Bizarr indiai rituálék

Megdöbbentő és sokkoló szokások az indiai kultúrából.Ha erősek az idegeid és kíváncsi vagy az indiai kultúra legbizarrabb hagyományaira, akkor most megismerheted a tíz leginkább sokkoló szokást, köztük a csecsemők tömegbe hajítását, az önostorozást és az akasztást.

Csecsemők kihajítása a tömegbe: Minden év decemberében több, mint száz csecsemőt dobnak ki a templomokból 200 méteres mélységbe, ahol a tömeg kifeszített ruhával próbálja elkapni a kicsiket. A rituálén olyan házaspárok is részt vesznek, akiknek van gyerekük, mert abban hisznek, hogy a szokás egészséget és szerencsét hoz a családoknak, valamint gyereket oda, ahol még nem született. Az indiai kormány arra törekszik, hogy betiltsák a csecsemők dobálását Karnataka déli államában.

Lánygyerek-gyilkosság: Indiában, de a világ más tájain is, létezik az a társadalmi szokás, amely értelmében inkább fiút akarnak a családok, nem lányt.

Indiában ez különösen akkor fordult elő, ha házasságon kívül született a lánygyermek. Ez alól csak az volt kivétel, ha feleségül vették az anyát, de ez ritkán fordult elő. A XIX. században betiltották a gyermekölést.

Önostorozás: A síiták legszentebb ünnepe, az asura Husszein mártírhalálának állít emléket, ugyanis 680-ban, a muharram hónap tizedik napján, a karbalai csatában megtámadták Mohamed próféta unokáját, Husszein imámot, akit árulással legyőzött Jazid kalifa serege.

Az ünnepen az a szokás, hogy a férfiak láncokkal verik a testüket, késekkel szabdalják össze magukat vezeklésül az árulásért érzett szégyen miatt, valamint így akarják átérezni az imám szenvedéseit.

Csirkével történő ördögűzés: A hinduizmusban többféleképpen történhet az exorcizmus. A régiónként változó hagyomány egyik verziójában fognak egy fehér csirkét, amit levágnak, majd a Pandit vagy a pap, aki jellemzően az exorcizmus végrehajtásáért felelős, fogja a véres darabokat, amiket a ház köré feszít, mert állítólag a szellemek és démonok félnek a fehér csirkétől.

Néhány esetben azt regélik az indiaiak, hogy démonok sikoltva menekülnek, azt kiabálva, hogy „megyek, elmegyek!”, a megszállott pedig ezt követően meggyógyul, magához tér a transszerű állapotból, és nem emlékszik a történtekre, se a csirkére.

Akasztás: India déli részén szervezik meg a thookam fesztivált, aminek keretében éles horgokat akasztanak a hinduk bőrébe, majd kötelekkel felhúzzák őket a földről egy állványra. Az indiai kormány, az emberi jogi szervezetek nyomásának engedve, betiltotta szokást.

Maradékokon való hempergés: Karnataka területén él a sana made nevű szokás, ami arról szól, hogy a 3 napos gyógyító kúra során az emberek a templomban, a brahminok ételmaradékain hemperegnek.

Teszik ezt azért, mert abban hisznek, hogy ez megvédi őket a bőrbetegségektől, meddőségtől és a családi átkoktól. Az ételből soha nem ehetnek. A Legfelsőbb Bíróság egyszer betiltotta a hagyományt, de a hívők erős nyomása miatt úgy döntöttek, hogy mégis engedélyezik a rituálét.Nyelv piercing: A szegecsek mellett az éles, általában fából vagy acélból készült, tűk is a nyelv átszúrásárára szolgálnak. Ezek a tűk olyan hosszúak lehetnek, hogy a nyelv kilóg a szájból. A piercinget általában a vallási fesztivál része, és az adott személy érettségét, státuszát jelképezi.

Bizonyos régiókban a fial fiúk, de néha lányok is részt vesznek a rituális piercingben, ami után általában táncolnak és vigadnak az emberek. A nyelv piercing hagyománya nemcsak Indiában, hanem Ázsiai más országaiban is létezik.

Tűzőn-járás: Dél-Indiában a Theemithi fesztiválon szokás, hogy a hindu istennő, Draupati Amman tiszteletére, az emberek mezítláb, lassan átsétálnak egy forró tűzifával töltött gödrön, vagy ragyogó faszénen.

Vannak, akik a fájdalommal szembeni ellenállást akarják így bizonyítani. A hagyományban résztvevők súlyos égési sérüléseket szenvednek, főleg abban az esetben, ha túlságosan gyakran ismétlik meg a szertartást.

Özvegy-égetés: A XVII. században széles körben elterjedt a Sati rituálé, amiben az özvegy a halott férje mellé feküdt, hogy élve elégessék a holttest mellett. Előfordult, hogy különböző szerkezetekkel és kötelekkel próbálták megakadályozni azt, hogy az özvegy elszökjön.

Habár 1859-ben a brit gyarmati kormány betiltotta az özvegy-égetést, az indiaik mégis tovább folytatták a hagyományt. A rituálét a jelenlegi kormány is tiltja, azokat pedig súlyos büntetéssel sújtják, akik továbbra is gyakorolják a szokást.

Bikaviadal: A spanyol bikaviadallal ellentétben, az indiaik kötél és fegyver nélkül űzik a bikaviadalt, ami során az állat életben marad. Az ünnepet, ami egyben India legveszélyesebb sportja, a Pongal (betakarítási időszak) alatt rendezik meg.

A fiatalok a dicsőség, a pénznyeremény és az aranyérem reményében szeretnék megszelídíteni a bikát. Az elmúlt 20 évben több, mint száz ember halt meg a dél-indiai bikaviadalon, amit egyszer már betiltottak, de két éve újra engedélyezték.

(Forrás: noiportal.hu)