Farkas Gábor zongoraművésszel ad koncertet a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Csajkovszkij eredetileg Nyikolaj Rubinsteinnek akarta ajánlani 1874-1875-ben írott művét, zongoraművész-zeneszerző-karmester barátja azonban lesújtó kritikával illette a darabot. Az ajánlás így Liszt Ferenc növendékének és lánya, Cosima első férjének, a művet 1875-ben Bostonban bemutató Hans von Bülownak szól. A zongoraverseny 1888-ban nyerte el a zeneszerző által véglegesnek tekintett alakját.
Az első tételben meghatározó a romantikus pátosz és a szenvedély, a lassú tétel érzelmes románcába ördöngös scherzo-középrész ékelődik. A finálé főtémáját ukrán népi dallam ihlette. A zongoristáktól kivételes hangszertudást igénylő Allegro con fuoco fergeteges kódába torkollik - közölte a zenekar az MTI-vel. Ezt követi Beethoven VII. (A-dúr) szimfóniája, amely 1811-1812-ben keletkezett, és 1813-ban mutatták be Bécsben.
A sorssal vívott ádáz küzdelmet ábrázoló V., valamint az ember és természet harmóniáját derűsen megéneklő VI. után ez a mű az eksztázis, a mámor ünnepe, dionüszoszi alkotás, amelyben meghatározó szerepet játszik a sodró lendületű daktilikus ritmika. A legtöbbször felajzott hangulatú zene csupa gesztus, csupa mozdulat, olyannyira, hogy egyik lelkes csodálója, Richard Wagner "a tánc apoteózisa" jellemzéssel illette.
Az est karmestere Nánási Henrik, aki először áll a zenekar élén. Nánási korunk egyik kiemelkedő karmestere, a berlini Komische Oper zeneigazgatójaként kétszer szerezte meg együttesének az Év operaháza elismerést.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások