Dr. Hugonnai Vilma
116 évvel ezelőtt ezen a napon, május 14-én avatták doktorrá az első magyar orvosnőt, Hugonnay (máshol Hugonnai) Vilmát.
Grófi családban született Nagytétényben. Továbbtanulása nem azért volt kétséges, mert ötödik gyermekként született, hanem azért, mert lány volt.
1869-től Svájcban, a zürichi egyetemen már nők is tanulhattak, ezért ott tanulhatott családja engedélyével. Ekkor már férjes asszony volt, sőt gyermeke is született. A földbirtokos férj beleegyezését megkapta, anyagi támogatását azonban nem, így nagyon nehéz körülmények között élt és tanult.
Diplomáját 1879-ben szerezte meg, de Magyarországon ezt nem fogadták el. Bár orvosi diplomája volt, csak bábaként dolgozhatott férfi kollégája, dr. Tauffer Vilmos szülész-nőgyógyász mellett. 1881-ben letette a magyar egyetemi tanulmányokhoz szükséges érettségi vizsgát.
1882-ben hiába kérte orvosi oklevelének hazai elismerését. Bár a pesti orvosi kar támogatta, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter kérelmét elutasította a hatályos jogszabályokra hivatkozva.
Végül 1897-ben avatták Budapesten is orvossá miután 1895-től királyi rendelet tette lehetővé, hogy a nők is folytathassanak egyetemi tanulmányokat Magyarországon is.
Szülésznői munkája mellett ismeretterjesztő és felvilágosító munkákat írt elsősorban női- és gyermekbetegségek témában. "A nő mint háziorvos" című munkáját (amely eredetijét Fischer-Dückelman jegyzi) sokáig kézikönyvként használták.
Későbbi években betegápolást és gyermekvédelmet oktatott. Az országos Nőképző Egyesület keretein belül küzdött a nők oktatásáért, s kiállt a nők egyenlő jogaiért.
"A nők munkaköre" című tanulmányával is a nők jogai mellett állt ki. A nők helyzetére kedvező iskolareformért is síkra szállt. "A nőmozgalom Magyarországon" című tanulmányában egy országgyűlési képviselővel vitázik a nők helyéről a szellemi pályákon.
Az első világháborúban 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. A háború éveiben betegfigyelő állomásokat szervezett 14 vidéki városban. 1915-ben kitüntetést kapott.
Példája nyomán sok száz vöröskeresztes nővér és 84 orvosnő nyerhette el nőként diplomáját-
Budapesten hunyt el 1922-ben.
Életét Kertész Erzsébet dolgozta fel regényes formában.
Grófi családban született Nagytétényben. Továbbtanulása nem azért volt kétséges, mert ötödik gyermekként született, hanem azért, mert lány volt.1869-től Svájcban, a zürichi egyetemen már nők is tanulhattak, ezért ott tanulhatott családja engedélyével. Ekkor már férjes asszony volt, sőt gyermeke is született. A földbirtokos férj beleegyezését megkapta, anyagi támogatását azonban nem, így nagyon nehéz körülmények között élt és tanult.
Diplomáját 1879-ben szerezte meg, de Magyarországon ezt nem fogadták el. Bár orvosi diplomája volt, csak bábaként dolgozhatott férfi kollégája, dr. Tauffer Vilmos szülész-nőgyógyász mellett. 1881-ben letette a magyar egyetemi tanulmányokhoz szükséges érettségi vizsgát.
1882-ben hiába kérte orvosi oklevelének hazai elismerését. Bár a pesti orvosi kar támogatta, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter kérelmét elutasította a hatályos jogszabályokra hivatkozva.
Végül 1897-ben avatták Budapesten is orvossá miután 1895-től királyi rendelet tette lehetővé, hogy a nők is folytathassanak egyetemi tanulmányokat Magyarországon is.
Szülésznői munkája mellett ismeretterjesztő és felvilágosító munkákat írt elsősorban női- és gyermekbetegségek témában. "A nő mint háziorvos" című munkáját (amely eredetijét Fischer-Dückelman jegyzi) sokáig kézikönyvként használták.
Későbbi években betegápolást és gyermekvédelmet oktatott. Az országos Nőképző Egyesület keretein belül küzdött a nők oktatásáért, s kiállt a nők egyenlő jogaiért.
"A nők munkaköre" című tanulmányával is a nők jogai mellett állt ki. A nők helyzetére kedvező iskolareformért is síkra szállt. "A nőmozgalom Magyarországon" című tanulmányában egy országgyűlési képviselővel vitázik a nők helyéről a szellemi pályákon.
Az első világháborúban 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. A háború éveiben betegfigyelő állomásokat szervezett 14 vidéki városban. 1915-ben kitüntetést kapott.
Példája nyomán sok száz vöröskeresztes nővér és 84 orvosnő nyerhette el nőként diplomáját-
Budapesten hunyt el 1922-ben.
Életét Kertész Erzsébet dolgozta fel regényes formában.
Hozzászólások