A japánok a mai napig hisznek az ókami létezésében

Öt misztikus teremtmény, amelynek valódiságában senki sem kételkedik.Míg a világ egyik fele Isten és Allah létezését nem kérdőjelezi meg, addig a japánok a jókaiknak nevezett, misztikus lényekben és szellemekben hisznek. A jókai lehet szelíd, barátságos, jóindulatú, de akár arra is vágyhat, hogy kiharapjon egy darabot az emberekből.

A japán folklór rengeteg teremtményt ismer, de a következő öt a legvarázslatosabb és a legnépszerűbb, ugyanis a japánok ezekben hisznek a legmélyebben.

Ókami: A japánok erős természetfeletti hatalmat tulajdonítanak a rókáknak, a tanukiknak, és az ókaminak, tehát a farkasnak. A hiedelmek szerint az ókami becsületes, és mindaddig jóindulatú, amíg megfelelőképpen közelítenek felé.

Vannak, akik szerint az ókami a hegyek kamija (istene), míg mások háziállatként, hírvivőként, istenek avatárjaként képzelik el. A farkasokat mindenképpen tekinthetjük istenségnek, hiszen a nevükben is benne van, hogy „Nagy kami”.

A japánoknak azonban van egy általános elnevezése is a farkasokra, ami a jama inu, tehát a „hegyi kutya”, és úgy gondolták, hogy mint a háziállat rokonaik, úgy a farkasok is az embereket védi, csak ők a vadonban. Az okuri inu, avagy okuri ókami (kísérő farkas) a hegyekben járó embereket követi és védi, akár más farkasoktól is.

Az okuri ókami azonban kétféle lehet a japán folklór szerint, ugyanis az egyik fajta védeni akarja az embereket, míg a másik fajta inkább azért követi őket, hogy becserkéssze és felfalja. Egy másik történet szerint a farkasok viselkedését az befolyásolja, hogy milyen az adott ember megnyilvánulása.

A japánok úgy tartják, hogy amikor valakit megtámad egy farkas, de az áldozat nem tanúsít ellenállást, hanem könyörögni kezd az életéért, akkor az ókami megvédi. Az okuri ókami mesékben az emberek gyakran megjutalmazzák a farkast a kedvenc ételével.

Ez a jutalomfalat lehet só, azuki bab és rizs. A hiedelmek szerint addig kell adni az ételeket, amíg az ember el nem érte a célját, ami az, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a farkassal. Az okuri ókami tehát nem nevezhető félelmetesnek.Cucsigumo: Más néven Jacukahagi, azaz „Föld pók”. Ennyi talán elég is, hogy irtózni kezdjünk a jókaitól, ám a japánok nem félnek tőle, mert a folklórban igen tiszteletreméltó helyet foglal el a cucsigumo, aminek komoly befolyása van a többi szellemre.

Egyes leírásokból az derül ki, hogy a hosszú végtagokkal rendelkező cucsigumo barlangokban éltek. Más elképzelés szerint valójában emberekről van szó, akik olyan tolvajok voltak, akik barlangokban húzták meg magukat, a japánok pedig gúnyolódásból akasztották rájuk a cucsigumo elnevezést. A pókszellemeknek más formája is létezik a legendák szerint. Akad például Dzsorógumo (prostituált pók), Rakusinpu (összefonó menyasszony) és Madara-gumo (foltos pók).

A cucsigumo lényeket a Nephila clavata elnevezésű pókról mintázták. Erről a nyolclábúról ma már tudjuk, hogy nincs mérge, de régen azt hitték az emberek, hogy a természetfeletti ereje miatt erős az mérge. Ha a ronda vörös, fekete, zöld és sárga foltos kinézett nem lenne elég, akkor még hozzá kell tennünk, hogy az igencsak torz teremtménynek hosszú fekete végtagjai vannak, és sárga hálót sző.

A legismertebb cucsigumo mendemonda Raiko legendája. A történetben, amikor Raiko megbetegedett, akkor egy furcsa idegen látogatta meg. Az egyik változat szerint egy nőről volt szó, míg a másik szerzetesről beszél.

A rejtélyes látogató pókhálót bocsátott ki a testéből, és ezzel fonta körül Raikót, aki szinte mozgásképtelenné vált. Szerencsére az áldozat meg tudta sebezni az idegent egy pengével. A lény elmenekült, de mivel vérnyomokat hagyott maga után, ezért Raiko követte, majd eljutott egy barlanghoz, ahol emberi csontokat talált. A férfi megölte a pókszellemet.

A történet egy másik verziójában az elmesélő próbálta jó színbe feltüntetni a pókokat. Ebben a történetben Raiko fogságba ejt egy cucsigumot, ami esküt tesz, hogy háromszor megmenti a férfi életét, majd betartja az ígéretét.Oni: Ezek a teremtmények nagyon hasonlítanak a nyugati démonokhoz, trollokhoz, emberevő óriásokhoz. Az oni nevének eredete a mai napig homályos, de valószínű, hogy az „On” szóhoz van köze. Ez kínaiul azt jelenti, hogy „rejtőzködő”, tehát egy láthatatlan szellem, istenség lehetett, ami természeti csapásokkal, járványokkal és egyéb katasztrófával keserítette meg az emberek életét.

A japán elképzelés szerint az oni lehet hatalmas szörny, de mini is. Az arca emberre, majomra vagy madárra hasonlít, a haja bozontos. A karma pengeéles. Az ábrázolásokon szarvak is szerepelnek. A bőrük színe kék, fekete, lila, vörös, barna, esetleg zöld. Az onik állítólag ágyékkötőben járnak, a kezükben pedig szögekkel kivert bunkósbottal közlekednek.

A japán legenda szerint az onik Enma-Ó ördögi szolgái, akiknek az a feladata, hogy kínozzák meg a bűnösöket a japán pokolban, a Dzsigokuban. A buddhista alvilág Onijai két csoportra oszthatóak. Az egyik az aka-oni (vörös oni), a másik az ao-oni (kék oni).

A két fő kategória mellett még van több is. Azok a fajták az emberek világában okoznak pusztítást. Az esetek többségében az onik felfalják, megölik az embereket, vagy keresztbe tesznek nekik. Csak nagyon ritkán akadnak védelmező onik.Kappa: A kappák folyógyerekeket jelent. A japán hiedelmek szerint ezek a szörnyek a folyókban és a tavakban élnek. A kappák veszélyesek, hiszen azzal szórakoznak, hogy gyerekeket rántanak le a víz alá, ahol kibelezik őket.

A vízi lények kinézetre 12-13 éves gyerek nagyságúak, arcuk pedig teknőcre, oroszlánra vagy vidrára hasonlít. Ehhez még képzeljük hozzá a hosszú karmokat, a pikkelyeket, és kész is a szörny, ami képes kitekerni a kezét és a lábát.

A legfurcsább részük a fejük tetején található, csészealjszerű bemélyedés, amiben vizet tartanak. A legenda szerint ez azért fontos, mert a szárazföldön ebben van a varázserejük, ám ennél fontosabb információ, hogy ezt a részt kell támadni, ha valaki le akarja győzni a kappákat. Ha sikerül kilötykölni a vizet, akkor meghajlásra lehet kényszeríteni őket.

A jókaik világáról már megszokhattuk, hogy egy-egy csoporton belül léteznek jó és rossz teremtmények. Ez alól a kappák sem kivételek, tehát hol segítenek a rizsültetésben, az öntözésben, hol tönkreteszik az emberek munkájukat, vagy őket eszik meg.Hebi: Ennek a jókainak a neve kígyót jelent. Ahogy más kultúrákban, úgy a japánban is a nőkkel hozzák összefüggésbe. A hebi alapvetően kétféle lehet, tehát jó és gonosz. Az egyik japán legenda szerint a hebi egy kígyóasszony, aki az óceán istenének lánya, a tenger mélyén él egy palotában.

Ha egy férfi találkozik ezzel az asszonnyal, akkor a hebit odaadó és gondoskodó feleség lesz. Amikor pedig a férfi visszatér a világba, akkor különleges hatalmat és gazdagságot kap a kígyó asszonytól.

Egy másik történet nem a született feleség hebiről szól. Ebben a legendában egy fiatal halászfiú a főszereplő, aki éjszaka, a viharban halászik. Amikor kifog egy tarka teknőst, akkor az könyörögni kezd az életéért.

A halász megkegyelmez a teknősnek, ami leviszi a tenger mélyére, ahol a legény találkozik a már említett kígyóasszonnyal, akivel összeházasodnak. Három évvel később a halász haza akar menni, ezért a feleség nekiad egy ékszeres dobozt.

A hebi arra kéri a halászt, hogy ne nyissa kis a dobozt, ám Pandora óta tudjuk, hogy mi szokott ilyenkor történni. A teknős hazaviszi a legényt, aki megrökönyödve veszi tudomásul, hogy az, ami neki három év volt, földi időben három évszázadnak felelt meg. Ki tudja, hogy miért, de a férj ekkor kinyitotta a dobozt, mire a férfi elporlad.

A japán folklór szerint létezik nyolcfejű hebi, amit egy hercegnő tart fogságban. A hiedelmek között előfordul a Cucsinoko is, ami 30-80 centi hosszú, és az átlagos kígyónál sokkal szélesebb. A fogai és mérge hasonlít a viperáéhoz. A Cucsinoko méteres ugrásokra képes, sőt, némelyik beszélni is tud, de ezt a képességet leginkább a mesteri hazudozásra használja.

A japán legendák között akad olyan, ami arról mesél, hogy a hebik egykor emberek voltak, de kígyóként születtek újjá. Ennek különféle oka lehet, de a cél ugyanaz, a megvilágosodás.

(Forrás: noiportal.hu)