A Gellért-hegyre jártak a magyar boszorkányok?

Az inkvizíció idején hazánkban is sok nőt vádoltak meg azzal, hogy rontást hoznak az emberekre. Van a múltnak egy sötét időszaka, amikor világszerte üldözték azokat a nőket, akiket megvádoltak boszorkánysággal. Sokszor kiderült, hogy ezek mind alaptalan vádak voltak, de az akkori kort ez nem érdekelte.

Az inkvizícióra leggyakrabban külföldről hoznak fel példákat, pedig Magyarországon is történtek kivégzések, csak erről keveset hallani.

A fennmaradt bizonyítékok szerint főleg a Gellért-hegyet jelölték meg a boszorkányok gyülekezőhelyeként. Ennek az lehetett az oka, hogy a hegy elég varázslatos volt, a mágiától félő emberek számára.

A Gellért-hegy már a pannóniai őslakosok vallásában is nagy szerepet töltött be, hiszen tele van barlangokkal, a lábánál meleg vizű források fakadnak, és még titokzatos sziklarepedések is formálják a hegyet. De ez nem volt elég az akkori embereknek! Az ő fantáziájukat a gyógyító erejű víz is beindította, és úgy tartották, hogy azoktól akár hallucináció is jelentkezhet.

E hittek miatt vált a Gellért-hegy a természetfeletti hiedelmek egyik színhelyévé, ahol a boszorkányok tartották az ünnepeiket. A különböző kutatások felfedezték, hogy a déli lejtő egy része széltől védett, és a hőforrások úgy felmelegítették a talajt, hogy mediterrán növények és gyógyfüvek is előbukkantak a földből.

Ezek a különleges növények, főleg a virágok, különleges szerepet játszhattak a nyári napfordulóhoz kötött boszorkány szertartásokban, mint például a szerelmi varázslatokban. Ezen kívül még gyógynövények is teremtek a hegyen, ami megint csak erősítette a boszorkányságban való szerepét.

A debreceni városi jegyzőkönyvben is említik a Gellért-hegyet. A XVIII. századból fennmaradt periratban az áll, hogy Dániel Kovácsné és Csókási Györgyné a Gellért-hegyre járt titkos összejövetelekre, és bűvös-bájos, ódó-kötő, varázsló, másokat megrontó, parázna személyek, orvosok ők.
A periratból az nem derült ki, hogy valójában mit csináltak ezek az asszonyok a helyen, mert az mindig csak helyszínként van megjelölve.

Nem csak Debrecenben találni periratot a Gellért-hegyet illetően, hanem Szegeden is. Akiket ott fogtak perbe, azok is visszatérő elemként jelölték meg a helyet.
Hisen Borbála 1728 júniusában vallotta be, hogy amikor Sárhegyen beesküdtek, akkor Gyöngyösön a boszorkányok vigadtak, és Sárhegyről a Gellért-hegyre jártak fel.

Koncz Sára azt mondta, amikor már nem bírta tovább a kényszervallatást, hogy a Gellért-hegyen lett az ördög szövetségese. Szél Zsuzsanna volt az, aki azt is elárulta, hogy évente háromszor jártak fel a hegyre, Szent György napján, pünkösdkor és Luca napján.

Az összes vallomásban az a közös, hogy mindegyikben szerepel, hogy bort hoztak a gellért-hegyi pincékből, és a hegyre járó boszorkányok nemcsak seprűn lovagoltak, hanem fiatal legényeket szerszámoztak fel, és azoknak a hátán ügettek fel a titokzatos összejövetelek helyszínére.
A lóvá változtatás valójában mitológiai jelkép a szexualitásra, és arra, hogy a boszorkányok erotikus erőivel szemben teljesen felesleges minden ellenállás.

Hogy valójában mi történt a Gellért-hegyen, az nem derül ki semmilyen periratból, vagy más történelmi bizonyítékból, úgyhogy az örökre sírba szállt a kor boszorkányaival együtt.

(Forrás: Life.hu)