Egyszerre szidják és istenítik a 40 éve indult Music Televisiont

Sokan a pop-rock műfaj megmentőjeként, míg sokan mások a műfaj gyilkosaként tekintenek csatornára.Kapott már hideget és meleget is az elmúlt 40 évben az 1981. augusztus 1-jén indult Music Television, ugyanis egyesek szerint ez a csatorna mutatta meg, hogy mi az a plusz, ami ahhoz kell, hogy a pop-rock zene életben maradjon, ám mások szerint megölte a műfajt azzal, hogy egy-egy látványos klippel hírnevet szerezhettek azok, akik nem tudnak zenélni, míg azok, akik számára továbbra is zene volt a fontos, nem a látvány, csak keveseket érhetett el.

A Music Television indulásakor még műsorra tűztek olyan promóciós filmeket, amelyek egy-egy popsztár legújabb slágereit mutatta be, hol drámai, hol romantikus körítéssel. Ilyen volt például Elvis Presley, Cliff Richard, Gianni Morandi vagy a Beatles reklámfilmjei, amelyek közül az utóbbiak ragadtak meg a emberek emlékezetében, köszönhetően a banda egyedi humorának.

A 60-as évek közepétől csupán néhány dalhoz forgattak kisfilmeket, amelyekben a stúdióban vagy koncert közben volt látható az előadó, ám ezeknek már csak nagyon ritkán volt története vagy más koncepciója.

A 70-es évektől kezdve egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a látvány a pop-rock műfajban, amit David Bowie, a Genesis vagy a Pink Floyd, Alice Cooper koncertje bizonyít a legjobban, hiszen ezek a fellépések a zenés színházra hasonlítottak a leginkább.

Ezután megszületett a zenés videóklip annak köszönhetően, hogy a modern filmtechnológia és a videózás elterjedése találkozott a pop-rock műfajban megszületett vizuális igénnyel. Habár korábban is előfordultak figyelemfelkeltő klipek, mégis a Queen 1975-ös, Bruce Gowers által rendezett, Bohemian Rhapsody-ja nevezhető úttörőnek.

A klip képi világa inkább csak középszerű, így nem is azért nevezhető kiemelkedőnek, hanem azért, mert ennek a dalnak és klipnek a hatalmas sikere teremtette meg és terjesztette el az egész világon azt a divatot, hogy az új dalok esetében már-már kötelezővé vált a klipes promóció.

Ez volt az oka annak, hogy 1977-ben a Warnernél azon kezdtek gondolkodni, hogy kellene egy csatorna, amely esetében a műsor gerincét ezek a klipek adják. Az ezzel kapcsolatos első kísérletet a Music Television Network későbbi nagyfőnöke, Robert Pittman tette meg a 15 perces Album Tracks műsorral egy kis New York-i tévécsatornánál.

1979-ben John Lack, a Warner alelnöke rátette a kezét a Popclips című műsorra, aminek producere a 60-as években népszerű, Monkees-nak egykori tagja, Mike Nesmith volt. A Monkees tévésorozat a banda dalai köré épült, tehát Nesmith dolga csupán annyi volt továbbfejleszti a korábbi ötletét, amiből aztán megszületett a Music Television.

A csatorna első „klipje” egy montázs volt az 1969-es holdraszállásról és a Challenger űrrepülőgép indulásáról, a jelmondata pedig így szólt: „Soha többé nem tekinthetsz ugyanúgy a zenére.”
Ezután nem véletlen, hogy rögtön a Buggles Video Killed The Radio Star című dala következett a csatornán, ahol az első 24 órában összesen 116 klipet játszottak le, nem kevés ismétléssel. A legnagyobb sikert Phil Collins napjainkban is klasszikusnak számító dala, az In The Air Tonight és a Who You Better You Betje aratta, ugyanis mindkettőt ötször játszották le.

Emellett olyan poptörténeti felvételek is láthatóak voltak a csatornán, mint például Rod Stewart Do You Think I’m Sexy-je és Salingje, Kate Bush Wuthering Heightsje, David Bowie Fashionje, Gerry Rafferty Baker Streetje, vagy a Blondie Heart of Glassa.

Nem sokkal később eljött az a korszak, amelyben szinte csak az számított a zeneiparban, aki látható volt a Music Television műsorán, a skála pedig nem merült ki a pop-rock műfajban, hanem már a legsekélyesebb diszkótól és szinti-poptól a populárisabb progresszív rockig és a heavy metalig terjedt.

A kliprendezés népszerűségét jól mutatja, hogy olyan nagyszerű filmesek is megpróbálkoztak vele, mint például Martin Scorsese, Brian de Palma, John Landis, Anton Corbijn, de ezzel indította karrierjét David Fincher és Michael Bay is.A zenecsatorna mindenképpen válasz volt a tömegkultúra új kihívásaira, a modern látványtechnikáktól az idő felgyorsulásáig, ám az Music Television az indulása óta megosztotta a közönséget, ugyanis a látványra való koncentrálás eredményeként olyan előadókból csinált tiszavirág életű sztárt, akiknek dalai valójában fabatkát sem értek, miközben tulajdonképpen kizárta azokat, akik sokkal nagyobb ívű és időtartamú, igényes kompozíciókban dolgoztak.

Ennek a hozzáállásnak kedvezett a korszellem, ugyanis a 80-as években terjedt el a pop-elektronika és a playback, tehát tulajdonképpen az előadónak nem kellett feltétlenül értenie a zenéléshez, hanem csak elég volt, hogy jóképű, csinos, a klipet pedig összerakták mögé. Nem meglepő módon, ezen előadók legtöbbjére ma már senki sem emlékszik.

Természetesen előfordultak előadók, akik meglátták a művészi lehetőséget a klipben, ezért már a zenecsatorna első 10 évében akadtak a műfajban maradandó értékek, köztük Davis Bowie Ashes to Ashes, Peter Gabriel Sledgeham, Genesis Land of Confusion, Dire Straits Brothers In Arms vagy a Queen Radio Ga-Ga című dalokhoz készült klipek.

A Music Television történetében külön fejezetet nyitott Madonna és Michael Jackson, aki esetében a korszakalkotó Thrillertől kezdve végig lehetett követni a rémisztő külső átalakulását, valamint a zenéjének elsekélyesedését, miközben a klipekre kiadott összegek a csillagos eget verték. Ezen a téren máig Michael Jackson tarja a rekordot, ugyanis összesen 7 millió dollárba került az a klip, amelyet a húgával, Janettel közös Screamhez forgattak.

Madonna esetében elmondható, hogy ugyanolyan profin építette fel a klipjeit, ahogyan az egész karrierjét. Esetében előfordultak „botrányos, erkölcstelen vagy istenkáromló” klipek, így például a Papa Don’t Preach, a Like A Prayer, amelyet nem egy országban betiltottak, vagy a Justify My Love, amit maga a Music Television cenzúrázott.

Nem Madonna volt azonban az egyetlen olyan előadó, akit a zenecsatorna cenzúrázott, ugyanis 1983-ban a Rolling Stones Undercover of The Night-ját tiltották be, mert túl erőszakosnak ítélték meg az ahhoz készült klipet, egy évvel később pedig Frank Zappa Your Are What You Is című klipjét nem engedték képernyőre.A Music Television elmúlt 40 évében számos alkalommal előfordult, hogy a szexuális tartalom vagy az illetlen szöveg miatt nem engedte műsorra tűzni egy-egy előadó klipjét. Bár Prince mindig is ezek mezsgyéjén mozgott, mégis sikerült történelmet írnia a zenecsatornán, ugyanis 1982 őszén ő volt az első fekete előadó az 1999 című dalával főműsoridőben. Nem kellett azonban sok évnek eltelnie ahhoz, hogy a Music Television műsorra engedje a korábban „szalonképtelennek” bélyegzett rappereket is.

Természetesen nem szabad elfeledkezni az évtized legfontosabb zenei eseményéről sem, hiszen a Music Television végig élőben közvetítette 1985. július 13-14-én a Live Aidet, az éhező afrikaiak megsegítésére rendezett kettős, londoni és philadelphiai koncertet.

A 90-es években új korszak vette kezdetét a zenecsatornánál, ugyanis utat tört magának a grounge és a brit pop. Ebben az időszakban szerzett magának hírnevet a Pearl Jam, a Soundgarden, az Oasis, a Blur, a Cranberries, valamint az olyan egyedi hangú énekesnők, mint Alicia Keys, Tori Amos és Alanis Morrisette.

1989-ben elindult az Unplugged, ami a Music Television egyik legnépszerűbb sorozatává nőtte ki magát. A műsorban több generáció zenészei mutathatták be az igazi tudásukat, méghozzá élőben, általában akusztikus hangszereken.

A 2000-es évektől kezdve egyre inkább megkopott a videóklip varázsa, a Music Television pedig próbált haladni a korral, ezért már animációs műsorokat, drámai és komédia-sorozatokat is műsorra tűzött, miközben egyre több társcsatornát is elindítottak.

A Music Television licenszét több ország megvette, köztük 2007-ben Magyarország, ám rögtön per lett a dologból, mivel akkoriban a magyar televíziónak is az MTV volt a védjegye. Az ügyben máig nem született ítélet...

Az elmúlt tíz évben akkora teret nyert magának a YouTube és streaming, hogy a Music Television már nem nevezhető mértékadónak a pop-rock műfajában, tehát a történelmi küldetését beteljesítette. Azt, hogy ezzel mennyire tett jót, vagy rosszat a könnyűzenének, mindenkinek magának kell eldöntenie.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)