A művészet hozta össze Arden lakóit

Ismerd meg a világ legösszetartóbb közösségeit!Arden: 1900-ban a szobrász Frank Stephens úgy döntött az építész barátjával, Will Price-szal, hogy művészeti falut alapítanak, ezért földet béreltek Delaware-ben. A helyieknek vidéki élete van, önálló munkát végezhetnek és csak a földadót kell befizetniük.

A szabadságkedvelő művészeknek, köztük íróknak, zenészeknek, nagyon megtetszett a koncepció. Arden lakói a Georgismus követőinek tartják magukat, ezért mindenkinek kizárólag saját alkotása van, a természet viszont minden emberé.

A boldogság színterévé vált faluban a turisták azért jönnek, hogy részt vegyenek a piaci vásárokon, fesztiválokon, vásároljanak a helyiek eredeti termékei közül, valamint gyönyörködjenek a középkori Anglia stílusában épült házakban.

A Pirahã nép: Brazíliában a legboldogabb törzsnek nevezik az Amazonas esőerdőben élő Pirahã népet, aminek tagjai nem tudnak számolni, és csak a „néhány” és a „sok” számokat ismerik. A színek esetében csak a „sötét” és a „világos” létezik számukra.

Nem foglalkoznak dátumokkal, nem ismerik a naptárt, naponta egyszer-kétszer táplálkoznak, csak 20-20 percekre alszanak el, mert szerintük a hosszú alvás megfosztja őket az élet adta lehetőségektől és a cselekvéstől.

A törzs kizárólag három fokú kapcsolatot ismer, ami a baba, a szülő és a testvér. A Pirahã esetében nincs hierarchia, se lopás, se bűncselekmények, a tagoknak nincs tulajdonuk és előítéleteik. A nyelvük csupán három magánhangzóból és hét mássalhangzóból áll.

A boldog nép sokat énekel, és meggyőződésük, hogy az álmok ugyanolyan fontosak, mint a valóság. A törzs tagok hétévente egyszer megváltoztathatják a nevüket. Emellett ismerik több ezer növény és állat nevét és jellemzőit. A gyerekek hagyományos játékok helyett a fákkal, virágokkal, kutyákkal és az erdő szellemeivel játszanak.

Ikaria: Ikaria lakosai közül minden harmadik kilencven éves koráig él, sőt, az ott élők java része a századik születésnapját is megünnepelheti. A hosszú élet titka az Égei-tenger paradicsomában, a nyolc gyógyító forrásban és a kevés turistában rejlik. Emellett Ikaria területén senki sem magányos, hiszen 10.000 ember él ott.

Az Alzheimer-kórról és az öregedéssel járó más problémákról csak kevesen tudnak. Az emberek dolgoznak, de nem rohannak, túráznak a hegyi ösvényeken és a saját gyümölcsöseikből fogyasztják a termést.

Ikaria lakosai szeretik az olívaolajat, az erjesztett savanyú kenyeret, a kecsketejet és a gyógyteákat, esténként pedig szívesen megosztanak egy kancsó bort a szomszédokkal. Amikor egy 101 éves helyi hölgyet megkérdeztek arról, hogy mi Ikaria lakosságának titka, akkor ő tréfásan így felelt: „Egyszerűen csak elfelejtünk meghalni.”VaDoma törzs: Az ökodaktilizmusnak elnevezésű, genetikai rendellenesség fogja össze a törzset. Ez a lábaknál vehető észre, ugyanis hiányzik a három középső ujj, ezért strucclábúnak nevezik a törzset. A tudósok szerint a genetikai rendellenesség oka az lehet, hogy a régi törvények miatt tilos a törzsön kívüli házasság.

Cândido Godói: A Brazíliában található Cândido Godói azzal szerzett hírnevet magának, hogy rengeteg ikrek született ott. A területen nyolcvan család összesen 44 ikerpárt nevel. Sokan az első világháború alatt költöztek ide Németországból.

Az újságírók a 90-es években figyeltek fel a furcsa jelenségre, Cândido Godói hatósága pedig örült a világ érdeklődésének. Az ikrek földjének nevezett területen múzeumi kiállítást nyitottak és termékenységi szobrot avattak.

A tudósoknak egyelőre csak elméleteik vannak arra, hogy miért születik ilyen sok iker a régióban. Egyesek a víz speciális hatásával magyarázzák, mások Cândido Godói elszigeteltségével és az orvos Josef Mengele genetikai kísérleteivel. A feljegyzések szerint a tanároknak nehezen meg az ikerpárok megkülönböztetése.

Hogewey: Demenciával küzdő emberek élnek a házakkal, szupermarketekkel, kávézókkal és szökőkutakkal ellátott, hangulatos faluban. A tudósok becslése szerint 2030-ra 65 millió embernél lesz diagnosztizálható a betegség.

Ugyanakkor Hogewey lakó nem szenvednek a betegségük vagy a magány miatt. A helyiek 5-6 fős apartmanházban élnek, a gondozásukat pedig eladók, fodrászok és más dolgozók végzik. A faluban mindent úgy szerveztek meg, hogy az embereknek semmiért se kelljen elhagyniuk a területet, a fő cél pedig az, hogy az idős emberek normális életet élhessenek.

A helyiek amellett, hogy sétálnak, bevásárolnak, még biciklizhetnek, olyan hobbikat űzhetnek, mint a zene, festészet, kertészkedés és a főzés, valamint részt vehetnek foglalkozási terápiában, így például mosásban, főzésben vagy valaki gondozásában. Az ételek felmelegítésére mobilkonyhát használnak, ami olyan illúziót kelt, mintha a saját otthonukban főzték volna azt.

Habár a projektnek akadtak kritizálói, mégis azok, akik legelőször az emberekre gondolnak, tudják, hogy Hogewey lakosai szeretik a helyet, ahol étvágyuk javul, többet beszélnek és kevesebb gyógyszert szednek.

A Treehouse Paradise: Costa Rica faházközösségének története akkor kezdődött, amikor az friss házas Matthew és Erica Hogan úgy döntött, hogy megvásárolja a lebontásra ítélt, 600 hektáros földet a dzsungelben.

Tíz évvel később már egy ökofalu állt a Csendes-óceán partján. A lakosok napelemeket, szénmentes elektromosságot használnak, esővizet gyűjtenek, gyümölcsöket és zöldségeket termesztenek, a hulladékot biofeldolgozzák. Ha új lakó érkezik, akkor őt útmutatással látják el az erőforrásokról és az útvonalakról.

Erica elmondta, hogy minden ház egyedi, az ablakokból csodás kilátás nyílik a tájra, a turisták pedig hangulatos szobát vagy kényelmes lakást foglalhatnak le. A területhez étkező és wi-fi hozzáférés is van.

A fákon élő emberek nagyon odafigyelnek a helyi fauna képviselőire, ugyanis minél több zajt adnak ki az emberek, annál több madár és állat gyűlik össze a területen. A Hogan házaspár elmondta, hogy a falu létrehozásakor a szívüket követték, és nem a befektetőket.

A Kis Nép Királysága: A fogyatékkal élők számára általában nem könnyű a társadalmi élet. Ezzel tisztában van Chen Mingjing is, aki egy úgynevezett mágikus királyságot teremtett nekik a kínai Kunming közelében.

Az alacsony növésű embereknek felajánlott helyen nagyjából 125 fő él, akiknek kora 19 és 48 év között van. A helyiek gnómok, angyalok, tündérek, hercegnők és őrök ünnepi ruháját viselik. A fákkal és gomba alakú házakkal tarkított területen sokan kollégiumokban élnek, ahol speciális fürdőszobák és bútorok találhatóak.

A helyiek élete kényelmes, és a legjobb, hogy senki sem neveti ki őket a hátuk mögött. A Kis Nép Királyságában élők közül mindenkinek van munkája. A turistákat előadásokkal és szervezett sétákkal várják. A vasárnapot házi feladatokkal, pókerezéssel, röplabdázással és ingyenes angol órákkal töltik.

Habár a faluról eltérő az emberek véleménye, a lakosok nagyon elégedettek a sajátos hangulatú hellyel, ahol iskola, szupermarketek, kávézók és egy virágbolt is található.

Amisok: A pacifista protestánsokból álló csoportot Jakob Ammann alapította, aki támogatta a külvilággal való kapcsolat korlátozását. Amikor azonban XIV. Lajos úgy döntött, hogy üldözni kell a nem katolikusokat, akkor az amisok kénytelenek voltak az Új Világba menekülni.

Napjainkban sok amis település található az Egyesült Államokban (Pennsylvania, Ohio és más államok) és Kanadában (Ontario). Az amisok, akik elsősorban gazdálkodással és kézművességgel foglalkoznak, nem használnak fegyvert, nem fizetnek adót, nem kérnek a kormányzati segítségből.

A régi amisok minden hagyományos szabályt betart. Ennek követői nem vezetnek autót, nem használnak telefont, számítógépet, áramot, ekét, de hűtőszekrényt sem, ugyanis azt jéggel feltöltött dobozzal helyettesítik. Ezzel szemben az új amisok telefont és kombájnokat használnak.

Az amis családokban legalább öt gyerek születik. A nőknek tilos a hajfestés, a hajvágás és ékszereket sem viselhetnek. A férfiak a nősülés után nem borotválhatják le a szakállukat. A gyerekek 8. osztály után nem kapnak további oktatást.

Az amisok 15 éves korában elkezdődik a rumspringa időszak, amely alatt elhagyhatják a közösségek és megszeghetik a szabályokat. A rumspringa során a tinédzserek modern ruhában járhatnak, dohányozhatnak, alkoholt ihatnak, majd ennek az időszaknak a végén el kell dönteniük, hogy vissza akarnak-e térni a közösséghez.

Napjainkban sokan kíváncsiak az amisokra. Egy valóságshow például arról szól, hogy amis fiatalok New Yorkba érkeznek, hogy ott tapasztalatot szerezzenek a városi életről. Emellett a gyorséttermeket megunó amerikaiak szívesen látogatnak el amis piacokra, hogy friss zöldségeket, gyümölcsöket, lekvárt, süteményeket és más termékeket vásároljanak.

(Forrás: vilagunk.hu)