Hevesy György-évforduló
1885. augusztus 1-jén született Budapesten Bischitz György néven a Nobel-díjas magyar kémikus. Később George de Hevesy néven lett világhírű.
Tanulmányait a budapesti, a berlini, majd a zürichi egyetemen végezte. 1911-ben Manchesterben Rutherford laboratóriumában dolgozott, ahol Rutherford olyan kutatást bízott rá, amely eredményeképp később a Nobel-díjhoz vezette. Ugyanitt ismerkedett meg a dán tudóssal, Niels Bohrral.
Kísérletezés közben jött rá, hogy ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól (mint például rádium és az ólom estében), akkor a sugárzó rádium d felhasználható az ólom indikátoraként.
Hevesy kutatásai az első világháború idején félbeszakadtak. A háború után az Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén kutatott, a Műegyetem fiziko-kémiai tanszékének vezetője lett. 1920-ban megvonták tőle az előadói jogot, ekkor Bohr meghívására Koppenhágában folytatta kutatásait. Kutatásai során fedezte fel a periódusos rendszer 72. rendszámú elemét, amelyet a dán főváros régi latin nevéből hafniumnak nevezett el 1923-ban.
Hevesy a számos állásajánlat közül a freiburgit fogadta el. Az egyetem fizika-kémia tanszékének igazgatója lett. Kutatásaihoz forrásokat a Rockefeller Alapítvány járult hozzá. A freiburgi időszakban számos jelentős felfedezést tett, így például kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, illetve itt kezdte vizsgálni a radioaktív izotópok alkalmazását a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak során. A módszert ma elsősorban az orvostudomány használja.
Díjai közül a Copley-éremre volt talán a legbüszkébb. 1943-ban a "radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban" végzett munkájáért a kémiai Nobel-díjat ítélték oda. 1958-ban pedig az atomok békés felhasználásáért végzett munkásságáért az Atoms for Peace Awards tulajdonosa lett.
A második világháború után térhetett haza (a háború elején származása miatt családjával menekülnie kellett az országból). 1945-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
1966-ban Freiburgban hunyt el. A család kívánságára 2001-ben Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték hamvait örök nyugalomra.
Kisbolygót, hold krátert, általános iskolát, előadótermet neveztek el róla.
Tanulmányait a budapesti, a berlini, majd a zürichi egyetemen végezte. 1911-ben Manchesterben Rutherford laboratóriumában dolgozott, ahol Rutherford olyan kutatást bízott rá, amely eredményeképp később a Nobel-díjhoz vezette. Ugyanitt ismerkedett meg a dán tudóssal, Niels Bohrral.Kísérletezés közben jött rá, hogy ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól (mint például rádium és az ólom estében), akkor a sugárzó rádium d felhasználható az ólom indikátoraként.
Ezt használták később a nyomjelző izotópok indikátorként való alkalmazásánál. A radioindikátorok ma is alapvető szerepet játszanak kutatásokban, például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) munkájában.
Hevesy kutatásai az első világháború idején félbeszakadtak. A háború után az Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén kutatott, a Műegyetem fiziko-kémiai tanszékének vezetője lett. 1920-ban megvonták tőle az előadói jogot, ekkor Bohr meghívására Koppenhágában folytatta kutatásait. Kutatásai során fedezte fel a periódusos rendszer 72. rendszámú elemét, amelyet a dán főváros régi latin nevéből hafniumnak nevezett el 1923-ban.
Hevesy a számos állásajánlat közül a freiburgit fogadta el. Az egyetem fizika-kémia tanszékének igazgatója lett. Kutatásaihoz forrásokat a Rockefeller Alapítvány járult hozzá. A freiburgi időszakban számos jelentős felfedezést tett, így például kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, illetve itt kezdte vizsgálni a radioaktív izotópok alkalmazását a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak során. A módszert ma elsősorban az orvostudomány használja.
Díjai közül a Copley-éremre volt talán a legbüszkébb. 1943-ban a "radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban" végzett munkájáért a kémiai Nobel-díjat ítélték oda. 1958-ban pedig az atomok békés felhasználásáért végzett munkásságáért az Atoms for Peace Awards tulajdonosa lett.
A második világháború után térhetett haza (a háború elején származása miatt családjával menekülnie kellett az országból). 1945-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.
1966-ban Freiburgban hunyt el. A család kívánságára 2001-ben Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték hamvait örök nyugalomra.
Kisbolygót, hold krátert, általános iskolát, előadótermet neveztek el róla.
Hozzászólások