Az ebihalak 1,5–2 hónap alatt alakulnak át kisbékává.
Az MME kiemeli, hogy a sárgahasú unkát hazánkban főként a klímaváltozással járó csapadékhiány veszélyezteti. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. A faj által előnyben részesített időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye.
Az egyesület felhívja a figyelmet arra, hogy az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául. A sárgahasú unkára a kétéltűeket pusztító kitridgomba-betegség is nagy veszélyt jelent, a Mátrában már kimutatható volt a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés. Ezért a betegséget terjesztő keleti unka árusítása Magyarországon 2010 óta tilos – áll az MME tájékoztatójában.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások