Segíti a túlélést a társadalmi élet
A kutatók számára évtizedeken keresztül érthetetlen volt, hogyan "győzedelmeskedhetett" a modern ember a neandervölgyiekkel szemben a túlélés terén, annak ellenére, hogy mindkét esetben egyforma agyméretet állapítottak meg.
Újabb feltárások szerint ennek elsősorban az lehet az oka, hogy, míg a mai ember agyműködéséhez szervesen hozzátartoznak a társadalmi érintkezéssel kapcsolatos észlelések, addig a neandervölgyieké elsősorban a mozgásra és a látásra koncentrálódott.
Robin Dunbar, oxfordi egyetemi kutató szerint erre utal az is, hogy a neandervölgyi ősember szemei nagyobbak voltak és a teste is sokkal erősebb felépítésű volt, mint a modern emberé. Azaz biológiailag is háttérbe szorult esetükben a sokoldalú gondolkodási forma, és a mozgásra, látásra "egyszerűsödött" az agyműködés.
Az említett kutató és két kollégája, Eiluned Pearce és Chris Stringer, 32 modern emberi és 13 neandervölgyi koponyát tanulmányozott a hasonlóságok és különbözőségek felmérése érdekében. Ezek egytől-egyig 27-75 ezer évvel korábbról származó "minták" voltak.
A tudomány eddigi ismereteinek és a korábban főemlősükön végzett tanulmányoknak hála, pontosan meg tudták állapítani, hogy a neandervölgyiek agyát milyen mértékben foglalta le a látással kapcsolatos észlelés. A szemüreg mérete ugyanis összefügg ezzel az agyi területtel.
Bár tudományosan még nincs konkrét bizonyíték arra, hogyan és miért haltak ki a neandervölgyi ősemberek, egyes feltételezések szerint valószínűsíthető, hogy beolvadtak a modern emberek közé, azok északra vándorlása során.
Létezik azonban egy másik elmélet is, és a mostani kutatás is ezt támogatja, miszerint a neandervölgyiek nem rendelkeztek azzal a képességgel, hogy nagyobb közösségi életet éljenek, így hosszú távon "alkalmatlanná" váltak a túlélésre és a fejlődésre, valamint a környezethez való alkalmazkodásra is. Ez az elképzelés sok mindent megmagyaráz.
Forrás: Index.hu
Hozzászólások