Átkozott régészet
Borzalmas balszerencsét hozhat az emberre egy-egy lelet.
Ha hiszünk az elátkozott tárgyakban, akkor a régészet egy igazán veszélyes szakma, hiszen a szakemberke könnyen találhatnak olyan leletet, amelyen valamilyen rontás ül. A múltból erre több példát találhatunk, de a következők, az legátkozottabb régészeti felfedezések.
A Halál Istennője: Cipruson találták meg 1818-ban azt a mészkő szobrot, ami a lembi hölgyet, avagy a Halál Istennőjét ábrázolja. A becslések szerint, az alkotás időszámításunk előtt 3500-ban készült. A szakértők úgy gondolják, hogy a szobor termékenységi bálvány lehet.
Az alkotást először Lord Elphon birtokolta, ám a férfi hamarosan, rejtélyes körülmények között, elvesztette hét családtagját, majd ő is meghalt. Az, hogy pontosan mi történt a családdal, homály fedi, de az biztos, hogy a következő tulajdonosok sem jártak jobban.
Ivor Manucci, majd Lord Thompson-Noel is családostul halt meg, amikor hozzájuk került a szobor. A negyedik, és egyben utolsó tulajdonos, Sir Alan Biverbrook a nejével és a két lányával hagyta itt a földi létet.
Biverbrook két fia életben maradt. Ők egyáltalán nem hittek az okkultizmusban, ezért valószínűleg csak szerencséjük volt, amikor úgy döntöttek, hogy a Skót Királyi Múzeumnak adományozzák a szobrot.
Ahogy a lelet elfoglalta az új helyét, új érte el a vég az érte felelős dolgozókat. A múzeum kurátora elismerte, hogy a szobrot természetfeletti erő hatja át, ezért egy vastag üvegfal mögött őrzik, hogy senki se érhessen hozzá.
A karuni kincsek: Körülbelül 363 darabból áll az Égei-tengeri ókori kincs, amit véletlenül fedeztek fel, amikor 1960-ban autópályát kezdtek építeni a Güre nevű település közelében. A műtárgyakat, amelyek időszámításunk előtt 560 és 546 között készültek, valószínűleg Kőrus, lüd uralkodó birtokolta.
A műkincset nem a szakértők vizsgálhatták meg először, ugyanis azok műkincs kereskedők kezébe kerültek, ők pedig megpróbálták kicsempészni az országból. A török kormány csak 1985-ben találta meg a gyűjtemény a New York-i Metropolitan Múzeumban.
A török kormány és az amerikaiak sokáig tárgyaltak a kincsekről, míg végül a törökök 40 millió dollárt fizettek a műtárgyakért, amelyek 1993-ban visszakerült az országba. Állítólag az a férfi, aki ellopta a kincseket, igazán rosszul járt, mert rengeteg szerencsétlenség érte, beleértve azt, hogy a három fia rejtélyesen meghalt.
Ötzi, a jégember: Nagyjából 5300 éves a rézkorból származó gleccsermúmia, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán találtak meg a régészek, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méteres magasságban.
Valószínűleg Ötzi éppen vadászott, amikor utolérte a halála. A vizsgálatok szerint, ekkor 45 éves lehetett a 158 centi magas férfi. A múmia vizsgálatakor 15 kékesfekete, szénporral készült tetoválást találtak a testen, a lágyéktájon és a jobb bokáján. Ezek valószínűleg gyógyító célt szolgáltak.
A jégember azonban nem csak azért híres, mert a kora ellenére ilyen jó állapotban megmaradt a teste, hanem azért is, mert bosszúval és átokkal sújtotta azokat, akik nem hagyták békén ott, ahol volt.
A Rainer Henn, az innsbrucki egyetem patológusa például segített Ötzi kiemelésében, és szállításában, majd egy évvel később közúti balesetben halt meg pont akkor, amikor egy Ötziről szóló konferenciára tartott.
Kurt Fritz hegyi vezetőt egy lavina ölte meg 1993-ban. Fritz volt az, aki kiszabadította a jégből a múmiát. Rainer Hölzl újságíró eleinte örült, hogy ő készíthette el az első képeket a múmiáról, ám 1999-ben agydaganatban meghalt.
Helmut Simon, aki anno megtalálta Ötzit, egy alpesi hegyi túrán vett részt 2004-ben, amikor szakadékba zuhant. Konrad Spindler igazságügyi orvosszakértő, aki anno megvizsgálta a jégembert, 2005-ben halt bele a rákba.
Tom Loy, az Ausztráliában élő amerikai molekuláris antropológus, a queenslandi egyetem régészeti laboratóriumának vezetője leadta a kiadójának a jégemberről szóló kéziratát, majd 2005-ben, leukémiában meghalt.
Maori harcos maszkok: Abel Tasman, holland tengerész fedezte fel 1642-ben Új-Zélandot, ahol Polinéziából származó maori törzs tagjai élnek. Az őslakosok évezredek óta adják át egymásnak a régi szertartásokat, amelybe beletartózik a fehér és a fekete mágia, illetve számukra mindennapos dolog a varázslás, átkozás.
A maori vallásban nagy szerepet kapnak a természeti erők, az azokat képviselő istenek, és az ősök szelleme, akiknek nagy a felelőségük abban, hogy mit tesznek a leszármazottaik, hogyan boldogulnak, és milyen a törzs jövője.
A maori életerejét az istenek óvják a gonosz szellemektől, ám amennyiben egy tag nem tartja be a szabályokat, ellenszegül, akkor a sámán megátkozhatja. Az átkot csak a legfőbb pap oldhatja fel. A karakiának nevezett varázsigéket nemes célokra is használták, például arra, hogy megnyerjenek egy csatát, vagy gyógyításra, esetleg eső fakasztásra.
Ahogy más kultúrákban, úgy itt is, ha egy fiatalember mágussá akart válni, akkor több próbatételt kellett kiállnia. Ha ezek után sikerült távolról elpusztítania a növényeket, állatokat, de még embereket is, akkor bizonyította, hogy megvan az ereje és a tudása.
A XVIII. században a brit gyarmatosítók nagyon sok mágikus tárgyat találtak a területen. A leletek közül többet múzeumokban állítottak ki. Ezek közé tartóztak a maori harcos maszkok, amikre tilos ránézni, vagy megfogni, mert borzalmas félelem, rossz érzés keríti hatalmába azt, aki ezt mégis megteszi.
Aki megfogja a tárgyat, vagy ránéz, az balszerencsés lesz. Amennyiben várandós nő cselekszik így, akkor elvetél. Állítólag erre az átokra még a múzeumok is figyelmeztetik a látogatókat.
Tutanhamon átka: Az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója lehetett Tutanhamon, még időszámításunk előtt 1342 körül. A fáraó sírját a Királyok Völgyében fedezték fel. A régészek 1922-ben tárták fel, nem is sejtve, hogy ezzel milyen átkot szabadítanak el.
Tutanhamon legendájával kapcsolatban tudnunk kell, hogy az ókorban a temetkezés része volt az, hogy valamilyen átokkal látták el a sírt, hogy a rablóknak eszébe se jusson kifosztani a helyet. A fáraó sírjának bejáratánál ez a szöveg volt olvasható: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.”
A régészek azonban nem hittek az átokban, aminek eredményeként Lord Carnavon, a feltárás vezetője, egy éven belül meghalt, amikor egy légycsípés miatt vérmérgezést kapott. Állítólag haldoklás közben Tutanhamon nevét mantrázta, amikor pedig elhunyt, akkor a kutyája fájdalmasan felvonyított, és követte a gazdáját a túlvilágra.
A következő halott Carnavon öccse volt, majd a Carnavont ápoló nővér, a férfi személyi titkára, és annak apja. A halállistán szereplő következő név annak a professzoré volt, aki a sírból kivett tárgyakat vizsgálta. Őt követte Carnavon felesége. A feltárás résztvevői között volt, aki depressziós lett, felakasztotta magát, lelőtte magát, fogorvosi kezelés utáni vérmérgezésbe halt meg.
A régészeti munkában anno 26 ember vett részt. Közülük mindenki meghalt néhány éven belül. Mivel a tudósok el sem tudják képzelni, hogy egy halott fáraó hogyan ölhetne, ezért eleinte azzal próbálták magyarázni a gyanús haláleseteket, hogy biztos a tárgyakból szabadult ki valamilyen mikroorganizmus, ami megölte az embereket, ám ezt az elméletet megcáfolták.
(Forrás: noiportal.hu)
Ha hiszünk az elátkozott tárgyakban, akkor a régészet egy igazán veszélyes szakma, hiszen a szakemberke könnyen találhatnak olyan leletet, amelyen valamilyen rontás ül. A múltból erre több példát találhatunk, de a következők, az legátkozottabb régészeti felfedezések.A Halál Istennője: Cipruson találták meg 1818-ban azt a mészkő szobrot, ami a lembi hölgyet, avagy a Halál Istennőjét ábrázolja. A becslések szerint, az alkotás időszámításunk előtt 3500-ban készült. A szakértők úgy gondolják, hogy a szobor termékenységi bálvány lehet.
Az alkotást először Lord Elphon birtokolta, ám a férfi hamarosan, rejtélyes körülmények között, elvesztette hét családtagját, majd ő is meghalt. Az, hogy pontosan mi történt a családdal, homály fedi, de az biztos, hogy a következő tulajdonosok sem jártak jobban.
Ivor Manucci, majd Lord Thompson-Noel is családostul halt meg, amikor hozzájuk került a szobor. A negyedik, és egyben utolsó tulajdonos, Sir Alan Biverbrook a nejével és a két lányával hagyta itt a földi létet.
Biverbrook két fia életben maradt. Ők egyáltalán nem hittek az okkultizmusban, ezért valószínűleg csak szerencséjük volt, amikor úgy döntöttek, hogy a Skót Királyi Múzeumnak adományozzák a szobrot.
Ahogy a lelet elfoglalta az új helyét, új érte el a vég az érte felelős dolgozókat. A múzeum kurátora elismerte, hogy a szobrot természetfeletti erő hatja át, ezért egy vastag üvegfal mögött őrzik, hogy senki se érhessen hozzá.
A karuni kincsek: Körülbelül 363 darabból áll az Égei-tengeri ókori kincs, amit véletlenül fedeztek fel, amikor 1960-ban autópályát kezdtek építeni a Güre nevű település közelében. A műtárgyakat, amelyek időszámításunk előtt 560 és 546 között készültek, valószínűleg Kőrus, lüd uralkodó birtokolta.
A műkincset nem a szakértők vizsgálhatták meg először, ugyanis azok műkincs kereskedők kezébe kerültek, ők pedig megpróbálták kicsempészni az országból.
A török kormány és az amerikaiak sokáig tárgyaltak a kincsekről, míg végül a törökök 40 millió dollárt fizettek a műtárgyakért, amelyek 1993-ban visszakerült az országba. Állítólag az a férfi, aki ellopta a kincseket, igazán rosszul járt, mert rengeteg szerencsétlenség érte, beleértve azt, hogy a három fia rejtélyesen meghalt.
Ötzi, a jégember: Nagyjából 5300 éves a rézkorból származó gleccsermúmia, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán találtak meg a régészek, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méteres magasságban.Valószínűleg Ötzi éppen vadászott, amikor utolérte a halála. A vizsgálatok szerint, ekkor 45 éves lehetett a 158 centi magas férfi. A múmia vizsgálatakor 15 kékesfekete, szénporral készült tetoválást találtak a testen, a lágyéktájon és a jobb bokáján. Ezek valószínűleg gyógyító célt szolgáltak.
A jégember azonban nem csak azért híres, mert a kora ellenére ilyen jó állapotban megmaradt a teste, hanem azért is, mert bosszúval és átokkal sújtotta azokat, akik nem hagyták békén ott, ahol volt.
A Rainer Henn, az innsbrucki egyetem patológusa például segített Ötzi kiemelésében, és szállításában, majd egy évvel később közúti balesetben halt meg pont akkor, amikor egy Ötziről szóló konferenciára tartott.
Kurt Fritz hegyi vezetőt egy lavina ölte meg 1993-ban. Fritz volt az, aki kiszabadította a jégből a múmiát. Rainer Hölzl újságíró eleinte örült, hogy ő készíthette el az első képeket a múmiáról, ám 1999-ben agydaganatban meghalt.
Helmut Simon, aki anno megtalálta Ötzit, egy alpesi hegyi túrán vett részt 2004-ben, amikor szakadékba zuhant. Konrad Spindler igazságügyi orvosszakértő, aki anno megvizsgálta a jégembert, 2005-ben halt bele a rákba.
Tom Loy, az Ausztráliában élő amerikai molekuláris antropológus, a queenslandi egyetem régészeti laboratóriumának vezetője leadta a kiadójának a jégemberről szóló kéziratát, majd 2005-ben, leukémiában meghalt.
Maori harcos maszkok: Abel Tasman, holland tengerész fedezte fel 1642-ben Új-Zélandot, ahol Polinéziából származó maori törzs tagjai élnek. Az őslakosok évezredek óta adják át egymásnak a régi szertartásokat, amelybe beletartózik a fehér és a fekete mágia, illetve számukra mindennapos dolog a varázslás, átkozás.A maori vallásban nagy szerepet kapnak a természeti erők, az azokat képviselő istenek, és az ősök szelleme, akiknek nagy a felelőségük abban, hogy mit tesznek a leszármazottaik, hogyan boldogulnak, és milyen a törzs jövője.
A maori életerejét az istenek óvják a gonosz szellemektől, ám amennyiben egy tag nem tartja be a szabályokat, ellenszegül, akkor a sámán megátkozhatja. Az átkot csak a legfőbb pap oldhatja fel. A karakiának nevezett varázsigéket nemes célokra is használták, például arra, hogy megnyerjenek egy csatát, vagy gyógyításra, esetleg eső fakasztásra.
Ahogy más kultúrákban, úgy itt is, ha egy fiatalember mágussá akart válni, akkor több próbatételt kellett kiállnia. Ha ezek után sikerült távolról elpusztítania a növényeket, állatokat, de még embereket is, akkor bizonyította, hogy megvan az ereje és a tudása.
A XVIII. században a brit gyarmatosítók nagyon sok mágikus tárgyat találtak a területen. A leletek közül többet múzeumokban állítottak ki. Ezek közé tartóztak a maori harcos maszkok, amikre tilos ránézni, vagy megfogni, mert borzalmas félelem, rossz érzés keríti hatalmába azt, aki ezt mégis megteszi.
Aki megfogja a tárgyat, vagy ránéz, az balszerencsés lesz. Amennyiben várandós nő cselekszik így, akkor elvetél. Állítólag erre az átokra még a múzeumok is figyelmeztetik a látogatókat.
Tutanhamon átka: Az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója lehetett Tutanhamon, még időszámításunk előtt 1342 körül. A fáraó sírját a Királyok Völgyében fedezték fel. A régészek 1922-ben tárták fel, nem is sejtve, hogy ezzel milyen átkot szabadítanak el.Tutanhamon legendájával kapcsolatban tudnunk kell, hogy az ókorban a temetkezés része volt az, hogy valamilyen átokkal látták el a sírt, hogy a rablóknak eszébe se jusson kifosztani a helyet. A fáraó sírjának bejáratánál ez a szöveg volt olvasható: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.”
A régészek azonban nem hittek az átokban, aminek eredményeként Lord Carnavon, a feltárás vezetője, egy éven belül meghalt, amikor egy légycsípés miatt vérmérgezést kapott. Állítólag haldoklás közben Tutanhamon nevét mantrázta, amikor pedig elhunyt, akkor a kutyája fájdalmasan felvonyított, és követte a gazdáját a túlvilágra.
A következő halott Carnavon öccse volt, majd a Carnavont ápoló nővér, a férfi személyi titkára, és annak apja. A halállistán szereplő következő név annak a professzoré volt, aki a sírból kivett tárgyakat vizsgálta. Őt követte Carnavon felesége. A feltárás résztvevői között volt, aki depressziós lett, felakasztotta magát, lelőtte magát, fogorvosi kezelés utáni vérmérgezésbe halt meg.
A régészeti munkában anno 26 ember vett részt. Közülük mindenki meghalt néhány éven belül. Mivel a tudósok el sem tudják képzelni, hogy egy halott fáraó hogyan ölhetne, ezért eleinte azzal próbálták magyarázni a gyanús haláleseteket, hogy biztos a tárgyakból szabadult ki valamilyen mikroorganizmus, ami megölte az embereket, ám ezt az elméletet megcáfolták.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások