A fekete lyukak keletkezését tudjuk észlelni?
Egy új típusú kozmikus villanást észleltek a csillagászok olyasvalamit fedhet fel, amit még senki soha nem látott. Egy fekete lyuk születését.
Tudott dolog hogy, amikor egy nagy csillag belülről generált hője elfogyóban van, akkor saját gravitációja alatt összeomlik. Ennek a következménye egy fekete lyuk létrejötte lehet, amiből fény soha többé nem jön ki. Az egyik Caltech asztrofizikusa szerint a hanyatlóban lévő csillag egy jól látható fénykitörést észlel, mielőtt meghal. Egy ilyen felvillanást, ha a csillagászoknak sikerül lencsevégre kapni, akkor ők is, és mindannyian egy új fekete lyuk születésének lehetnek tanúi.A fekete lyukak születésének. Ez nem más, mint a gamma sugárzás, ami alapján a csillag felrobban. Ez viszont annyira nagy energiát szabadít, fel, hogy az egész világegyetem belerendül, és még valószínűleg hatását mi is érzékelnénk.
Ezek a kitörések nem gyakoriak, és egzotikus körülmények kellenek a kialakulásukhoz. Tehát az átlagos fekete lyukak kialakulásához nem ezek a feltételek szükségeltetnek – közölte a Yournal letters.
Azonban van egy elmélet, mely szerint a haldokló csillagrobbanás, illetve fényjelenség nélkül hozza létre a fekete lyukat. "Nem látható kitörés, csupán az eltűnése észlelhető, azonban talán mégsem annyira unalmasak, mint eddig gondoltuk" – közölte véleményét Tony Piro, aki korábban a Yournal letters- ben publikált tanulmányt.
A tudomány azért rendelkezik egy jól megalapozott elmélettel is, amely szerint a gigantikus csillagok, amikor az életük végéhez érnek a saját súlyuk alatt összeroppannak. Az összeomláskor a csillag magját alkotó elektronok, és protonok neutronokat hoznak létre. Mielőtt végleg egy fekete lyukba omlanának össze a mag egy elképesztően sűrű, mindössze 10 kilométer sugarú gömbbé válik, amibe megközelítőleg egy Nap-tömeg van bezsúfolódva, ezt nevezik neutron csillagnak. Az összeomlás folyamatában neutrínók is keletkeznek, melyek szinte bármilyen anyagon képesek közel fénysebességgel áthatolni. A neutrínók kiáramlásával a magból rengeteg energia, nagyjából egy Nap-tömeg tizede távozik.
Van egy másik, de nem annyira ismert tanulmány, amely 1980-ban született Dimitrij Nagyezsin az oroszországi Alikhanov Elméleti és Kísérleti Fizikai Intézet munkatársa elmélete alapján, amely úgy szól, hogy egy csillag magjának gravitációs erejének csökkenése, a csillag tömegvesztésének a következménye. Tehát a mag, és a külső hidrogén burok között létrejött nagy sebességű ( másodpercenként 1000 kilométeres) sebességgel jut el a külső rétegekig, amely komoly lökéshullámokat hoz létre.
Számítógépes szimulációk alkalmazásával a Santa Cruz-i Kalifornia Egyetem csillagászai, Elizabeth Lovegrove és Stan Woosley megállapították, hogy amikor a lökéshullámok külső gázrétegnek csapódnak neki, akkor a kölcsönhatás a külső rétegeket felhevített, ami fényjelenségeket idéz elő. Ezek a fények földi léptékkel, akár egy évig is észlelhetőek, azonban bele kell számítani azt is, hogy a fénysebesség mértékével mennyi idő alatt ér el a földi észlelésünkig! Amennyiben egy ilyen robbanásnak a fényét sikerül észlelnünk földi technológiákkal, az ilyen fényt sokkal vakítóbbnak észleljük, mint az átlagos csillagfényeket.
(sg)
Hozzászólások