A Necronomicon – Mese vagy valóság?
Ősi istenekről, rituálékról és szörnyekről ír a varázskönyv, amelynek hitelességéről megoszlanak a vélemények.
Képzeljük el, hogy a most divatos természetfeletti világról szóló könyvek egyikét megtalálják évszázadok, vagy évezredek múlva a leszármazottaink, és heves vitát folytatnak arról, hogy a kezükben tartott mű varázskönyv, vagy csak egy regény.
Valami ilyesmi lehet a Necronomicon rejtélye is. Ez a könyv, amely ősi istenekről, szörnyekről, mágikus szertartásokról ír, a mai napig heves vitákat gerjeszt annak ellenére, hogy a mű írója azt vallotta, hogy az egész csak az ő fantáziájának a szüleménye.
Howard Phillips Lovecraft, amerikai író és költő azokkal a horror novellákkal vált ismertté, amelyeket a saját képzelete teremtett és egy kitalált mitikus világban játszódnak. Ahogy a Necronomicon, úgy Lovecraft többi műve is arra épül, hogy ősi istenek uralkodtak a Föld felett. Őket Nagy Öregeknek hívták, és úgy néztek ki, mint a szörnyek.
Az istenek valamiért kénytelenek voltak elhagyni a Földet még az emberek megjelenése előtt. A történet szerint azonban egy-két szörnyisten itt maradt, mint például Cthulhu, aki jelenleg az óceánok mélyen alszik.
A legenda úgy tartja, hogy a Nagy Öregek, akik közül Azathoth, Yog-Sothoth, Nyaralkotep, Shoggoth és Shub-Niggurath a legfontosabb, egyszer visszatérnek, ha a csillagok megfelelően kapcsolódnak, vagy létrejön egy dimenziókapu, ám ez rossz hír lesz az emberiség számára, mert az istenek visszatérése egyet jelent az emberiség pusztulásával.
A Necronomicon alapját az azonos című grimoár (varázskönyv) adja, tehát a Necronomicon valójában a Halott Nevek Könyve, amit Abdul Alhazred, az őrült arab írt meg Damaszkuszban. Ennek az eredeti címe az Al-Azif. Ez az arab kifejezés a rovarok éjszakai hangjára utal. Régen erről azt gondolták, hogy a démonok üvöltése.
A Halott Nevek Könyvéről keveset tudunk. Az biztos, hogy hét részből áll, i. sz. 730-ban íródott, Damaszkuszban. Az író személyéről csak annyit lehet tudni, amennyit a Necronomiconban található önéletrajzból kikövetkeztettek.
Abdul Alhazred valószínűleg Jemenben született. Az író bejárta az Alexandriától Punjabig tartó vidéket, és sok időt töltött az arab sivatagban. Alhazred nagyon sokat olvasott és idegen nyelvről fordított.
Okos ember volt, mégis azt mondják róla, hogy „őrült arab”, pedig klinikai értelemben nem volt az. Ennek oka az, hogy a viselkedése szokatlan, különc, ezért kirívó volt, tehát ami napjainkban normális, az akkoriban őrültség volt.
A varázskönyv eredeti kéziratát egyelőre senki sem találta meg, pedig Idries Shah nagyon sok könyvtárat átnézett, hátha rábukkan, de nem járt sikerrel. A könyv első latin fordítása 1487-ben készült el, köszönhetően Olaus Wormius dominikánus szerzetesnek, aki egy spanyol inkvizítor titkára volt.
Wormius nagyon nagy érdeklődést mutatott a mű iránt, ez pedig korában veszélyes volt, hiszen üldözték az eretnekeket. Ez lett Wormius végzete is, ugyanis megégették. A kivégzése előtt azonban Wormius még el tudta küldeni a könyvet Johann Tritheimnek.
A mű legközelebb 1586-ba, Prágában került elő, amikor John Dee mágus és Edward Kelly megvette azt Jacob Eliezertől. Dee kísérletezni kezdett a varázskönyvvel, amit eközben lefordított angolra, ám ezt a változatot sosem nyomtatták ki. A kézirat ez után Elias Ashmole kezébe vándorolt, majd végül a Bodleian Könyvtár tulajdonába került Oxfordban.
Miről szól a könyv?
Alhazred nagyon sok izgalmas dologra bukkanhatott a kutatásai, utazgatása közben, de sok esemény elveszett az évek során, vagy olyan művekbe épülhetett be, mint Genezis, vagy az apokrif Énok könyve.
Az író nagyon elszántan kereste a régi mitikus legendákat, mert hitt benne, hogy az emberiség megjelenése előtt olyan lények éltek a Földön, akik átadták a tudásukat az embereknek. Alhazred azt is feltételezte, hogy van a Földön kívül élet és ezt a meggyőződését egy kozmikus hierarchia modellbe építette be. Az író úgy hitte, hogy a szertartásai során kapcsolatba lépett az Ördögökkel, és felfedezte az ördögi erőket, amelyek azért jöttek létre, hogy leigázzák a Földet.
Maga a könyv olyan ősi vallásokkal, okult tanokkal, varázslatokkal és szertartásokkal van megtöltve, amelyekkel démonokat, sötét erőket idézhet meg az olvasó, de akár a halottakat is felélesztheti.
A Nagy Öregek, akikről szó esik a műben, azok a lények, akik a szférák mögött élnek, természetfeletti képességekkel rendelkeznek, az emberekkel párosodnak, és szörnyű utódokat nemzenek.
A teremtmények egész létezésük alatt egy kaput keresnek, amin keresztül megérkezhetnek a Földre. A történet nem véletlenül hangozhat ismerősnek, ha ismerjük Énok könyvét, de ugyanezek az elemek felbukkannak a Talmudban is. Ez arra utal, hogy ugyanazt az információt, többször feldolgozták.
Visszakanyarodva Dee-hez és Kelly-hez, el kell mondanunk, hogy elvileg Alhazredtől vették át azokat a tanokat, amikkel elő lehet hívni a Nagy Öregeket. A varázskönyv nagyon sok időformulát tartalmaz, a lépéseket pedig fokozatosan írja le, hogy még az egészen kezdő is képes legyen követni. Dee és Kelly azonban néhány lépést kiegészített.
Jó kérdés, hogy ez az egész igaz, vagy csak Lovecraft találta ki, hogy több olvasót szerezzen a Necronomicon című művének? A választ megkönnyíti, ha szót ejtünk Aleister Crowley-ról és Sonia Greene-ről, utóbbi később Lovecraft neje lett.
Crowley neve azért fontos, mert neki lehetősége volt arra hogy elolvassa Dee Necronomiconját. Ez kiderül a Törvények Könyvéből, amit ő írt. Crowley 1918-ban találkozott Greene-nel, amikor mind a ketten New Yorkba utaztak.
Green három évvel később, 1921-ben találkozott Lovecrafttal, és ugyanebben az évben jelentette meg az író első olyan novelláját, amelyben megjelent Alhazred (The Nameless City).
Lovecraft 1922-ben említette először a Necronomicont a The Hound című novellájában. 1924-ben Lovecraft és Sonia összeházasodtak, s itt kerül be a képbe az a háromszög, ami nagyon sok titokról leránthatná a leplet, hiszen nagy kérdés, hogy Crowley mennyit mesélt a barátnőjének a Necronomikonról, a mágikus tapasztalatairól, amit a hölgy esetleg elmondott a férjének?
Arra nincs bizonyíték, hogy Lovecraft olvasta az eredeti Necronomicont, ám egyes vélemények szerint Crowley írta az eredetit, vagy legalább dolgozott az eredeti varázskönyvön.
Azt, hogy most kinél van az eredeti Necronomicon, azt senki sem tudja, ugyanis az csak sejthető, hogy Crowleynak volt egy példánya. Dee fordítása 1934 tavaszán eltűnt, majd több könyvtár is elvesztette a maga példányát, Wormius változatát pedig törölték a katalógusból. Valahogy olyan az egész, mintha valaki, vagy valami, nagyon nem szeretné, ha a könyv az emberek kezébe kerülne.
Persze, minderre a legegyszerűbb magyarázat az lenne, hogy az egész csak egy ügyesen megkomponált sztori, hiszen maga Lovecraft is azt állította, hogy a Necronomicon az ő fantáziájának a szüleménye.
Az erről szóló levelében arról írt, hogy mindössze 5 éves volt, amikor megalkotta Alhazred alakját, majd az évek során kitalálta a komplett történetet, amit 1973-ban Abdul Alhazred néven publikált önálló kötetként.
Lovecraft számos olyan történetet írt, amely hasonlít a Necronomicon műben bemutatott világra. Ilyen a Pnakotikus kéziratok, Dzyan könyve vagy a R'lyeh-i szöveg. Ezek mind-mind az író kitalációi.
Ha nem vagyunk szkeptikusok, akkor mostanra már kellően felizgatta a kíváncsiságunkat az a lehetőség, hogy igenis létezik az eredeti Necronomicon, és Abdul Alhazred létező személy volt.
Ezt az elméletet elsősorban a már említett Crowley-Greene-Lovecraft háromszög támasztja alá. Természetesen lehetséges, hogy az eredeti Necronomicon Crowley munkája volt, vagy legalább részben ő írta.
Összefoglalva tehát arról lehet szó, hogy a Necronomicon rajongói azt akarják, hogy a történet igaz legyen, ezért ők azt vallják, hogy megint arról van szó, hogy valakik nem akarják, hogy tudjuk, létezik az eredeti Necronomicon. Itt felmerül azonban a kérdés, hogy ki és mit nyer azzal, hogy megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy csak egy jól megírt horror könyv az egész, ami zseniális reklámot kapott?
A vitatárgya tehát az, hogy van egy horror novellánk, vagy van egy varázskönyvünk? Ha varázskönyv, akkor hol az eredeti? Egyes vélemények szerint a Vatikánnál, ami elég nyilvánvaló lenne.
Talán régen még könnyű lett volna ezt kideríteni, de napjainkban olyan sok hamis, átírt, kiegészített Necronomicon kering a világban, hogy lehetetlen küldetés lenne megtalálni az igazit. Amíg nem kerül elő egy hiteles példány, addig nem jelenthetjük ki, hogy a Necronomicon csak egy novella, vagy egy varázskönyv.
(Forrás: noiportal.hu)
Képzeljük el, hogy a most divatos természetfeletti világról szóló könyvek egyikét megtalálják évszázadok, vagy évezredek múlva a leszármazottaink, és heves vitát folytatnak arról, hogy a kezükben tartott mű varázskönyv, vagy csak egy regény.Valami ilyesmi lehet a Necronomicon rejtélye is. Ez a könyv, amely ősi istenekről, szörnyekről, mágikus szertartásokról ír, a mai napig heves vitákat gerjeszt annak ellenére, hogy a mű írója azt vallotta, hogy az egész csak az ő fantáziájának a szüleménye.
Howard Phillips Lovecraft, amerikai író és költő azokkal a horror novellákkal vált ismertté, amelyeket a saját képzelete teremtett és egy kitalált mitikus világban játszódnak. Ahogy a Necronomicon, úgy Lovecraft többi műve is arra épül, hogy ősi istenek uralkodtak a Föld felett. Őket Nagy Öregeknek hívták, és úgy néztek ki, mint a szörnyek.
Az istenek valamiért kénytelenek voltak elhagyni a Földet még az emberek megjelenése előtt. A történet szerint azonban egy-két szörnyisten itt maradt, mint például Cthulhu, aki jelenleg az óceánok mélyen alszik.
A legenda úgy tartja, hogy a Nagy Öregek, akik közül Azathoth, Yog-Sothoth, Nyaralkotep, Shoggoth és Shub-Niggurath a legfontosabb, egyszer visszatérnek, ha a csillagok megfelelően kapcsolódnak, vagy létrejön egy dimenziókapu, ám ez rossz hír lesz az emberiség számára, mert az istenek visszatérése egyet jelent az emberiség pusztulásával.
A Necronomicon alapját az azonos című grimoár (varázskönyv) adja, tehát a Necronomicon valójában a Halott Nevek Könyve, amit Abdul Alhazred, az őrült arab írt meg Damaszkuszban. Ennek az eredeti címe az Al-Azif. Ez az arab kifejezés a rovarok éjszakai hangjára utal. Régen erről azt gondolták, hogy a démonok üvöltése.
A Halott Nevek Könyvéről keveset tudunk. Az biztos, hogy hét részből áll, i. sz. 730-ban íródott, Damaszkuszban. Az író személyéről csak annyit lehet tudni, amennyit a Necronomiconban található önéletrajzból kikövetkeztettek.
Abdul Alhazred valószínűleg Jemenben született. Az író bejárta az Alexandriától Punjabig tartó vidéket, és sok időt töltött az arab sivatagban. Alhazred nagyon sokat olvasott és idegen nyelvről fordított.Okos ember volt, mégis azt mondják róla, hogy „őrült arab”, pedig klinikai értelemben nem volt az.
A varázskönyv eredeti kéziratát egyelőre senki sem találta meg, pedig Idries Shah nagyon sok könyvtárat átnézett, hátha rábukkan, de nem járt sikerrel. A könyv első latin fordítása 1487-ben készült el, köszönhetően Olaus Wormius dominikánus szerzetesnek, aki egy spanyol inkvizítor titkára volt.
Wormius nagyon nagy érdeklődést mutatott a mű iránt, ez pedig korában veszélyes volt, hiszen üldözték az eretnekeket. Ez lett Wormius végzete is, ugyanis megégették. A kivégzése előtt azonban Wormius még el tudta küldeni a könyvet Johann Tritheimnek.
A mű legközelebb 1586-ba, Prágában került elő, amikor John Dee mágus és Edward Kelly megvette azt Jacob Eliezertől. Dee kísérletezni kezdett a varázskönyvvel, amit eközben lefordított angolra, ám ezt a változatot sosem nyomtatták ki. A kézirat ez után Elias Ashmole kezébe vándorolt, majd végül a Bodleian Könyvtár tulajdonába került Oxfordban.
Miről szól a könyv?Alhazred nagyon sok izgalmas dologra bukkanhatott a kutatásai, utazgatása közben, de sok esemény elveszett az évek során, vagy olyan művekbe épülhetett be, mint Genezis, vagy az apokrif Énok könyve.
Az író nagyon elszántan kereste a régi mitikus legendákat, mert hitt benne, hogy az emberiség megjelenése előtt olyan lények éltek a Földön, akik átadták a tudásukat az embereknek. Alhazred azt is feltételezte, hogy van a Földön kívül élet és ezt a meggyőződését egy kozmikus hierarchia modellbe építette be. Az író úgy hitte, hogy a szertartásai során kapcsolatba lépett az Ördögökkel, és felfedezte az ördögi erőket, amelyek azért jöttek létre, hogy leigázzák a Földet.
Maga a könyv olyan ősi vallásokkal, okult tanokkal, varázslatokkal és szertartásokkal van megtöltve, amelyekkel démonokat, sötét erőket idézhet meg az olvasó, de akár a halottakat is felélesztheti.
A Nagy Öregek, akikről szó esik a műben, azok a lények, akik a szférák mögött élnek, természetfeletti képességekkel rendelkeznek, az emberekkel párosodnak, és szörnyű utódokat nemzenek.
A teremtmények egész létezésük alatt egy kaput keresnek, amin keresztül megérkezhetnek a Földre. A történet nem véletlenül hangozhat ismerősnek, ha ismerjük Énok könyvét, de ugyanezek az elemek felbukkannak a Talmudban is. Ez arra utal, hogy ugyanazt az információt, többször feldolgozták.
Visszakanyarodva Dee-hez és Kelly-hez, el kell mondanunk, hogy elvileg Alhazredtől vették át azokat a tanokat, amikkel elő lehet hívni a Nagy Öregeket. A varázskönyv nagyon sok időformulát tartalmaz, a lépéseket pedig fokozatosan írja le, hogy még az egészen kezdő is képes legyen követni. Dee és Kelly azonban néhány lépést kiegészített.Jó kérdés, hogy ez az egész igaz, vagy csak Lovecraft találta ki, hogy több olvasót szerezzen a Necronomicon című művének? A választ megkönnyíti, ha szót ejtünk Aleister Crowley-ról és Sonia Greene-ről, utóbbi később Lovecraft neje lett.
Crowley neve azért fontos, mert neki lehetősége volt arra hogy elolvassa Dee Necronomiconját. Ez kiderül a Törvények Könyvéből, amit ő írt. Crowley 1918-ban találkozott Greene-nel, amikor mind a ketten New Yorkba utaztak.
Green három évvel később, 1921-ben találkozott Lovecrafttal, és ugyanebben az évben jelentette meg az író első olyan novelláját, amelyben megjelent Alhazred (The Nameless City).
Lovecraft 1922-ben említette először a Necronomicont a The Hound című novellájában. 1924-ben Lovecraft és Sonia összeházasodtak, s itt kerül be a képbe az a háromszög, ami nagyon sok titokról leránthatná a leplet, hiszen nagy kérdés, hogy Crowley mennyit mesélt a barátnőjének a Necronomikonról, a mágikus tapasztalatairól, amit a hölgy esetleg elmondott a férjének?
Arra nincs bizonyíték, hogy Lovecraft olvasta az eredeti Necronomicont, ám egyes vélemények szerint Crowley írta az eredetit, vagy legalább dolgozott az eredeti varázskönyvön.
Azt, hogy most kinél van az eredeti Necronomicon, azt senki sem tudja, ugyanis az csak sejthető, hogy Crowleynak volt egy példánya. Dee fordítása 1934 tavaszán eltűnt, majd több könyvtár is elvesztette a maga példányát, Wormius változatát pedig törölték a katalógusból. Valahogy olyan az egész, mintha valaki, vagy valami, nagyon nem szeretné, ha a könyv az emberek kezébe kerülne.
Persze, minderre a legegyszerűbb magyarázat az lenne, hogy az egész csak egy ügyesen megkomponált sztori, hiszen maga Lovecraft is azt állította, hogy a Necronomicon az ő fantáziájának a szüleménye.Az erről szóló levelében arról írt, hogy mindössze 5 éves volt, amikor megalkotta Alhazred alakját, majd az évek során kitalálta a komplett történetet, amit 1973-ban Abdul Alhazred néven publikált önálló kötetként.
Lovecraft számos olyan történetet írt, amely hasonlít a Necronomicon műben bemutatott világra. Ilyen a Pnakotikus kéziratok, Dzyan könyve vagy a R'lyeh-i szöveg. Ezek mind-mind az író kitalációi.
Ha nem vagyunk szkeptikusok, akkor mostanra már kellően felizgatta a kíváncsiságunkat az a lehetőség, hogy igenis létezik az eredeti Necronomicon, és Abdul Alhazred létező személy volt.
Ezt az elméletet elsősorban a már említett Crowley-Greene-Lovecraft háromszög támasztja alá. Természetesen lehetséges, hogy az eredeti Necronomicon Crowley munkája volt, vagy legalább részben ő írta.
Összefoglalva tehát arról lehet szó, hogy a Necronomicon rajongói azt akarják, hogy a történet igaz legyen, ezért ők azt vallják, hogy megint arról van szó, hogy valakik nem akarják, hogy tudjuk, létezik az eredeti Necronomicon. Itt felmerül azonban a kérdés, hogy ki és mit nyer azzal, hogy megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy csak egy jól megírt horror könyv az egész, ami zseniális reklámot kapott?
A vitatárgya tehát az, hogy van egy horror novellánk, vagy van egy varázskönyvünk? Ha varázskönyv, akkor hol az eredeti? Egyes vélemények szerint a Vatikánnál, ami elég nyilvánvaló lenne.
Talán régen még könnyű lett volna ezt kideríteni, de napjainkban olyan sok hamis, átírt, kiegészített Necronomicon kering a világban, hogy lehetetlen küldetés lenne megtalálni az igazit. Amíg nem kerül elő egy hiteles példány, addig nem jelenthetjük ki, hogy a Necronomicon csak egy novella, vagy egy varázskönyv.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások