Közös magyar-szerb projektben mérték föl a pannon szikes sztyeppék és mocsarak madárvilágát
Közös magyar-szerb projektben mérték föl a pannon szikes sztyeppék és mocsarak madárvilágát és az élőhelyeket veszélyeztető tényezőket, a másfél éves program eredményeit szerdán mutatták be egy konferencián Sándorfalván.
Lovászi Péter projektvezető elmondta, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Szerbiai Madárvédelmi és Madártani Egyesület (Društvo za zaštitu i proučavanje ptica Srbije – DZPPS) közös projektjének egyik fő célja az ismeretterjesztés volt, mivel a természetvédelmi problémák nagy részét emberi tevékenység okozza.
Húsz terepi rendezvényt szerveztek, ezek közül a legnépszerűbb a fehér gólyafiókák gyűrűzése volt. A Vajdaságban és a három dél-alföldi megyében önkéntesek bevonásával három nagy terepi felmérést végeztek el.
Mindkét országban egyre gyakoribb jelenség, hogy a fehér gólyák hulladéklerakókon keresnek táplálékot. Míg Nyugat-Európában ez már három évtizede tapasztalható, Kelet-Európában csak az elmúlt években vált jellemzővé. A megfigyelések alapján fészkeikről akár 16-18 kilométert is hajlandók repülni a madarak a szeméttelepekig – közölte a szakember.
A projekt időtartama alatt Magyarországon 543 veszélyes villanyoszlopot azonosítottak, Szerbiában pedig 248-at. A felmérések során 128 elpusztult madár került elő: Magyarországon 65, Szerbiában 63 példány.
Magyarországon a gólyafészkek 200 méteres körzetében megvizsgált villanyoszlopok fele semmilyen védelemmel nincs ellátva, és csupán negyede mondható biztonságosnak – tudatta Lovászi Péter.
A projekt fontos része volt a vizes élőhelyek felmérése, amely Szerbiában 248 területet (összesen 35 998 hektár), Magyarországon pedig 144 helyszínt (17 197 hektár) érintett. A két ország között jelentős különbségek figyelhetők meg többek között a kaszálás és legeltetés módjában, ám közös problémát jelent a vizes élőhelyek kiszáradása, az időszakos vízborítás eltűnése, valamint az élőhelyhez kötődő madárfajok állományának csökkenése.
Mára gyakorlatilag csak a folyók, illetve a mesterséges vizes élőhelyek – halastavak, termálkifolyók, szennyvíztisztítók befogadó csatornái – biztosítanak állandó vízborítást. A csapadék- vagy talajvíz által táplált élőhelyek vízszintje jelentősen visszaesett, sok helyen teljesen kiszáradt az elmúlt évtizedekben.
Az élőhelyek vízborítottságának csökkenése miatt egyre nagyobb veszélyben vannak a földön fészkelő parti madarak, védelmük érdekében a projekt keretében fészekvédőeszközt fejlesztettek a hazai viszonyoknak megfelelően, melyet úgy tűnik elfogadnak a madarak, illetve a szőrmés ragadozókkal szemben tesztelték, miként lehet villanypásztort alkalmazni – tudatta a szakember.
A program – amely eredményeit egy könyvben is összefoglalták - teljes költségvetése 158 508 euró (60,641 millió forint) volt, amely 85 százalékát fedezte uniós támogatás.
(Forrás: MTI)
Lovászi Péter projektvezető elmondta, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Szerbiai Madárvédelmi és Madártani Egyesület (Društvo za zaštitu i proučavanje ptica Srbije – DZPPS) közös projektjének egyik fő célja az ismeretterjesztés volt, mivel a természetvédelmi problémák nagy részét emberi tevékenység okozza.Húsz terepi rendezvényt szerveztek, ezek közül a legnépszerűbb a fehér gólyafiókák gyűrűzése volt. A Vajdaságban és a három dél-alföldi megyében önkéntesek bevonásával három nagy terepi felmérést végeztek el.
A határ menti térségben elkészített közös adatbázisa 2180 gólyafészek került, a felmérés szerint a gólyák állománya főleg a Tisza-menti régióhoz kapcsolódik A fészkek közül 1838 lakott, ezekből összesen 4416 fiatal repült ki. Szerbiában főként épületeken fészkelnek a gólyák, Magyarországon inkább a villanyoszlopokat részesítik előnyben.
Mindkét országban egyre gyakoribb jelenség, hogy a fehér gólyák hulladéklerakókon keresnek táplálékot. Míg Nyugat-Európában ez már három évtizede tapasztalható, Kelet-Európában csak az elmúlt években vált jellemzővé. A megfigyelések alapján fészkeikről akár 16-18 kilométert is hajlandók repülni a madarak a szeméttelepekig – közölte a szakember.
A projekt időtartama alatt Magyarországon 543 veszélyes villanyoszlopot azonosítottak, Szerbiában pedig 248-at. A felmérések során 128 elpusztult madár került elő: Magyarországon 65, Szerbiában 63 példány.
Magyarországon a gólyafészkek 200 méteres körzetében megvizsgált villanyoszlopok fele semmilyen védelemmel nincs ellátva, és csupán negyede mondható biztonságosnak – tudatta Lovászi Péter.
A projekt fontos része volt a vizes élőhelyek felmérése, amely Szerbiában 248 területet (összesen 35 998 hektár), Magyarországon pedig 144 helyszínt (17 197 hektár) érintett. A két ország között jelentős különbségek figyelhetők meg többek között a kaszálás és legeltetés módjában, ám közös problémát jelent a vizes élőhelyek kiszáradása, az időszakos vízborítás eltűnése, valamint az élőhelyhez kötődő madárfajok állományának csökkenése.
Mára gyakorlatilag csak a folyók, illetve a mesterséges vizes élőhelyek – halastavak, termálkifolyók, szennyvíztisztítók befogadó csatornái – biztosítanak állandó vízborítást. A csapadék- vagy talajvíz által táplált élőhelyek vízszintje jelentősen visszaesett, sok helyen teljesen kiszáradt az elmúlt évtizedekben.
Az élőhelyek vízborítottságának csökkenése miatt egyre nagyobb veszélyben vannak a földön fészkelő parti madarak, védelmük érdekében a projekt keretében fészekvédőeszközt fejlesztettek a hazai viszonyoknak megfelelően, melyet úgy tűnik elfogadnak a madarak, illetve a szőrmés ragadozókkal szemben tesztelték, miként lehet villanypásztort alkalmazni – tudatta a szakember.
A program – amely eredményeit egy könyvben is összefoglalták - teljes költségvetése 158 508 euró (60,641 millió forint) volt, amely 85 százalékát fedezte uniós támogatás.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások